2009. május 16., szombat

Cím nélkül

Címet adni nem az erősségem...

Kezdem azzal, hogy elegem van a Kata névre sem hallgató tacsinkból, miért nem tud civilizálódni és levetni mindenféle kotorékeb-ösztönt?! Nagy nehezen magocskákat ültettem az örökös varrás-házimunka-körforgásban, meg ástam meg palántáztam, és amikor már kezdene látszatja lenni, kitúr mindent! Persze zenelelkű férjemtől hiába várok egy kis kerítést... talán hangjegyekből kéne... vagy gitárhúrból...mindegy, neki kell állnom valaminek, ha akarunk még retket enni...(csak halkan súgom, h én se vagyok normális, valahol régen olvastam, hogy a lengyelek a farkasok ellen kb. 15 cm magasan kifeszített piros zsineggel védekeznek, és azt gondoltam, ez is elég lesz)

A boltos sztorin annyira kiakadtam, hogy majdnem sírtam. Egy ismerősöm, aki az a fajta, aki soha nem dolgozik és mindig van pénze és még ki is harcol magának mindent, állandóan reklamál a boltokban, meg feljelent, meg főnökséggel telefonoz. Ennek eredményeképp rengeteg cuccot ajándékba kap(most anyukák dühöngjetek:pl. raklapnyi ciniminizt!!!), és mindenhol rettegnek tőle. Hozzá kell tennem, egy helyes, fekete hajú, dumás 26 éves fiatalember, 2 örökölt és egy saját lánykával. De akkor sem értem: a helyi Profiban olyan balhét csinált, hogy a tizenéve vezetőnéni, aki szinte nagyanyánk a boltban, el lett bocsátva(nyugdíjig tán tíz éve van...) és sokan le lettek váltva!!! Ebben a gazdasági helyzetben, amikor mindenki örül, ha munkája van, ő nem dolgozik, mert nem képes kijönni senkivel meg sohase jó neki semmi, és akkor még másokat is piszkál meg munkanélkülivé tesz?!
Fúúúúj! Nem fogok vele szóbaállni és ki fogom osztani, hamár a mamája nem tanította meg a rendes viselkedésre!

Jó, ez nem éppen az én privát ügyem, de feldühít! És dühöngök!

Azért jakabnak igaza van: amikor meséltem neki, hogy dühöngeni fogunk, azt mondta, hogy olvasva a mások nyavalyáit, magunkat is fel fogjuk húzni... bár lehet, hogy mégse, mert a nők azért alapvetően olyanok, hogy kihisztizik magukat és aztán jön a napsütés, nem? Legalábbis én igen.
Hát most napsütéses kedvvel megyek takarítani...

2 megjegyzés:

Barbi írta...

Úgy van, mi hamar megbocsátunk, csak nem felejtünk. Egyébként, ha fel is dühít mások bejegyzése minket is, a "kisírással" megkönnyebbülünk! :))

Fércművek írta...

Az állatokról csak annyit, hogy nekünk nincs, de küzdünk a szomszédokéival. Kutyával, macskával...

A fent említett embertől csak azt kérdezném meg, hogy hogy alszik?