2009. május 15., péntek

eladók,boltok,élmények

Ma családostul vonultunk fel, hogy elbúcsúzzunk Pulcsi nyúltól, mert elköltözött és a találka az új gazdákkal az egyik kedvenc cukrászdánknál volt. Gondoltuk, ha már ott vagyunk, akkor bekapunk valamit. Hát egy falat sem esett jól, mert olyan undokak voltak, amilyet még nem tapasztaltam. Amikor a gyerekeknek egy pohár csapvizet kértem, már ránk sem nézett a hölgy. Szívószálat már nem mertem kérni... Még jó, hogy mindig van nálam. Ezek után nem szóltam Ambrusnak, hogy ne nyalja a kínáló pult üvegét. :)) Szóval én csak azt nem értem, hogyha ebből élnek, akkor hogy engedhetik meg ezt a viselkedést?? Úgy általában nem értem, hogyha egy boltba bemegyek, akkor ott miért nem segítenek. Persze tisztelet a kivételnek és vannak kedvenc boltjaim, ahova az eladók miatt elzarándokolok, de általában rém undokak. Régebben azt játszottuk, hogy a környékbeli undok kiszolgálókat, eladókat, stb. ki tudja előbb megnevettetni, de legalább megmosolyogtatni és ha sikerült akkor nagy volt az öröm, de ez azért vicc.
Én nagyon kezdő vagyok és ha bemegyek egy "varrós" boltba nem mindig tudom a szakszavakat, hogy mit kell kérni, mit is szeretnék és hihetetlen milyen lekezelően bánnak az emberrel. Nem akarom rossz hírét kelteni, de a mindenki által emlegetett Meseboltból már többször úgy jöttem ki, hogy majd felrobbantam. Mintha kioktatáson vettem volna részt. És nagyon el kellene szégyelnem magam, mert nem tudom, hogy mit akarok, nem tudom, hogy mi az igazán jó és egyáltalán nem vásárolok egy vagyonért, pedig azért lehet igazán jó alapanyagot venni. na mondjuk a kerek történethez hozzá tartozik, hogy a régi játékot felelevenítve legutóbb már olyan kedélyesen cseverésztem az egyik addig undok eladóval, hogy alig tudtam kimenni a boltból, de azért fültanúja voltam, ahogy egy másik delikvenst döngöltek a földbe, mert nem tudta, hogy mi a kersztszemes és a goblein anyag között a különbség. "Előbb találja ki mit akar." Hát egy perc múlva már ő sem volt az üzletben... Szóval egyszerűen nem értem, nekem meg nincs energiám minden alkalommal kiharcolni, hogy velem kedvesek legyenek, mert szerintem ez lenne az alap.

4 megjegyzés:

Lidércke írta...

Jaj, ezt ismerem.... Undok eladók mindenhol vannak. Nálam az volt a csúcs, amikor a kreatív boltban szólt az eladó, hogy "anyuka, szóljon rá a kisfiára!". Döbbenten kérdeztem, hogy miért, mikor nem csinált semmi rosszat. Az volt a válasz, hogy megfogta a szalvétákat, és ő mér kicsi, biztos tönkre fogja tenni őket. Grrr... Azóta se tartom befőttesüvegben a gyerekeimet! :P
(És oda persze már nem járunk. :P)

Barbi írta...

Hát igen, aki nem tud emberekkel foglalkozni, ne ilyen szakmát válasszon, üljön be egy irodába, vagy otthon dolgozzon. Sajnos több a példa az undok, mondjuk ki: bunkó, eladóra, mint a kedvesre. Én az ábécében is úgy vagyok, hogy állok percekig a felvágottas pultnál, látom, hogy nem csinál semmit az eladó, mégsem jön oda, na akkor sarkonfordulok és máshová megyek, adják el másnak, amit akarnak. Ritka itt is, hogy kedvesek, és olyankor nagyon meglepődök, pedig az ellenkezőjén kellene, de sajna, már az a "természetes".

kiseri írta...

Egy időben kértem a panaszkönyvet és kipuffogtam magam, úgyse lépnek semmit, csak röhögnek egyet, gondoltam. Ám le kell szoknom erről is, mert ma már a vezetőség is bunkó és az egyik boltból majdnem mindenkit kirúgtak múltkor egy ismerősöm miatt, akivel nem is fogok szóbaállni többet... mert milyen dolog ebben a helyzetben...
áááááá, megírom nyavalygásban, olyan pont ideillő sztori!

Csigi írta...

Nem akarok senkit sem sértegetni és tisztelet a kivételnek, de nekem Magyarországon igazából csak Pesten tűnt fel, hogy hihetetlen lekezelőek az eladók. A butikokba, ha bementem, nagyot sóhajtva álltak fel a pult mögül, hogy na már megint valaki. A hajókon, ahol dolgoztam, a vendégeknek is feltűnt, nem csak nekem.