2012. szeptember 16., vasárnap

Hova fussak a világból?

Nem szoktam nyavalyogni,nyilvánosan meg egyre inkább nem,mert az emberek nem tudnak mit kezdeni vele.
De most megint itt ülök éjjel ébren és szétvet az ideg és muszáj elmondanom,ha csak az éterbe is.
Májusban kezdődött amikor hajnal 4-kor a földszintre anyuékhoz(mi tetőterükben lakunk,külön lakrészben)betörtek,mindezt úgy hogy ők ott aludtak és ott kotorászott mellettük az illető,hogy is kellene hivatalosan fogalmazni:az úriember?Én felébredtem zajokra,meg kutyaugatásra,-utólag kiderült ez az volt amikor bemászott-de mindig túlaggódós voltam,nem akartam hajnalban csörögni nekik,hogy mi ez a zaj.
Aztán csak nem tudtam aludni,pásztáztam a tetőablakon,amin nem sokat látni.Aztán láttam egy...ööö,barna bőrű fiatal férfit elsietni az utcán előttünk,ami furcsa volt,mert ott nem nagyon járnak.Valamiért azt éreztem nekem ezt az embert meg kel figyelnem,ha leírást kellene adni róla.Már épp mentem volna a másik ablakhoz,hogy megnézzem hova megy,ekkor kopogott anyukám,hogy mi voltunk-e benn náluk?
Na akkor állt össze,mondtam,hívja azonnal a rendőrséget.
További részletekbe itt nem mennék bele.Nem lett meg a tettes.
Én utána(anyum is)nem tudtunk napokig aludni egy szemet sem csak nappal.
Nekem poszttraumás sokkom lett tőle,én most is csak szorongásoldóval tudok aludni.
De az i-re a pont most éjjel került.
Már épp elaludtunk éjfél után,amikor valami kiabálásra ébredek.
Azt hittem csak az utcán,mert mostanában ez is majdnem megszokott lett.
(Volt hogy délután 5kor két kislánnyal voltam az udvarunkon,amikor 3férfi elkezdett ordítozni,meg verekedni,az utcán,az egyik meg hozzánk akart bejönni elbújni,akkor is úgy rettegtem)
De aztán arra figyeltem fel,hogy azt ordítozzák,hogy tedd le a kést.
Na erre az adrenalin megint felment,kinéztem és a szomszéd fog egy pisztolyt egy szintén színesebb bőrű egyedre,aki beugrott hozzá az udvarra,valakit keresve.
Pillanatokon belül kint voltak a rendőrök,el is vitték.
Én meg itt ülök benyugtatózva ébren,és ráz az ideg.
És merengek,hogy hogy lehet itt élni majd így?
Ez egy olyan szép,rendezett,csendes utca volt.Szinte barátok,rokonok körben,most meg rettegés éjjel,néha nappal.Egyéb apró,érdekes nüanszokba nem mennék bele,üldözési mániám is van már,ki tudja...
Úgy elköltöznék innen,de ahhoz csak a lottónyeremény lenne az út.
De így meg rettegek és lassan megőrülök.

2012. augusztus 1., szerda

Kategóriákkal kevesebb lettem... csak ennyit érek?

2007. szeptemberében kezdtem el dolgozni egy megyei kórház belgyógyászatán osztályos adminisztrátorként. 71 ágy betegének a dokumentációját rendezem két kolléganőmmel + ISO felelős vagyok, az orvosok levelezését intézem, elhunyt betegek dokumentációját végzem, és még ezer dolgot, amit most itt nem is részleteznék. Akkor önkormányzati kézben volt a kórház, közalkalmazottként vettek fel, a bértáblába "D" kategóriájába soroltak be. Eltelt másfél év, és magán kézbe került a kórház, alkalmazottként nem változtattak a fizetésünkön. Igaz, hogy emelni sem emeltek, de legalább nem lett kevesebb. Tavaly januárban nagy felháborodás kíséretében megváltoztatták a munkaköri leírásunkat, az új szerint a mi munkánk - az osztályos adminisztrátori munka - 8 általános iskolai végzettséggel elvégezhető. Nekem közgázos érettségim és számviteli szakügyintézői végzettségem van - ezért kerültem első körben, 2007-ben a "D" kategóriába. Fizetésem még a szakmai minimálbért sem érdemelte meg ezek után. A média tele van az egészségügyi dolgozók fizetésemelésével.... Úton útfélen azt hallom, hogy milyen jó nekünk... Igen, lehet, hogy valaki jól járt, de hogy engem visszasoroltak "A" kategóriába, az biztos. Bruttó 96 000 ft. Mert a munkám 8 általánossal elvégezhető, nem kell hozzá se érettségi, se szakmai bizonyítvány. Elkeserít ez a hozzáállás! Ennyit érdemlek? Nekik ennyit érek?? Porig alázva érzem magam, és ezzel nem vagyok egyedül, mert a kórház fél adminisztrátori gárdája a közgázból került ki. Hiába tanultunk pl. négy éven át, heti 5 alkalommal gépírást, nem veszik figyelembe, mert nincs róla vizsgánk. Megnéztem a neten, 165 000 ft lenne a vizsga - persze be nem iskoláznak. Elvárások vannak, tudj mindent, számítógép-használat (javítás!!!), különböző programok kezelése, vakon, tíz ujjal gépelj, diktálás után is. Tudd a latin szavakat, mert hát mégis csak egészségügy, olvass már a gondolatukból is!! Csak épp megbecsülve nem vagyunk!
Persze váltanék én... ha lehetne, már holnap nem jönnék ide be, és kezdenék az új helyen. Sajnos nagyon nehéz új munkahelyet találni, két éve próbálkozom, eddig sikertelenül. De nem adom fel! Bármi más jó lenne! Mert tudom, hogy nem ennyit érek!

2012. június 18., hétfő

Kedvesek, akik azért gyültök itt össze, hogy meghallgassátok a többiek búját, baját! Most a segítségeteket szeretném kérni, egy közös barátnönkért, valakiért, akit nagyon sokan ismerünk a blogvilágban... egy jó barátnö, aki máskor minket vigasztal, nekünk küld biztatást, értünk imádkozik. Nem szeretne nyilvánosságra kerülni, ezért úgy kérem az imáitokat érte, hogy nem tudjátok kiröl van szó. Betegségböl kellene kiimádkoznuk, csúnya, alattomos kórból. Kérlek, gondoljatok egy hölgyre, akinek most nagyon nagy szüksége van az egyesített eröinkre. Hiszem, hogy segíteni tudunk vele! Köszönöm Neketek!!!!

2012. május 31., csütörtök

Pont az i-re

Hát ezt muszáj elmondanom, mert annyira feszít... Tavaly óta Sára lányunk védelemben van, mert nem vittem abba az oviba, ahol az óvónő folyamatosan megalázta és megnyomorította kicsi lelkét. Nem vittem át másik oviba, mert messze vannak és mert úgy gondolom, az önkormányzatnak kéne gondoskodnia biztonságos oviról... arról nem beszélve, hogy nem akarnám egyáltalán ovibajáratni a gyerekeim, mert itthon vagyok, nincs szükségem bébiszitterre (bár ez az ovi még annak se jó). Kérelmeztem, hogy Sárát mentsék fel a mindennapi óvodábajárás alól (ez a hivatalos formula....), de elutasították. Én meg nem vittem be, az óvónőt bejelentettem az oktatási osztályon, de semmi nem történt. Illetve de: 120000 ft-os pénzbírságot szabtak ki ránk, amiért szabályt sértettünk, majd védelembe vették Sárit (ami semmit nem jelentett, mert egy zacskó uniós segélytésztát se kaptunk és senkit nem érdekelt, hogy van-e a gyereknek téli cipője vagy tudunk-e fűteni, a szocmunkásunk egy év alatt kétszer találkozott velünk), és még a rendőrség is megvizsgáltatta Sárit független szakértővel, milyen kárt okoztunk neki azzal, hogy nem járhatott óvodába. De azt senki nem vizsgálta, milyen kárt okozott az óvónő és az óvoda...
Na mi fizetgettük a bírságot, volt, amit egyben kellett, volt, amire részletfizetési kedvezményt kaptunk (jujdejó, ugye?). Mindeközben János több mint fél évig munkanélküli volt, tanfolyamra járt, hogy most dolgozhasson, így elég nehéz volt kinyögni a pénzt... Máig maradt még fenn 10000 ft tartozásunk, ezért ma csodaszép levelet kaptunk: x napon János vonuljon be x börtönbe 5 nap elzárásra, tisztasági csomaggal, egy napi hideg élelemmel! Hurrá! Ha esetleg addig befizetjük, akkor nem kell... és az én nevemre jött, de neki kell mennie, ezer forintért 1 nap, de mi van az én ötezremmel?! Arról majd ő kap értesítést?
Nem mondok semmit, nem politizálok, mindenki vonja le maga a következtetést az igazságról és a jogról. Boldog vagyok, hogy tudom, nem tart már sokáig ez a rendszer...

2012. május 10., csütörtök

Tele van a... a pohár!!!•…Ļ^¨©ķń∂€¶‹›{¨ķ”©„ć∂€ąeaq

Mostmáraztánelég!!
Sokat tűrök, igazán nyugalmas és türelmes ember vagyok, de ami itt megy két hónapja... Március eleje óta nincs egy teljes hét, hogy ne legyen valaki beteg a családban. Azóta folyton hánynak, lázasak, fájnak, stb., én is el-elkapom, még lumbágóm is volt, és ez folyamatosan így megy...
Múlthéten volt először, hogy MINDEN gyerek oviba és suliba ment, kettesben maradtam Barnabással. És vasárnap estére, nahát, minő újdonság... Barnabás belázasodott. És a történet folytatódott tovább. Hanna ma ment suliba, de maradt helyette Jakab és Sári, közben Samu is lázas lett, apa hazajött a munkából fogfájással... blablablaaa... még jó, hogy többen nem vagyunk. Múltkor valaki kérdezte, mi a bajunk, erre azt válaszoltam, fogalmam sincs, Bill Gates biztos jobban tudja...

Mindezen időszak alatt egy hónapja Hannán felfedeztem, hogy óóóóriási a pajzsmirigye, nosza orvoshoz, ott közölte a doktornő, hogy itt még alaposan kivizsgálni se tudja, irány Pest. Telefonok, asztalracsapkodások és kulturált irgumburgumok árán elértem, hogy még aznap fogadjanak, ott a gyerek endokrinológus majdnem hanyattesett, nagyon megijedt a látványtól és Hanna állapotától. Sürgős vérvétel, gyógyszerek, köztük szívre, mert a pulzusa 150 volt nyugalomban... azóta is 100-120 között ugrál. Feljárunk most kontrollokra, de mi lesz a vége, az orvos se tudja. Hurrá. Nem tudja, mi lett volna, ha később jutunk el hozzá, és nem tudja, mikor múlik el, mikor lohad vissza, nincs diagnózis se igaziból, mi lesz a fehérvérsejtekkel, amit roncsol a pajzsmirigyre szedett gyógyszer, mi lesz, ha megint lesz egy olyan krízise, mikor engem se ismert meg, annyira pörgött...

Elfáradtam. Mindenki mindig erősnek és szupernek lát, a valóságban már a határaim feszegetem. Amikor újra beteg lesz egy gyerek, már gépiesen nyúlok a lázmérőért, a bogyókért, veszem a sós kekszet és fertőtlenítem a slozit... Közben persze menjen minden, takarítás, ruhák, iskola a többieknek (na pl. a leckehordás egy külön bejegyzést érdemelne, annyira bunkó osztályai vannak a gyerekeimnek...), mosoly, odabújni, mesélni, viccesnek lenni, mert az gyógyít... Na ehhez fogytán az erőm. Mióta jó az idő, bent kuksolok a beteg családdal, ki-kiszökök kertet ápolni, virágot szaglászni, de még a varrógépem se jó, hogy töltsem magam valamivel! Grrrrrrrrr!!!!!!!
Huh, jó volt végre kidühöngeni magamból.
Utóhang:
Most, ahogy írok, ezt hallom:  "Erikaaaa!! Ez a gyerek kipisilt a pelenkából! Láttál már ilyet?!" nem, még soha.... úgyhogy megyek, gyorsan megnézem, sziasztok!

2012. április 26., csütörtök

A rámenős ismerősök....

,velük vannak nehézségeim,újra és újra.:(
Főleg,ha egy réges-régi ismerős ilyen lehengerlő,az tud nagyon bántani,mert teljesen védtelennek érzem magam.
Elmondom én a valóságot,de az illető,minta meg sem hallaná,vagy gyorsan átváltja az ő verziójára,amiben megint ő kerekedik felül.Ami a legbosszantóbb,hogy nem is jogosan. Dicsekszik és kihasznál. Csak akkor keres meg,ha kell neki tőlem,vagy a családomtól valami.
Annyira rossz!!!!!
Erre vagyok kódolva? Mindenki eltaposhat? hogyan kell ezt kezelni és főleg elviselni???Méltósággal és nem elkeseredve elviselni?Túllépni rajta???????
Próbálom elkerülni az ilyen embereket,mert már nincs energiám rájuk és amúgyis reménytelen a kapcsolat,de amikor ő pattan mellém,mert akar valamit, akkor ???????????
Nektek mi  a tapasztalatok?

2011. március 31., csütörtök

Most biztos kihúzom a gyufát...

Ebben a hónapban az új törvényeknek és a munkahelynek köszönhetően közel 30000 fttal kevesebbet keresett a férjem; egy hónapok óta zajló kérelem ügye miatt 20000 ft büntetést szabtak ki ránk kiskorú veszélyeztetése miatt; egész hónapban nem volt meskás eladásom, és még sorolhatnám az emelkedett élelmiszerárakat, stb... de tudom, hogy mindenki hasonlókkal küzd, nem is ez a lényeg, túléltük. Ám a meskás számlámat elfelejtettem befizetni a hónap elején, pedig komolyan azt hittem, megtettem, kétszer át is néztem a számlámat, és tényleg nem... olyan süke vagyok...
A lényeg, hogy elkezdtem ezügyben levelezni kedves "adminnal", gondoltam, egy próbát megér, hűséges eladójuk vagyok majdnem a kezdetek óta, hátha pont nem az én sz...s kis 1500 ftom hiányzik nekik...
Íme a levelezés:
"Köszönöm a figyelmeztetést, azt hittem, befizettem... Most meg már nem tudom befizetni, csak április elején. Kérhetnék 5 nap türelmi időt? Nagyon hálás lennék!
Köszönettel:
Erika "

"Kedves Erika!

Ha a befizetés nem érkezik meg legkésőbb a hónap utolsó napja éjfélig, akkor sajnos a bolt inaktiválásra kerül. Ezt követően már csak az 1000 Ft-os bolt újraaktiválási díj megfizetését követően tudjuk újraaktiválni a boltot.

Üdvözlettel

A Meska csapata"

"Hát sajnálom, kicsit több megértésre és összetartásra számítottam... szerettem volna hinni, hogy ez több, mint értékesítő felület.
Szép napot, sikeresebb üzleteket kívánok, mint az én márciusom:)
Erika "

"Kedves Erika!

Sajnos nem vállalhatjuk fel, hogy ügyfeleinket ne egyenlő módon kezeljük. Kérjük megértésed.

Üdvözlettel

A Meska csapata"

"Köszönöm, megértem. Remélem, a többi szabály betartásában is sikerül megvalósítani az egyforma bánásmódot...
Erika"

Most aztán jól megmondtam... hülye vagyok, mi? De azért esik rosszul, mert biztos sokan emlékeztek, hogy nem egyszer zárták be boltunkat, férjemét és enyémet is, mert szerintük sötét volt a kép.... inaktiváltak, mert több termék szerepelt rajta (régi feltöltés volt, amit nem módosítottunk időben az új szabályok után), és egyáltalán nem érzem, hogy segítőkészek és barátiak lennének, annak ellenére, hogy a kezdetekkor ezt hangoztatták. És ha megnézitek a termékfotókat, igen sok értelmezhetetlen, homályos, felháborító kép van közte, sőt olyan, ami nem gyerek szemének való, márpedig az én nagy gyerekeim is szoktak itt nézelődni. És amikor egy barátnőm bejelentett olyan terméket, ami sérti a közízlést, azt a választ kapta, hogy a termék hozzáadott művészi értéket képvisel... így marad. Csakhogy ezek sértik a szabályokat, amiket bárki elolvashat, és úgy látszik, hogy mint annyi más szabály ebben a világban, nem mindenkire vonatkozik.
Bocsánat, nem akartam senkit megbántani, de muszáj volt felhívnom a figyelmet egy újabb igazságtalan érvelésre. Ha mással indokolták volna, talán nem így reagálok én se, de ez nagyon kiakasztott.
És most várom a bolt inaktiválását, és várom a gyes megérkezését, hogy aktiválhassam... 1-2 nap, röhej.

2011. március 8., kedd

És vannak még csodák, vagy igazság vagy valami olyasmi

Majdnem egy éve, hogy először kiöntöttem a lelkem itt a nyavalygóba arról, hogy miként és miért fogok leszámolni a munkahelyemről. Azóta többször is írtam, arról, hogy hol tart az ügyem.
Mivel újabb fordulat következett be az ügyembe , úgy érzem erről is be kell számolnom, úgy teljes a történetem .
Ma viszont nem nyavalyogni fogok, csak halkan megjegyzem, hogy megtörtént a csoda vagy valami olyasmi.
Bizony megkaptam az elmaradt bérem ...
Igaz nem mindet, mert "kedves" exfőnököm és főnöknőm nem adták le a bírsági végzést , hanem helyette egy saját maguk által kreált bérlapot adtak át a felszámolónak. Persze azon nem szerepelt csak a 3 havi elmaradt bérem, semmi más.....(végkielégítés, elmaradt étkezési bón, felmentési időre járó bér , kártérítés)
Telefon a felszámoló cégnek.....Adat egyeztetés , faxolás, ajánlott levél és talán áprilisban meg lesz a bírósági végzéssel alátámasztott járandóságomnak megfelelő összeg különbözete is.
Még annyit azért leírnék, hogy az szja bevalláshoz szükséges igazolásra be van írva, hogy 0 jövedelmem volt , de 4 hónapnyi jövedelem jóváírást vettem igénybe...............Ügyes vagyok, mi ???
Vagy csak ennyire hülye a volt kolleganő?

2011. január 25., kedd

Enyhe kifejezés, hogy pipa vagyok...

most inkább "megapipa vagyok"
Bizonyára emlékeztek az utóbbi írásaim egyikébe írtam, hogy meg van a pecsétes papírom és várom, hogy valami történjék már. Történt....
Végrehajtóhoz került az ügyem és bejegyzésre került a nevem a volt cégem egyik iparterületének tulajdonlapjára, nem kis kalandok árán (erről majd talán egyszer írok) És nem ettől vagyok ideges vagyis "megapipa" Hanem attól amit ma megéltem ........
Kaptam egy levelet a végrehajtótól , melyben ecseteli, hogy megpróbálta a lehetetlen kiment a volt cégem telephelyére foglalási szándékkal- persze sikertelenül- és ez az ő életéből kerek 8 percet vett el a jegyzőkönyv szerint !!!!!!!!!!!!! Mit lehet 8 perc alatt egy hivatalos foglalási ügyben intézni??????
Nekem a levél felvétele a postán 6 perc volt és ez csak egy levél átvétel ....
Nekem már itt elkezdett a pupám felmenni, na de , ami a levél végén van....
A megjegyzés rovatban találtam egy mondatot, mely szerint az excégem felszámolását egy pesti cég megkezdte...
És?????
Ettől aztán nagyon boldog vagyok, csak nem tudom nekem mi a további teendőm......
Mondja már meg valaki, hogy miért kell az embert még ilyenekkel kínozni, miért nem lehet oda biggyeszteni, hogy : Te marha aki a pénzed után futsz, még ezt és ezt keresd meg, és ezt és ezt tedd még meg! Vagy csak ülj és várj minden megy a maga útján és pár évezred és a pénzed is megkapod...Vagy úgy gondolják, hogy az átlag magyar ember jogot tanul és perfekt munkajogból, behajtási teendőkből és mindent tud a végrehajtás ügymentéről ??
Na mindegy "megapipa" vagyok és utálom megint ez egész ügyet , ami lassan egy éve zajlik és még mindig nem látom az alagút végét.............
Na de nem adom fel.....

2011. január 19., szerda

Munkahelykeresés

Az a bánatom, hogy az utóbbi 2 évben volt vagy 10 munkahelyem de a legtöbbet munkanélküli voltam. Igazából nem tudom, hol a probléma. Emlékszem 10 évvel ezelőtt tudtam egy munkahelyen évekig dolgozni, de sajnos ez elmúlt. Egyszerűen a munkahelyeken olyan nagyok az elvárások, hogy nem tudom teljesíteni. Teljesen kikészülök fizikailag és idegileg egyaránt. Nyakamon a sok adósság és nem tudok elhelyezkedni. Van most egy lehetőség, hogy egy vándorcirkusszal megyek vándorolni, de akkor mi lesz a seobaglyak versennyel? Valaki adjon tanácsot na.

2011. január 10., hétfő

Blogbajok!

SZIASZTOK! :)))))

Szóval kezdem az elején, hogy miért is kezdtem blog írásba. Kerestem valamit a neten, beírtam a keresőbe, és így tévedtem valaki blogjára. Nézelődtem, ámultam- bámultam, aztán vissza járogattam, és más blogokat is megnéztem. Megtetszett a dolog, és úgy döntöttem, hogy én is belefogok a dologba. Igen lelkesen pakolásztam fel a dolgokat, aztán mikor már kezdtem reményét veszteni, hogy lesz valaha olvasóm, végre megjelent az első. :)))))) Nagy volt az öröm, és utána még lelkesebb lettem.....

Lassan egy éves lesz ez az egész dolog, de nem nagyon jutottam előbbre. Olvasom itt- ott, hogy egy éves a blogja és mennyi kedves ismerőst, barátot talált itt. Hát én ezt nem mondhatom el magamról. Pedig igazából ez lett volna a célom, hogy összebarátkozzak pár hasonló gondolkodású emberrel.:(((((( Gondolom sokakban felmerül a kérdés: Hogy miért nem sikerült? Nem tudom. Biztos én vagyok a béna.
Eleinte kommentelgettem, de felhagytam már ezzel is. Mondjuk én nem vagyok, és sosem voltam az a nagy barátkozós típus,/ talán nem is tudom, hogy kell????/. De úgy érzem voltak rá kísérleteim: kérdeztem e-mailben, kértem szabásmintát, stb, és itt el is akadt a dolog. Igaz, hogy mindenki nagyon készséges, és rendes volt. Aztán már nem akartam "erölködni".
Mondjuk lehet, hogy az én blogom nem egyedi. Pedig próbáltam sokfajta dolgot megmutatni. De lehet hogy ez ide kevés?

2011. január 4., kedd

Elnemküldött újévi levél

Kedves Sógornőm!

Bárcsak írhatnám kedves helyett, hogy drága! (Bár ne kellene közben arra gondolnom, hogy mennyire is drága!)
Sajnálom, hogy idén sem találkoztunk. Tudom, nem tettem sokat az ügy érdekében, nem erősködtem, nem küldtem selyempapírba csomagolt bonbonokkal megspékelt meghívót. De nem akartam megzavarni nyugalmad, hiszen ha a bátyád telefonhívásaira nem felelsz, úgy gondolom, nekem sem örülnél. Talán megpróbálhattam volna? Talán megpróbálhatnám... Félek, ha sikerülne is, akkor sem tunék mit mondani -  csak rád zúdulna rengeteg balga kérdésem:  a sok miért, ami elől megpróbálsz elbújni és homokba dugott fejjel átvészelni a viharosnak vélt életet.
Elvesztetted anyukád telefonszámát, hogy egy rövid "köszönöm"-öt sem  küldesz neki (hozzátehetem a közhelyet, hogy legalább ilyenkor)? Hiszen ő fizeti a hiteleidet a munkanélküli segélyéből, ami levonás nélkül sem elegendő a fűtésszámlára (sem).
Csak nincs valami bajotok? Betegek vagytok? Azt hittem, annyi azért járna neki, hogy felugorj hozzá megkérdezni, szüksége van-e valamire: tudod, mennyire beteg, szinte ki sem mozdul a szobából.  A bátyád jár vele orvoshoz. Meg a munkanélküli hivatalba is. Intézi a papírjait, hogy legalább munkanélküli segélyt kapjon a semmi helyett: hogy legyen miből fizetni a hiteleidet. Végül is nem megy olyan sok idő el ezekkel a dolgokkal, a bürokrácia útvesztőiben való keringéshez elegendő átlag egy munkanap a héten. A bátyádnak nem is kell sokat bepótolnia, elég a vasárnap, hogy ledolgozza a mínuszokat, így szombaton egész nap együtt lehet a saját családjával.

Minek is sorolom, hiszen ezeket a dolgokat apukád biztosan elmeséli neked, amikor elviszi a bevásárolt ennivalókat hozzátok. Vagy amikor odacsúsztatja az ezreket a gyerek felzárkóztató óráira. S neki vajon miért nem jár köszönet?
Miért nem mondod le a tízezres kábeltévé előfizetést, hogy a gyereknek ne kelljen potyáznia a villamoson? Jaj, bocsánat, ehhez tényleg semmi közöm. Nem akarok a családotok belügyibe avatkozni... Végül is arra költitek a pénzünket, amire akarjátok.
Miért nem érdemel a segíteni akarás egy válasz emailt, hogy "köszönöm, nem kérek ebből a segítségből". Ja, hogy nem akarsz csalódást okozni a visszautasítással...
Miért jönnek vissza a nektek küldött levelek "a címzett nem kereste" pecséttel? Túl hamar zárt a posta...
 
Egyébként mi jól vagyunk, szép csendesen öregszünk, fáradunk bele a hétköznapi taposómalomba. Majd ha már nem bírjuk, akkor nem taposunk. Fáj az ember térde, de még inkább a lelke. A lélek?! Az bizony fájdalmas testrész! Kár, hogy a tiéd nem reagál... Remélem még nem sorvadt el teljesen, s legfeljebb csak tetszhalott állapotban van.

Hát kívánok boldogabb új évet, s csak feleannyira fájdalmas lelket, mint ami nekünk van.
Üdvözlettel,
VirtuálSógornőd


Ez csak amolyan év végi vicc.

("Tanulja meg élvezni az élet vicceit!")
Fekete humor.
Ettől nő a tumor.
Év végi összesítés, leltárszerűség.
Miheztartás végett.
Itt vetek neki véget.

2010. december 22., szerda

MEGHÍVÓ

A napokban valaki kért tőlem egy meghívót ide a nyavalygóba. Akkor nem tudtam foglalkozni a kéréssel. Elküldené az illető újra az igényét,
Köszi

2010. december 21., kedd

Nem tudom, hogy jó helyre írok-e: a segítségeteket szeretném kérni.
Nem tudom formázni a blogomat, mivel amikor bemegyek a "sablontervezőbe", ahol a "speciális" linkre kattintok, a következőt írja ki: Reset title to template default.És innen bármit próbáltam, semmi sem sikerül. Egyszerűen nem tudom alakítgatni az oldalt. Nem tudom változtatni a színeket, betűtípusokat, stb.

Kérlek, benneteket, ha tudtok, segítsetek!

2010. november 24., szerda

Adventi koszorú - helyett

Nem is nyavalyogni szeretnék, csak kiírni magmból a csalódottságomat.
A lányaink Waldorf oviba jártak. A legkisebb is már harmadikos, de egy szép tradícióval eddig sikerült megöriznem az óvodával és az óvonénivel a kapcsolatot. Aki egy kicsit is kiismeri magát ebben a Waldorf-világban, tudja, hogy mekkora szerepe van a kézmüvességnek, az alkotásnak, ennek szellemében én is ötödik éve az óvoda hatalmas mosókonyhájában készítettem el minden évben az adventi koszorúnkat. Mivel az óvoda/iskola is aktivan számít a szülök közremüködésére, minden évben - amellett, hogy kifizettem a koszorú anyagköltségeit, segítettem még jó 5-6 koszorút kötni, amit aztán az adventi bazárban jó pénzért el is adtak.
Idén is már elöre örültem, készültem a mai délelöttre, hogy majd milyen jó lesz abban az isteni fenyöillatban, csendben koszorút kötni. Ahogy megyek be a mosókonyhába, ott áll a vezetö óvónö és éppen egy koszorún dolgozik. Mondtam neki viccesen - Alle Jahre wieder/Minden évben újra - ez egy német karácsonyi dal elsö sora, ès hogy jönnék ismét kötni. Nézett rám és azt mondta, hogy hát ö nem is tudja, mert hogy idén annyira kevés fenyöt kaptak, meg hogy milyen drága... Erre mondtam neki, hogy de hát én ki akarom fizetni, meg hogy még ráadásba is kötnék, a bazárra. Erre azt felelte, hogy menjek és VEGYEK magamnak a virágosnál. Majdnem elsírtam magam, amikor mondtam neki, hogy ebben ez a plusz, hogy én kötöm, meg hogy itt kötöm, ahol most már ötödik éve, mindig így volt, meg hogy tradíció, meg segíteni szeretnék, meg blablabla...A mi drága óvonénik, akihez aztán felmentem elsírni a bánatom, értetlenül állt, ö sem tudja, hogy ez most milyen akció volt a vezetötöl, ö is teljesen le volt döbbenve és a másik kolléganö is. Nos, nem kötöttem koszorút, egy nagy szomorúsággal ezennel megszakad az óvoda és köztünk levö eddig szépen hordozott kapcsolat... Ìgy lehet kiölni a hüséget egy ember szívéböl.

2010. november 6., szombat

Szeretet

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek megkérdezte az apját, szemében fájó tekintettel :
- Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.
Visszament az autójához és többször belerúgott.
Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta:..."SZERETLEK APA!
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!

Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:...
A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!
Ezért tart ott az emberiség ahol most.
Köszönöm azoknak,akik kitették ezt!
TEDD KI TE IS,HOGY TÖBBEN ELOLVASSÁK EZT A TÖRTÉNETET,ÉS GONDOLKODJUNK EL AZON MILYENEK IS VAGYUNK MI EMBEREK!!!
SZÉP NAPOT MINDENKINEK!!!
Csaba

2010. november 1., hétfő

Embertelen lett a világ......

Most este vonattal jött haza a lányom,aki diák. Tény,hogy elintézhette volna már a diákig.lepecsételését, ez elmaradt, ma nov.1 van és a kalauz le akarta szállíttatni a vonatról a vaksötét éjszakában. csak azért nem tette meg,mert a lányom azt mondta,hogy itthon leszálláskor kifizetjük a 8 ezer Ft-ot.
Kétségbeesve felhívott, én persze rohantam az állomásra  apénzzel.Az viszont rettenetesen dühít és embertelen,hogy miért szállítják le az utasokat,amikor van jegye,sajnos lejárt diákkal.
Csekket akartam kérni a kallertól, erre otthagyott minket,nála voltak az igazolványok.diák,a személyi adatokat már a vonaton felvette.
Azt mondta,hogy majd jön...Mi vártunk,vártunk,bennem kezdett még jobban felgyűlni a düh.Bementem a csarnokba és a pénztárosnőtől érdeklődtem,hogy nem látta-e? Ő nagyon aranyos és készséges volt.Láthatólag ő is kiakadt.
Kerestük egy másik irodában,ott sem volt. Na,akkor már én..képzelhetitek!
Újra a pénztárosnőhöz.meg akarta keresni,mire visszaállított a pasi.
Akkor már hagytam a fenébe, kifizettem készpénzben, majd állítólag visszaadják a nagyját a pénznek,ha bemutatja a lányom,az érvényes diákot.
Csak eszembejutott,hogy én 12 éves koromtól vonatoztam 19 évesig. Volt olyan,hogy otthonfelejtettem a bérletemet és féltem a kalauztól. Sosem büntettek meg.Elnézték.....
Ennyire megváltozott a világ :(((((( Utálom....

2010. október 20., szerda

Daráló

Sziasztok!
Nagyon régen nem írtam ide már, ami jó. Vagy épp ellenkezőleg, mert nem adtam ki a dühömet. Az én nagy keresztem a munkahelyem. Úgy érzem, hogy egy folyamatosan zúgó darálóban vagyok. Vezetői beosztásba kerültem még az év elején... Az itt dolgozó 120 emberrel úgy érzem jó a kapcsolatom. Az ő biztonságukat kell felügyelnem valamint a vállalat értékeit védenem a csapatommal. De a fentről érkező elvárás miatt néha át kell gázolnom olyanokon, akiket kedvelek. Ez rendkívül nehéz és fájdalmas. A legrosszabb, hogy ők is tudják, hogy ez a dolgom és sokszor a kis butaságaik miatt kell megszabadítanom őket az állásuktól. És nem dühösek. Miért nem? Akkor miért van állandó lelkiismeret furdalásom? Ez nagyon nehéz nekem.
Az is nagyon rossz, hogy mindenféle hülyeségre tőlem várják a választ meg a megoldást, de itt tényleg olyanokra gondolok, amelyek egyáltalán nem tartoznak a munkakörömbe.Van egy munkatársam, aki nem a közvetlen vezetőm, de magasabb szinten van mint én. Ne lenne nap, hogy ne kötne bele valamibe. Mindenbe beleokoskodik. Még olyan dolgokba is beleszól, amiről halvány lila... sincs. És nem tetszik neki, ha kiakadok, vagy, hogy mostanában odamondok neki ezt-azt (szigorúan ügyelve az értelmes megnyilvánulásokra). Állandóan fúr és már nem nagyon pattannak le ezek rólam, mint korábban. A főnökét nem igazán érdekli ez.
A kedvencem, hogy non-stop vagyok. A telefonom 9 hónapja még egyszer sem volt kikapcsolva (nem tehetem), és nem válogatnak, simán felhívnak éjszaka is olyan dolgokért, amihez semmi közöm.  (muszáj felvennem, mert mi van ha valami baleset volt bent). Nem tudok úgy elmenni szórakozni, vagy sportolni, hogy ne vinném a telefont. Nem iszok alkoholt (egyébként sem kívántam soha), ha barátokkal ünneplünk (pedig egy koccintás beleférne), mert nem tudhatom mikor kell kocsiba ugrani, mert bent gáz van. Éjszaka már csak 1-2 óra felé tudok elaludni, mert állandóan dolgozok agyban is. Kereskedelemben dolgozok és jön a Karácsony. Sajnos nekem ez már nem ünnep, hanem rettegés a magas veszélyforrások miatt. Röviden ennyit szerettem volna, de sajnos úgy érzem, hogy tudnék mit írni bőven.

2010. október 12., kedd

Ez a fekete zongora!!!

Eddig még nem írtam soha Nektek, de most ùgy megfájdult a fejem, muszáj kiírnom magamból a mérgem!
Julcsikánk álma, hogy zongorázni tanulhasson. Nosza, vegyünk egy zongorát! Kerestem, találtam is, megnézettük szakemberrel, a zongora kitünö, vesszük, visszük.
Csakhogy nem ám olyan egyszerü, a zongora ugyanis egy pincében áll. Àllítólag elég nehézkesen került le, de meg tudták oldani. Felhívtam pénteken a zongoraszállítót, hogy lenne ez a feladat, mikor tudják megoldani. Elmondtam, hogy a hangszer egy pincében áll, keskeny görbülö lépcsön kell felhozni. A hölgyike, akivel beszéltem, megnyugtatott, hogy minden rendben van, a szállítás kedden lesz és 210 euróba fog kerülni. Megkért, hogy küldjem át egy emilben az adatokat, honnan-hova, telefonszámokat, stb, hogy vissza tudjon igazolni. Ezt még pénteken megtettem. Hétfön délelött hívom a céget, hogy akkor holnap biztosan jön-e a zongora, mert akkor átutalnám a pénzt a tulajdonosnak. Erre a hölgyi közölte velem, hogy apró technikai hiba lépett fel és a zongorát csak hétfö este tudják elhozni, ám ez nekem nem lesz gond, mert kedden szállítják ki hozzám. Egyelöre csak az a gond, hogy nem birják a tulajdonost utolérni, hogy legyen otthon hétfön, de ne izguljak, meg fogják oldani. Èn bezzeg utolértem a tulajt és megbeszéltük, hogy este valószínüleg jönnek a zongoráért. Este a fönök meg is jelent (anélkül, hogy a tulajjal kapcsolatba lépett volna) és megállapította, hogy a zongorát majd csak csütörtökön tudják elhozni. Ezt én a tulajdonostól tudom, aki azonnal felhívott a hírrel. Ma reggel - persze rájátszva - felhivtam az irodát, hogy akkor ma mikor is jön a zongora? A hölgyi meglepve kérdezett vissza, hogy a tulajdonos nem hivott fel engem? Erre azt válaszoltam neki, hogy mivel én vagyok a megbízó és én öket bíztam meg, engem ök kötelesek informálni bármi változásról. Erre ö azt válaszolta, hogy erre nem gondolt. Akkor továbbkérdeztem, hogy akkor most mikor lesz a szállítás. A válasza az volt hogy a fönök szerint nagyon nehéz munka és a 350 euro nem is lesz elég. Itt már kezdtem elveszteni a nyugalmam és mndtam neki hogy erröl meg pláne nem volt szó. Azzal vágott vissza, hogy a fönök kiszállási díját még nem is kalkulálták bele és hogy ö személy szerint nem is akarja már ezt a zongorát elszállítani. Mivel nem ö a cég, gondoltam, tovább ütöm a vasat. Mondtam neki hogy a megegyezésünk szerint a zongora ma jön hozzánk, és méghozzá 210 euróért. A válasza az volt, hogy a tulajtól nagyon felelötlen dolog, hogy a pincében áll a zongorája és hogy ö tényleg nem akar többet ezzel a zongorával foglalkozni. Itt kértem meg, hogy adja a fönökét. A fönök persze házonkivül tartózkodott és majd visszahív. Nos, itt tartunk, szerintem Julia még a jövö héten sem tudja elkezdeni a gyakorlást, holott múlt héten megvolt az eslö leckéje... Morc, morc, morc...

2010. szeptember 30., csütörtök

Álmodjak a fióknak?

Nyavalygásom tárgya, hogy senki, de tényleg senki nincs a környezetemben aki nem az internetezős-varrós világból ismer, hanem már attól régebben, máshonnan és azt mondaná:
-hogy jó amit csinálsz, varrjál!
Nincs. Ezen nagyon tudok sírni. Igazi könnyekkel. És nem egyszer.