2009. május 25., hétfő

Lagzi - másfél éves gyerekkel :(

Nem lesz ez sem kirobbanó nyavalygás, de mégis ki kell írnom...
A lagzi szuper volt, félre ne értse bárki is, ám voltak mélypontok (már, ami engem illet). Vittük Ábelt, de naggggyon megbántam. Igazából nem is tudtuk volna kire bízni, mert akik szóba jöhettek volna, mind vendégek voltak. Anyósom húzta szegény a rövidebbet, a vacsora után hazajött Ábelt elaltatni, egyúttal magát is.
Nem Ábellel volt gond, a tömeghez, hangzavarhoz, mászkáláshoz képest, ami körülvette, nagyon jól viselte (és tündéri volt a szerkója), viszont:
a menyasszony a közeli családtagokkal (szülők, testvérek) is le akarta fotóztatni magát, ám mi azon izgultunk, hogy Ábel aludjon (és ez pont arra az időre esett).
Az öcsém templomi esküvőjéből semmit sem láttam... :((( Mindenki szépen beült előre, én meg ott ragadtam a templomból folyton kiszaladó, ölemből magát kirugdosó csemetémmel. Tudom, apja is van a gyereknek, de ő fotózott. Az anyukám pedig a vőlegény anyjaként már csak nem jöhetett ki. A templom udvarára persze tűzött a nap. Máskor ezer pesztrája van, most senkinek sem jutott eszébe, hogy a vőlegény testvére is leülne, kivihetné más a gyereket.
Aztán a polgárin anyósom mászkált vele, és itt most bent lehettem, ám itt is csak az ifjú pár háta közepét láttam. Ez abszolút az én rossz helyezkedésem miatt volt.
A cipőm borzalmasan tört.
A vacsoráról el kellett hoznom Ábelt, még jó, hogy az étterem a lakásunk mellett van. A vacsoráról lemaradtam, magamban ettem és így olyan pocsék enni. És nagyon hamar elfáradtam.
Ebben az egész sztoriban nem mást akarok hibáztatni, legfőképpen a gyerekemet nem, mert még kicsi ő az ilyen eseményekhez. Csak ki akartam nyávogni, milyen béna voltam aznap, minden ilyen részlethez elég negatívan álltam, persze ezeket a dolgokat leszámítva nagggyon szuper volt:
tesómék szépek, édesek! A kaja finom. A hangulat remek, sokat táncoltunk.
De a pozitívumoknak nem itt a helye, majd a blogomon...
Most, hogy kiírtam a tüskéket, jöhetnek a jó dolgok. :)

(Tanulság:
Unokahúgom augusztusi esküvőjére/lagzijára nem visszük Ábelt, lesz dadusa. És mivel ez a lagzi is a lakásunk mellett lesz - még jó, hogy ennyi kiadó terem van a mellettünk lévő téren - bármikor hazaugorhatok Csöpeszhez!)

5 megjegyzés:

Fércművek írta...

Hát én is gondolkodom, hogy a hugom esküvőjét hogy oldjuk meg, de azt hiszem megerősítettél benne, hogy gyerekek nélkül. Persze nem végig, mert gondolom kiváncsiak rájuk. Anyukám vigyázna is rájuk, csak a hugom anyukája nem hiszem, hogy szeretné látni a lánya esküvőjén, úgyhogy ezen is van mit agyalni... Ja, elvált szülők gyermeke vagyok sok-sok izgi részlettel. :)

Barbi írta...

Hááát, ha ki akartok kapcsolódni, maradjanak a gyerkőcök. Egyébként Ábelt is megzavarta a sok ember és zsivaj.

Anais írta...

Barbi, érdekes ez...nekem pl. egy tavaly nyári eskővön tök termeszetes volt hogy vagy 2 orat szorakoztattam az unokatesom kislanyat :) addig az anyuka is mulathatott kicsit.

kiseri írta...

Barbi, szerintem még friss anyukaként nem vagy elég nagyszájú... én is mindig magamravállaltam mindent és mindenkit, meg nem mertem szólni, hogy már szomjanhalok, meg hát mit szólnának, milyen csapnivaló anya vagyok...??? Szóval ki kell nyitni a szánkat és igenis megkérni valakit, én már megtanultam... nem szégyen, ha szeretnél kicsit nemcsak anya lenni, hanem NŐ és kikapcsolódnál! És aki ezt nem érti meg... hát ez van.

Barbi írta...

Kiseri, azt hiszem teljesen igazad van, nagy az én szám, de nem ilyenkor...