Most biztos kihúzom a gyufát...

Ebben a hónapban az új törvényeknek és a munkahelynek köszönhetően közel 30000 fttal kevesebbet keresett a férjem; egy hónapok óta zajló kérelem ügye miatt 20000 ft büntetést szabtak ki ránk kiskorú veszélyeztetése miatt; egész hónapban nem volt meskás eladásom, és még sorolhatnám az emelkedett élelmiszerárakat, stb... de tudom, hogy mindenki hasonlókkal küzd, nem is ez a lényeg, túléltük. Ám a meskás számlámat elfelejtettem befizetni a hónap elején, pedig komolyan azt hittem, megtettem, kétszer át is néztem a számlámat, és tényleg nem... olyan süke vagyok...
A lényeg, hogy elkezdtem ezügyben levelezni kedves "adminnal", gondoltam, egy próbát megér, hűséges eladójuk vagyok majdnem a kezdetek óta, hátha pont nem az én sz...s kis 1500 ftom hiányzik nekik...
Íme a levelezés:
"Köszönöm a figyelmeztetést, azt hittem, befizettem... Most meg már nem tudom befizetni, csak április elején. Kérhetnék 5 nap türelmi időt? Nagyon hálás lennék!
Köszönettel:
Erika "

"Kedves Erika!

Ha a befizetés nem érkezik meg legkésőbb a hónap utolsó napja éjfélig, akkor sajnos a bolt inaktiválásra kerül. Ezt követően már csak az 1000 Ft-os bolt újraaktiválási díj megfizetését követően tudjuk újraaktiválni a boltot.

Üdvözlettel

A Meska csapata"

"Hát sajnálom, kicsit több megértésre és összetartásra számítottam... szerettem volna hinni, hogy ez több, mint értékesítő felület.
Szép napot, sikeresebb üzleteket kívánok, mint az én márciusom:)
Erika "

"Kedves Erika!

Sajnos nem vállalhatjuk fel, hogy ügyfeleinket ne egyenlő módon kezeljük. Kérjük megértésed.

Üdvözlettel

A Meska csapata"

"Köszönöm, megértem. Remélem, a többi szabály betartásában is sikerül megvalósítani az egyforma bánásmódot...
Erika"

Most aztán jól megmondtam... hülye vagyok, mi? De azért esik rosszul, mert biztos sokan emlékeztek, hogy nem egyszer zárták be boltunkat, férjemét és enyémet is, mert szerintük sötét volt a kép.... inaktiváltak, mert több termék szerepelt rajta (régi feltöltés volt, amit nem módosítottunk időben az új szabályok után), és egyáltalán nem érzem, hogy segítőkészek és barátiak lennének, annak ellenére, hogy a kezdetekkor ezt hangoztatták. És ha megnézitek a termékfotókat, igen sok értelmezhetetlen, homályos, felháborító kép van közte, sőt olyan, ami nem gyerek szemének való, márpedig az én nagy gyerekeim is szoktak itt nézelődni. És amikor egy barátnőm bejelentett olyan terméket, ami sérti a közízlést, azt a választ kapta, hogy a termék hozzáadott művészi értéket képvisel... így marad. Csakhogy ezek sértik a szabályokat, amiket bárki elolvashat, és úgy látszik, hogy mint annyi más szabály ebben a világban, nem mindenkire vonatkozik.
Bocsánat, nem akartam senkit megbántani, de muszáj volt felhívnom a figyelmet egy újabb igazságtalan érvelésre. Ha mással indokolták volna, talán nem így reagálok én se, de ez nagyon kiakasztott.
És most várom a bolt inaktiválását, és várom a gyes megérkezését, hogy aktiválhassam... 1-2 nap, röhej.

És vannak még csodák, vagy igazság vagy valami olyasmi

Majdnem egy éve, hogy először kiöntöttem a lelkem itt a nyavalygóba arról, hogy miként és miért fogok leszámolni a munkahelyemről. Azóta többször is írtam, arról, hogy hol tart az ügyem.
Mivel újabb fordulat következett be az ügyembe , úgy érzem erről is be kell számolnom, úgy teljes a történetem .
Ma viszont nem nyavalyogni fogok, csak halkan megjegyzem, hogy megtörtént a csoda vagy valami olyasmi.
Bizony megkaptam az elmaradt bérem ...
Igaz nem mindet, mert "kedves" exfőnököm és főnöknőm nem adták le a bírsági végzést , hanem helyette egy saját maguk által kreált bérlapot adtak át a felszámolónak. Persze azon nem szerepelt csak a 3 havi elmaradt bérem, semmi más.....(végkielégítés, elmaradt étkezési bón, felmentési időre járó bér , kártérítés)
Telefon a felszámoló cégnek.....Adat egyeztetés , faxolás, ajánlott levél és talán áprilisban meg lesz a bírósági végzéssel alátámasztott járandóságomnak megfelelő összeg különbözete is.
Még annyit azért leírnék, hogy az szja bevalláshoz szükséges igazolásra be van írva, hogy 0 jövedelmem volt , de 4 hónapnyi jövedelem jóváírást vettem igénybe...............Ügyes vagyok, mi ???
Vagy csak ennyire hülye a volt kolleganő?

Enyhe kifejezés, hogy pipa vagyok...

most inkább "megapipa vagyok"
Bizonyára emlékeztek az utóbbi írásaim egyikébe írtam, hogy meg van a pecsétes papírom és várom, hogy valami történjék már. Történt....
Végrehajtóhoz került az ügyem és bejegyzésre került a nevem a volt cégem egyik iparterületének tulajdonlapjára, nem kis kalandok árán (erről majd talán egyszer írok) És nem ettől vagyok ideges vagyis "megapipa" Hanem attól amit ma megéltem ........
Kaptam egy levelet a végrehajtótól , melyben ecseteli, hogy megpróbálta a lehetetlen kiment a volt cégem telephelyére foglalási szándékkal- persze sikertelenül- és ez az ő életéből kerek 8 percet vett el a jegyzőkönyv szerint !!!!!!!!!!!!! Mit lehet 8 perc alatt egy hivatalos foglalási ügyben intézni??????
Nekem a levél felvétele a postán 6 perc volt és ez csak egy levél átvétel ....
Nekem már itt elkezdett a pupám felmenni, na de , ami a levél végén van....
A megjegyzés rovatban találtam egy mondatot, mely szerint az excégem felszámolását egy pesti cég megkezdte...
És?????
Ettől aztán nagyon boldog vagyok, csak nem tudom nekem mi a további teendőm......
Mondja már meg valaki, hogy miért kell az embert még ilyenekkel kínozni, miért nem lehet oda biggyeszteni, hogy : Te marha aki a pénzed után futsz, még ezt és ezt keresd meg, és ezt és ezt tedd még meg! Vagy csak ülj és várj minden megy a maga útján és pár évezred és a pénzed is megkapod...Vagy úgy gondolják, hogy az átlag magyar ember jogot tanul és perfekt munkajogból, behajtási teendőkből és mindent tud a végrehajtás ügymentéről ??
Na mindegy "megapipa" vagyok és utálom megint ez egész ügyet , ami lassan egy éve zajlik és még mindig nem látom az alagút végét.............
Na de nem adom fel.....

Munkahelykeresés

Az a bánatom, hogy az utóbbi 2 évben volt vagy 10 munkahelyem de a legtöbbet munkanélküli voltam. Igazából nem tudom, hol a probléma. Emlékszem 10 évvel ezelőtt tudtam egy munkahelyen évekig dolgozni, de sajnos ez elmúlt. Egyszerűen a munkahelyeken olyan nagyok az elvárások, hogy nem tudom teljesíteni. Teljesen kikészülök fizikailag és idegileg egyaránt. Nyakamon a sok adósság és nem tudok elhelyezkedni. Van most egy lehetőség, hogy egy vándorcirkusszal megyek vándorolni, de akkor mi lesz a seobaglyak versennyel? Valaki adjon tanácsot na.

Blogbajok!

SZIASZTOK! :)))))

Szóval kezdem az elején, hogy miért is kezdtem blog írásba. Kerestem valamit a neten, beírtam a keresőbe, és így tévedtem valaki blogjára. Nézelődtem, ámultam- bámultam, aztán vissza járogattam, és más blogokat is megnéztem. Megtetszett a dolog, és úgy döntöttem, hogy én is belefogok a dologba. Igen lelkesen pakolásztam fel a dolgokat, aztán mikor már kezdtem reményét veszteni, hogy lesz valaha olvasóm, végre megjelent az első. :)))))) Nagy volt az öröm, és utána még lelkesebb lettem.....

Lassan egy éves lesz ez az egész dolog, de nem nagyon jutottam előbbre. Olvasom itt- ott, hogy egy éves a blogja és mennyi kedves ismerőst, barátot talált itt. Hát én ezt nem mondhatom el magamról. Pedig igazából ez lett volna a célom, hogy összebarátkozzak pár hasonló gondolkodású emberrel.:(((((( Gondolom sokakban felmerül a kérdés: Hogy miért nem sikerült? Nem tudom. Biztos én vagyok a béna.
Eleinte kommentelgettem, de felhagytam már ezzel is. Mondjuk én nem vagyok, és sosem voltam az a nagy barátkozós típus,/ talán nem is tudom, hogy kell????/. De úgy érzem voltak rá kísérleteim: kérdeztem e-mailben, kértem szabásmintát, stb, és itt el is akadt a dolog. Igaz, hogy mindenki nagyon készséges, és rendes volt. Aztán már nem akartam "erölködni".
Mondjuk lehet, hogy az én blogom nem egyedi. Pedig próbáltam sokfajta dolgot megmutatni. De lehet hogy ez ide kevés?

Elnemküldött újévi levél

Kedves Sógornőm!

Bárcsak írhatnám kedves helyett, hogy drága! (Bár ne kellene közben arra gondolnom, hogy mennyire is drága!)
Sajnálom, hogy idén sem találkoztunk. Tudom, nem tettem sokat az ügy érdekében, nem erősködtem, nem küldtem selyempapírba csomagolt bonbonokkal megspékelt meghívót. De nem akartam megzavarni nyugalmad, hiszen ha a bátyád telefonhívásaira nem felelsz, úgy gondolom, nekem sem örülnél. Talán megpróbálhattam volna? Talán megpróbálhatnám... Félek, ha sikerülne is, akkor sem tunék mit mondani -  csak rád zúdulna rengeteg balga kérdésem:  a sok miért, ami elől megpróbálsz elbújni és homokba dugott fejjel átvészelni a viharosnak vélt életet.
Elvesztetted anyukád telefonszámát, hogy egy rövid "köszönöm"-öt sem  küldesz neki (hozzátehetem a közhelyet, hogy legalább ilyenkor)? Hiszen ő fizeti a hiteleidet a munkanélküli segélyéből, ami levonás nélkül sem elegendő a fűtésszámlára (sem).
Csak nincs valami bajotok? Betegek vagytok? Azt hittem, annyi azért járna neki, hogy felugorj hozzá megkérdezni, szüksége van-e valamire: tudod, mennyire beteg, szinte ki sem mozdul a szobából.  A bátyád jár vele orvoshoz. Meg a munkanélküli hivatalba is. Intézi a papírjait, hogy legalább munkanélküli segélyt kapjon a semmi helyett: hogy legyen miből fizetni a hiteleidet. Végül is nem megy olyan sok idő el ezekkel a dolgokkal, a bürokrácia útvesztőiben való keringéshez elegendő átlag egy munkanap a héten. A bátyádnak nem is kell sokat bepótolnia, elég a vasárnap, hogy ledolgozza a mínuszokat, így szombaton egész nap együtt lehet a saját családjával.

Minek is sorolom, hiszen ezeket a dolgokat apukád biztosan elmeséli neked, amikor elviszi a bevásárolt ennivalókat hozzátok. Vagy amikor odacsúsztatja az ezreket a gyerek felzárkóztató óráira. S neki vajon miért nem jár köszönet?
Miért nem mondod le a tízezres kábeltévé előfizetést, hogy a gyereknek ne kelljen potyáznia a villamoson? Jaj, bocsánat, ehhez tényleg semmi közöm. Nem akarok a családotok belügyibe avatkozni... Végül is arra költitek a pénzünket, amire akarjátok.
Miért nem érdemel a segíteni akarás egy válasz emailt, hogy "köszönöm, nem kérek ebből a segítségből". Ja, hogy nem akarsz csalódást okozni a visszautasítással...
Miért jönnek vissza a nektek küldött levelek "a címzett nem kereste" pecséttel? Túl hamar zárt a posta...
 

Egyébként mi jól vagyunk, szép csendesen öregszünk, fáradunk bele a hétköznapi taposómalomba. Majd ha már nem bírjuk, akkor nem taposunk. Fáj az ember térde, de még inkább a lelke. A lélek?! Az bizony fájdalmas testrész! Kár, hogy a tiéd nem reagál... Remélem még nem sorvadt el teljesen, s legfeljebb csak tetszhalott állapotban van.

Hát kívánok boldogabb új évet, s csak feleannyira fájdalmas lelket, mint ami nekünk van.
Üdvözlettel,

VirtuálSógornőd


Ez csak amolyan év végi vicc.

("Tanulja meg élvezni az élet vicceit!")
Fekete humor.
Ettől nő a tumor.
Év végi összesítés, leltárszerűség.
Miheztartás végett.
Itt vetek neki véget.

MEGHÍVÓ

A napokban valaki kért tőlem egy meghívót ide a nyavalygóba. Akkor nem tudtam foglalkozni a kéréssel. Elküldené az illető újra az igényét,
Köszi

Nem tudom, hogy jó helyre írok-e: a segítségeteket szeretném kérni.
Nem tudom formázni a blogomat, mivel amikor bemegyek a "sablontervezőbe", ahol a "speciális" linkre kattintok, a következőt írja ki: Reset title to template default.És innen bármit próbáltam, semmi sem sikerül. Egyszerűen nem tudom alakítgatni az oldalt. Nem tudom változtatni a színeket, betűtípusokat, stb.

Kérlek, benneteket, ha tudtok, segítsetek!

Adventi koszorú - helyett

Nem is nyavalyogni szeretnék, csak kiírni magmból a csalódottságomat.
A lányaink Waldorf oviba jártak. A legkisebb is már harmadikos, de egy szép tradícióval eddig sikerült megöriznem az óvodával és az óvonénivel a kapcsolatot. Aki egy kicsit is kiismeri magát ebben a Waldorf-világban, tudja, hogy mekkora szerepe van a kézmüvességnek, az alkotásnak, ennek szellemében én is ötödik éve az óvoda hatalmas mosókonyhájában készítettem el minden évben az adventi koszorúnkat. Mivel az óvoda/iskola is aktivan számít a szülök közremüködésére, minden évben - amellett, hogy kifizettem a koszorú anyagköltségeit, segítettem még jó 5-6 koszorút kötni, amit aztán az adventi bazárban jó pénzért el is adtak.
Idén is már elöre örültem, készültem a mai délelöttre, hogy majd milyen jó lesz abban az isteni fenyöillatban, csendben koszorút kötni. Ahogy megyek be a mosókonyhába, ott áll a vezetö óvónö és éppen egy koszorún dolgozik. Mondtam neki viccesen - Alle Jahre wieder/Minden évben újra - ez egy német karácsonyi dal elsö sora, ès hogy jönnék ismét kötni. Nézett rám és azt mondta, hogy hát ö nem is tudja, mert hogy idén annyira kevés fenyöt kaptak, meg hogy milyen drága... Erre mondtam neki, hogy de hát én ki akarom fizetni, meg hogy még ráadásba is kötnék, a bazárra. Erre azt felelte, hogy menjek és VEGYEK magamnak a virágosnál. Majdnem elsírtam magam, amikor mondtam neki, hogy ebben ez a plusz, hogy én kötöm, meg hogy itt kötöm, ahol most már ötödik éve, mindig így volt, meg hogy tradíció, meg segíteni szeretnék, meg blablabla...A mi drága óvonénik, akihez aztán felmentem elsírni a bánatom, értetlenül állt, ö sem tudja, hogy ez most milyen akció volt a vezetötöl, ö is teljesen le volt döbbenve és a másik kolléganö is. Nos, nem kötöttem koszorút, egy nagy szomorúsággal ezennel megszakad az óvoda és köztünk levö eddig szépen hordozott kapcsolat... Ìgy lehet kiölni a hüséget egy ember szívéböl.

Szeretet

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek megkérdezte az apját, szemében fájó tekintettel :
- Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.
Visszament az autójához és többször belerúgott.
Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta:..."SZERETLEK APA!
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!

Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:...
A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!
Ezért tart ott az emberiség ahol most.
Köszönöm azoknak,akik kitették ezt!
TEDD KI TE IS,HOGY TÖBBEN ELOLVASSÁK EZT A TÖRTÉNETET,ÉS GONDOLKODJUNK EL AZON MILYENEK IS VAGYUNK MI EMBEREK!!!
SZÉP NAPOT MINDENKINEK!!!
Csaba

Embertelen lett a világ......

Most este vonattal jött haza a lányom,aki diák. Tény,hogy elintézhette volna már a diákig.lepecsételését, ez elmaradt, ma nov.1 van és a kalauz le akarta szállíttatni a vonatról a vaksötét éjszakában. csak azért nem tette meg,mert a lányom azt mondta,hogy itthon leszálláskor kifizetjük a 8 ezer Ft-ot.
Kétségbeesve felhívott, én persze rohantam az állomásra  apénzzel.Az viszont rettenetesen dühít és embertelen,hogy miért szállítják le az utasokat,amikor van jegye,sajnos lejárt diákkal.
Csekket akartam kérni a kallertól, erre otthagyott minket,nála voltak az igazolványok.diák,a személyi adatokat már a vonaton felvette.
Azt mondta,hogy majd jön...Mi vártunk,vártunk,bennem kezdett még jobban felgyűlni a düh.Bementem a csarnokba és a pénztárosnőtől érdeklődtem,hogy nem látta-e? Ő nagyon aranyos és készséges volt.Láthatólag ő is kiakadt.
Kerestük egy másik irodában,ott sem volt. Na,akkor már én..képzelhetitek!
Újra a pénztárosnőhöz.meg akarta keresni,mire visszaállított a pasi.
Akkor már hagytam a fenébe, kifizettem készpénzben, majd állítólag visszaadják a nagyját a pénznek,ha bemutatja a lányom,az érvényes diákot.
Csak eszembejutott,hogy én 12 éves koromtól vonatoztam 19 évesig. Volt olyan,hogy otthonfelejtettem a bérletemet és féltem a kalauztól. Sosem büntettek meg.Elnézték.....
Ennyire megváltozott a világ :(((((( Utálom....

Daráló

Sziasztok!

Nagyon régen nem írtam ide már, ami jó. Vagy épp ellenkezőleg, mert nem adtam ki a dühömet. Az én nagy keresztem a munkahelyem. Úgy érzem, hogy egy folyamatosan zúgó darálóban vagyok. Vezetői beosztásba kerültem még az év elején... Az itt dolgozó 120 emberrel úgy érzem jó a kapcsolatom. Az ő biztonságukat kell felügyelnem valamint a vállalat értékeit védenem a csapatommal. De a fentről érkező elvárás miatt néha át kell gázolnom olyanokon, akiket kedvelek. Ez rendkívül nehéz és fájdalmas. A legrosszabb, hogy ők is tudják, hogy ez a dolgom és sokszor a kis butaságaik miatt kell megszabadítanom őket az állásuktól. És nem dühösek. Miért nem? Akkor miért van állandó lelkiismeret furdalásom? Ez nagyon nehéz nekem.

Az is nagyon rossz, hogy mindenféle hülyeségre tőlem várják a választ meg a megoldást, de itt tényleg olyanokra gondolok, amelyek egyáltalán nem tartoznak a munkakörömbe.Van egy munkatársam, aki nem a közvetlen vezetőm, de magasabb szinten van mint én. Ne lenne nap, hogy ne kötne bele valamibe. Mindenbe beleokoskodik. Még olyan dolgokba is beleszól, amiről halvány lila... sincs. És nem tetszik neki, ha kiakadok, vagy, hogy mostanában odamondok neki ezt-azt (szigorúan ügyelve az értelmes megnyilvánulásokra). Állandóan fúr és már nem nagyon pattannak le ezek rólam, mint korábban. A főnökét nem igazán érdekli ez.

A kedvencem, hogy non-stop vagyok. A telefonom 9 hónapja még egyszer sem volt kikapcsolva (nem tehetem), és nem válogatnak, simán felhívnak éjszaka is olyan dolgokért, amihez semmi közöm.  (muszáj felvennem, mert mi van ha valami baleset volt bent). Nem tudok úgy elmenni szórakozni, vagy sportolni, hogy ne vinném a telefont. Nem iszok alkoholt (egyébként sem kívántam soha), ha barátokkal ünneplünk (pedig egy koccintás beleférne), mert nem tudhatom mikor kell kocsiba ugrani, mert bent gáz van. Éjszaka már csak 1-2 óra felé tudok elaludni, mert állandóan dolgozok agyban is. Kereskedelemben dolgozok és jön a Karácsony. Sajnos nekem ez már nem ünnep, hanem rettegés a magas veszélyforrások miatt. Röviden ennyit szerettem volna, de sajnos úgy érzem, hogy tudnék mit írni bőven.

Ez a fekete zongora!!!

Eddig még nem írtam soha Nektek, de most ùgy megfájdult a fejem, muszáj kiírnom magamból a mérgem!
Julcsikánk álma, hogy zongorázni tanulhasson. Nosza, vegyünk egy zongorát! Kerestem, találtam is, megnézettük szakemberrel, a zongora kitünö, vesszük, visszük.
Csakhogy nem ám olyan egyszerü, a zongora ugyanis egy pincében áll. Àllítólag elég nehézkesen került le, de meg tudták oldani. Felhívtam pénteken a zongoraszállítót, hogy lenne ez a feladat, mikor tudják megoldani. Elmondtam, hogy a hangszer egy pincében áll, keskeny görbülö lépcsön kell felhozni. A hölgyike, akivel beszéltem, megnyugtatott, hogy minden rendben van, a szállítás kedden lesz és 210 euróba fog kerülni. Megkért, hogy küldjem át egy emilben az adatokat, honnan-hova, telefonszámokat, stb, hogy vissza tudjon igazolni. Ezt még pénteken megtettem. Hétfön délelött hívom a céget, hogy akkor holnap biztosan jön-e a zongora, mert akkor átutalnám a pénzt a tulajdonosnak. Erre a hölgyi közölte velem, hogy apró technikai hiba lépett fel és a zongorát csak hétfö este tudják elhozni, ám ez nekem nem lesz gond, mert kedden szállítják ki hozzám. Egyelöre csak az a gond, hogy nem birják a tulajdonost utolérni, hogy legyen otthon hétfön, de ne izguljak, meg fogják oldani. Èn bezzeg utolértem a tulajt és megbeszéltük, hogy este valószínüleg jönnek a zongoráért. Este a fönök meg is jelent (anélkül, hogy a tulajjal kapcsolatba lépett volna) és megállapította, hogy a zongorát majd csak csütörtökön tudják elhozni. Ezt én a tulajdonostól tudom, aki azonnal felhívott a hírrel. Ma reggel - persze rájátszva - felhivtam az irodát, hogy akkor ma mikor is jön a zongora? A hölgyi meglepve kérdezett vissza, hogy a tulajdonos nem hivott fel engem? Erre azt válaszoltam neki, hogy mivel én vagyok a megbízó és én öket bíztam meg, engem ök kötelesek informálni bármi változásról. Erre ö azt válaszolta, hogy erre nem gondolt. Akkor továbbkérdeztem, hogy akkor most mikor lesz a szállítás. A válasza az volt hogy a fönök szerint nagyon nehéz munka és a 350 euro nem is lesz elég. Itt már kezdtem elveszteni a nyugalmam és mndtam neki hogy erröl meg pláne nem volt szó. Azzal vágott vissza, hogy a fönök kiszállási díját még nem is kalkulálták bele és hogy ö személy szerint nem is akarja már ezt a zongorát elszállítani. Mivel nem ö a cég, gondoltam, tovább ütöm a vasat. Mondtam neki hogy a megegyezésünk szerint a zongora ma jön hozzánk, és méghozzá 210 euróért. A válasza az volt, hogy a tulajtól nagyon felelötlen dolog, hogy a pincében áll a zongorája és hogy ö tényleg nem akar többet ezzel a zongorával foglalkozni. Itt kértem meg, hogy adja a fönökét. A fönök persze házonkivül tartózkodott és majd visszahív. Nos, itt tartunk, szerintem Julia még a jövö héten sem tudja elkezdeni a gyakorlást, holott múlt héten megvolt az eslö leckéje... Morc, morc, morc...

Álmodjak a fióknak?

Nyavalygásom tárgya, hogy senki, de tényleg senki nincs a környezetemben aki nem az internetezős-varrós világból ismer, hanem már attól régebben, máshonnan és azt mondaná:
-hogy jó amit csinálsz, varrjál!
Nincs. Ezen nagyon tudok sírni. Igazi könnyekkel. És nem egyszer.

Eltelt a nyár....

és nem nyavalyogtam, mert nem volt miről.
Az ügyem szép lassan csordogál vagy szép lassan inkább állóvízzé fog nőni?
Júliusba voltam a Munkaügyi Bíróságon, ahol megtudtam, hogy a volt munkáltatóm fellebbezett a beadványom ellen , mivel nem ismerték el az igényem a végkielégítésre, a felmentési időre járó béremet, semmi mást nem akarnak kifizetni nekem , mint az elmaradt munkabérem.
Igaz csak azt felejtették el, hogy van egy bizonyos határidő, amíg fellebbezhetnek.Ez a fellebbezésük csak arra volt jó, hogy újabb 30 napot álljon az ügyem és belelépjünk az ítélkezési szünetbe. És arra volt jó még, hogy jót kacaghassak a beadvány kinézetén, és szövegén, bár ha jobban belegondolok, inkább siralmas volt a látvány ,mint mulatságos.
De mindennek egyszer véget kell érnie , és bizony a nyárnak is és az ítélkezési szünetnek is vége lett.
A lényeg az, hogy kezembe van a "pöcsétes papír" és mehetek végre a végrehajtóhoz , hogy elvégezze munkáját.
Az mondjuk más kérdés, hogy nem tudom, miből fogják a bérem behajtani, de őszinte legyek, nem is érdekel, csak a pénzemhez hozzájussak, bár mi áron..............
Sok mindent nem értek, -de majd egyszer , ha nagy leszek talán megfogom érteni- hogyan működhet úgy egy cég, hogy több milliós adótartozása van , hogy legalább 15-20 végrehajtásra kiadott béres ügye van? Hogy lehet, hogy a mai napig bejárnak az emberek a munkahelyükre úgy, hogy márciusig van a bérük rendezve?? Hogy lehet egy embert annyira félre ismerni, mint amennyire én félre ismertem az ex-főnököm??
Azért azt bevallom , hogy nem töprengek napokat a kérdéseimre a helyes válaszokon, más dolgok valahogy jobban lekötnek ..hála.

Devizahitel boáááá....

Megtöröm a csendet. Igazából úgy 3-4 hónapja bosszant ez a dolog, amit most leírok, és muszáj, hogy elpanaszoljam. De gondolom ebben a cipőben más is járkál, csak mindenki másképp veszi felt. Hát én már ölni tudnék miatta.
Arról van szó, hogy nekünk is van deviza-hitelünk. Ez igazából nem probléma, mert úgy-ahogy tudjuk fizetni, bár eléggé leterheli a családi kasszát, de még bírjuk. Csak nem mindig sikerül határidőre kicsengetni az összeget. És persze erre folyamatosan figyelmeztetnek bennünket sms-ben, és telefonon. A fizetési határidő nálunk minden hónap 10. napja. Az a része a dolognak, amikor a svájci frank aktuálisan csökkenő állapotáról adnak hírt sms-ben, azért tán még hálás is vagyok, de amikor 8-án figyelmeztetnek, hogy ugye tudja, el ne felejtse, az már bosszant. Aztán amikor 11-én megcsörren a telefon, természetesen ismeretlen számról hívnak, már elkezd remegni a gyomrom. Mert szeretnék nagyon cifrát mondani, de ugye rögzítik a beszélgetést, és nem illik bunkónak lenni, meg majd még ránk sütik, hogy nem vagyunk együttműködőek. Szóval hívnak engem, az én telefonszámomon, és a férjemet keresik. Mondom, hogy én a felesége vagyok, az adóstársa, ez az én számom, ezen a számon őt nem érik el soha. Persze hívja más kolléga az ő saját számán, de ez most mellékes. Mondom ugye, hogy én én vagyok, erre elkezd keresgélni, hogy velem megbeszélheti-e azt, amit kellene. Na most itt már a pumpa az egekben. Hát ő hívott engem(!), nyilván tudja, hogy kit és miért hívott. Miért is kell egyeztetnünk az adataimat??? És egyáltalán hogy engedheti meg magának a bankunk, hogy kiadja a személyes adatainkat harmadik személynek??? Én rövidre szoktam zárni a témát az utóbbi időben, mert felháborít, hogy két hétnél hosszabb csúszásunk még nem volt, mégis szinte napi rendszerességgel telefonálnak, és küldik az sms-t. Nem vagyok hajlandó adatot egyeztetni, és tök mindegy mit mondok, úgysem jegyzi fel, hogy megesküdtem rá, hogy x.-én fizetek, mert másnap úgyis megkérdezik, hogy mikor fogok fizetni. Egyszerűen már hányingerem van tőlük. És akkor felmerül a kérdés, hogy ezt a rengeteg telefonhívást ki finanszírozza? Majd a futamidő végén, amikor azt hisszük, hogy mindent kifizettünk előállnak egy 3millió forintos telefonköltséggel?
Hozzáteszem, bár ezen én már sírva röhögtem, hogy akkor is felhívnak, ha minden oké. És megkérdezik, hogy ugye tudjuk, hogy van elegendő (vagy kicsit több) pénz a számlánkon, hogy leemeljék a törlesztő részletet...

:)

Nem akarok nyavalyogni egyáltalán, csak észrevételezni, milyen régóta nem nyavalygunk!:)
Betudható ez a nyárnak, a napsütésnek, a sok jó energiának, ami az alkotásaitokból árad!
Kívánom, hogy az ősz beálltával is tartsuk meg ezt a pozitív hozzáállást, vegyük elő a nyáron elraktározott vidámságokat, emlékeket, élményeket, illatokat és képeket!
Adjon önbizalmat és sok erőt a folytatáshoz az a rengeteg jó, amit átéltünk nyáron!
Teperjük le néha, még ha csak pár órára is sikerül, a felemésztő depressziót, pánikbetegséget, szorongásokat!
"Az örömteli szív jó orvosság, de a megtört szellem kiszárítja a csontokat"(Péld.17:22)
Szeretettel és veletek küzdve: Kiseri

Brazil szappanopera újabb része

Hát nem kevés idő telt el az utolsó nyavalygásom óta, de legalább pozitív változásokról is tudok beszámolni, de a tüske még bennem van.
A Munkaügyi Bíróság már lassan a második lakhelyemmé változik, a Munkaügyi Központtal együtt.
Hiánypótlások, beadvány, fellebbezés, személyes exmunkahelyi vizit (exkolleganő már szinte szirupossan nyálas volt a kedvességtől, majdnem elhánytam magam ettől, bevallom)után végre megtörtént a CSODA és megkaptam posti úton, szerdán a helyesen kitöltött papírom. Felismerést nyert nagytudású kolleganőbe, hogy tán az , hogy ő nem ismeri a törvényeket ,fogalmakat,dolgokat , az nem jelenti azt , hogy nem léteznek. Bizonyára valaki felvilágosította, hogy jobban jár azzal ,ha beírja , hogy "rendkívüli felmondás a dolgozó részéről", mint egy munkaügyi perrel. És nem utolsó sorban olcsóbb megoldás is:)A Munkaügyi Bíróságon kártérítés jogcímen "sok-sok" pénzt kérhettem volna ,azért amiért 90 napig nem kaphattam volna járadékot az exkolleganő konoksága, butasága vagy szerintem szemétsége miatt.
Bizony gazdag ember leszek, dől a lé, vagyis megkapom visszamenőlegessen az álláskeresési járadékom. Kis haladás, de mint tudjuk ,lassan járj........
Elmaradt bérem behajtása ott tart most, hogy május 24-től lejárt az ellenvetési időszak, és nem érkezett be ellenvetés addig, de május 28-án igen, ami tudjuk határidő utáni ellenvetés , annyit ér, mint halott embernek a csók.
A beadványban nem ismerik el a felmentési időre járó bért, a végkielégítést és valami nagyon okos bérszámfejtés következményeként megjelöltek egy nevetséges összeget, de ez tulajdonképpen már csak a butaságukat támasztja alá. Most türelmesen várom, hogy mikor lesz az első tárgyalás, amit még az itélkezési szünet előtt megejtenek.
Állásokat pályázok meg , de nem kapkodnak utánam. Ha őszintén meggondolom, nem is bánom , kell egy kis pihenés , kell egy kis feltöltödés, és kell egy kis idő amíg újra képes leszek hinni magamba, másokba.
És a legvégére tartogattam a happy end mondatot:
A FÉRJEM TALÁLT MUNKÁT !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

folyt köv .

Brazil szappanopera következő része..

Lassan tényleg olyan lesz már az egész ügyem :)
Mivel a leszámolási papírjaim nem kaptam meg postán, ezért nagy lépésre szántam el magam , és bementem a papírjaimért személyessen.
Exkolleganő amikor meglátott, akkor állt neki megcsinálni a papírokat, mert hát úgye eddig nem volt ideje, mert átment univerzálisba, mivel másik kolleganőm is beadta a rendkívüli felmondását és így most ő lett a pénztáros, titkárnő és megmaradtak még a régi munkakörei is , azaz főkönyvelő , számviteli és pénzügyi osztályvezető és munkaügyi vezető( ezek olyan szépen hangzanak, de nem akarom ecsetelni hozzáértését a dolgokhoz, de annyit azért elmondanék, hogy százalékot úgy számol az exkollegina, hogy elosztom 100-al és beszorzom a megfelelő százalék értékkel, ált iskola 3 osztálya talán???)
Kitöltötte a papírom , de a felmondás okaként azt írta be, hogy felmondás a dolgozó részéről. Kértem, hogy pontosan fogalmazzon, nem volt hajlandó a tényállást helyesen beírni, ezért oda írtam a papírra , hogy nem értek egyet a dologgal. Gondoltam, az általam benyújtott rendkívüli felmondás egy másolati példánya és a tértivevényes papír elég lesz a felmondás milyenségére vonatkozóan a munkaügyi hivatalban.
Hejjjj,de nagyot tévedtem. A munkaügyi központban bájos néni közölte, hogy fiatalossan fogalmazzak : megszívatott rendesen a volt foglalkoztatóm, mert most nem kapok 90 napig semmi pénzt. Pereljem be , és vigyek végzést a dologról és akkor nem kell 90 napot várnom a nagy munkanélküli segélyre. Mondom neki, már bocsi, de volt magának bírósági ügye?? És addig mi lesz velem??
Válasz: Hát az lenne a legjobb,ha találna munkát július 2 ig.
Jééééééé , tényleg?? Nem tudtam,hogy most még alszik vagy ennyire hülyének néz? Micsoda megnyugtató válasz.És most kereshetek munkát ahogy tudok, ahogy akarok, majd június 28-án kell megjelennem pofa viziten.
Egyenlőre , most fellebbeztem a határozat ellen, mivel szerintem kissé morbid a helyzet , mert hát na....
Férjem felbíztattam , hogy addig is menjünk az önkormányzathoz, kérjünk már valami támogatást, amíg igen csak rosszul áll a szénám. Hát kaptam,na nem segélyt , hanem sírógörcsöt és bizony kezdem azt érezni, hogy tényleg igaz az, hogy segélyezéshez kell egy bizonyos szín, életforma. Bocsánat , de belőlem ezt hozta ki a dolog.
Igazoljam az elmúlt 3 havi jövedelmem( jó vicc, mivel papíron volt nekem olyan valóban, de...
Párom is igazolja ( neki mondjuk ténylegessen is volt, sőt "zsíros végkielégítést" is kapott, talán azért nem haltunk még éhen)
Egyenlőre a mai résznek vége.
Ha lesz folytatás megírjam??

Harc önmagunkkal.....

és ezért most virágnyelven leírok egy történetet:
Több szálon is futnak az események, illetve több történés is zajlik.....A fiatal házaspárnak megszületett a második gyönyörűséges kisbabája, mindenki nagy örömére. Egy hét múlva elkezdődött egy vírusos fertőzés-hányás,hasmenés,láz-,amit egy félig tünetmentes ,"kedves" látogató odacipelt a frissen szült anyukához, aki belázasodott. Aznap este a nagyobbik gyermekük már hányt,az apuka estére lett lázas. Az egyik nagymami elvitte magukhoz a kislegényt, hogy könnyebb legyen a fiataloknak és az otthonában ápolta napokig. Közben aggódott, hogy ő meg ne fertőződjön, ugyanis egy hét múlva műtétre volt kiírva. A nagypapa elkapta,, de ő 2 nap alatt meggyógyult. A nagymami csak nagyon-nagyon enyhén, így bevonult a kórházba. A műtét megtörtént altatásban. Ami fáj a betegnek, hogy se a nővére,se a bátyjai nem érdeklődnek iránta. Még az a csoda, hogy van egy nagylánya, aki egy tündér és ápolja. Két éve ugyanez zajlott le ,amikor a nagymaminak egy súlyos nagyműtétje volt.
Egy nappal a műtét és hazajövetel után az ifjú apa már megkérte a nagymamát,hogy tudna-e vigyázni a legénykére egy kicsit. Hát persze, hogy nem mondott nemet.Jó kisfiú, nincsen vele gond. DE közben a kisördög már a szülés óta mocorog a nagymamiban, hogy az ifjú anya anyukája, vajon miért nem jön el segíteni a gyerekágyas lányának??????? /Az első szülésnél ugyanez volt a helyzet./
Tegnap este diplomatikusan szóba is hozta a lábadozó nagymama, hogy a nászasszony ugye itt volt ? -Igen-,volt a válasz, bejöttek,amikor mentek le a Balatonra. -
Itt kezdtek az indulatok zúgni.....
-És ugye tervezi,hogy valamikor lejön segíteni?-
-Nem,mert nem tud elszabadulni a családjától.-
Itt végetért a további érdeklődés,mert semmi értelme nem volt. Önző ...... a nászasszony,ahogy ezt már meg is tapasztalták többször. Az igazsághoz hozzátartozik az,hogy a nászasszony legnagyobb lányát nem lehet egyedülhagyni egy betegség miatt, de mivel a férjének nincsen kimondott bejárós munkahelye, ezt meg tudnák oldani. A többi gyerek pedig már nagy....Kocsival 3/4 óra az út a kismamához,aki a lánya.
A műtött nagymama szilárd elhatározása, hogy továbbra is küld ebédet a fiataloknak, csak le kellene győznie magában ezt az ágaskodó sárkányt, hogy a másik nem tesz semmit. Egyrészt érthetetlen számára, mert ő nem így viszonyul a rokonsághoz...Fáj neki az is ,hogy a testvérei is ilyenek. Tavaly,amikor a nővére kórházban volt és a férj nem tudta hazavinni, természetesnek vette, hogy ő ment a nővéréért kocsival és hazavitte a kórházból.
Azt is tudja, hogy a szeretet nem adok és akkor kapok.....Adok ,,,és a többi nem az ő dolga. Csak az a fránya nemistudja micsoda szörny sértődik benne....Ezt szeretné legyőzni, ezen dolgozik.
Hát, ilyenek történnek az életben ,meg még ennél cifrábbak, de nála most ez az aktuális.....

Azt elhatározta, hogy mint nagymama nem fog két nagymama feladatot ellátni,csak az övét: főz mindennap és süt a fiataloknak is, meg vigyáz a legénykére,ha kell, de magára is vigyáz, ugyanis ezzel a  műtéttel még nincsen vége a betegségének. A veséjére vigyáznia kell, ha nem akar további műtétet.
Csak az a fránya sértődöttség...,vagy mi a szösz.....:( ,meg a többi nyavalyás érzés.....Könnyebb lenne,ha  a másik is besegítene.....

Kiegészítés: a másik nagyi így is szuper ,elfogadják....A műtött nagymamitól elvárják, hogy minél hamarabb szedje össze magát és segítsen be.Hát ez itt a bökkenő, ami nem esik jól, de nem a mi dolgunk a másikat mérlegelni, s ez  megnyugtató......

U.Irat: a nagymaminak lassan visszajön,jött a józan esze.....:)