2009. május 27., szerda

Na mégegy öregasszony

Tudom, most olyasmit fogok írni, ami miatt nem szokás nyavalyogni, de egy-két éve kínzóvá vált ez a problémám. A szememről van szó. 16 éves korom óta van szemüvegem, mert akkor derült ki, hogy rejtett kancsalságom miatt korrekcióra szorul a látásom. Viszont én erőlködés nélkül mindent láttam, és nem fogadtam meg az orvos tanácsát, miszerint ajánlatos folyamatosan viselnem a szemüvegemet. Sőt hosszú éveken át egyáltalán nem is tudtam hol van.
Kb. két évvel ezelőtt kezdtem érezni, hogy esténként hunyorognom kell, hogy be tudjam fűzni a cérnát a tűbe, de ezt sem éreztem elviselhetetlennek. De Pálom ragaszkodott a szemvizsgálathoz. Belementem, mert az nem került semmibe, csak egy kis időm ment rá. De az addig feles dioptria helyett 1,5-öt írt fel az orvos. De erre is csak azt mondtam, hogy hülye, és kész. De elkészült az új szemcsi, és akkor lepődtem meg igazán, amikor feltettem. Te jó isten, eddig nem is láttam!!! Valami elképesztő volt az érzés. Na attól kezdve természetesen használtam a segédeszközt, de persze nem állandóan, mert egyszerűen képtelen voltam hordani. Autót vezetni, járni-kelni olyan volt, mintha szakadékba mentem volna. Varrásnál viszont sokat segített, hogy úgy mondjam varrni csak az ő segítségével tudtam. Egészen idén márciusig. Addigra már megint égető szükségét éreztem egy szemvizsgálatnak. Nem véletlenül, mert immáron 2 dioptriát írtak fel számomra. És persze kikötötték, hogy folyamatosan kell használnom!!! Na ezért kértem kontaktlencsét. A szemüvegben borzasztó járkálni. Kizárólag azt látom élesen, amire merőlegesen nézek, oldalról eltorzulnak a dolgok. Lencsével minden más. Még én magam is a tükörben. Na az volt ám a siralmas tapasztalás... Minden ránc, bőrhiba, ragya élesen és jól látható. Most fedeztem fel pl. a bébiplüss valódi textúráját is. :) És valójában korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy én valaha valamit beletegyek a saját szemembe, de a szükség rávitt. De sajnos úgy néz ki, hogy nem bírja a szemem a lencsét. Pedig mostanra úgy érzem, hogy lencse nélkül félember vagyok, viszont folyamatosan be van gyulladva a szemem. Van ugyan egy divatos, csinos, és méregdrága szemüvegem, amit azért vettünk, hogy ha esetleg begyullad a szemem, akkor is tudjak dolgozni, de ez meg annyira kényelmetlen, mint a frász. Na jó, kb. 2 óra használat után, de akkor már az orrnyergem egy nagy árok. Annyira tanácstalan vagyok. Sajnos a kerettl biztos nem lehet gond, mert a boltban, amikor kiválasztottam éppen amiatt esett rá a választás, mert hihetetlenül jól illeszkedett, és kényelmes volt. De sajnos a lencse mivel cilinderes, ezért vastag és nehéz, hiába könnyített műanyag... Soha nem gondoltam volna, hogy nekem valaha probléma lesz a látásommal. És ahogy öregszem egyre több ilyen hülye probléma jön majd, ami nem életveszélyes, de nyűűűűűg.

8 megjegyzés:

Anais írta...

Mici, együttérzek :)

Az egyik barátnőm egynapos eldobható lecsét használ, a Te esetedben ez nem lehet megoldás?
Nekem úgy rémlik az jobban kíméli a szemet.

Tudnék mesélni mi minden jön elő a korral, na majd egy külön posztba egyszer.

Ahogy egy barátom mondja:
"30 felett lejár a garancia" :) :(

Csigi írta...

Jajj neee! Most megijjesztettél. Nekem 18 éves koromban írták fel ezt a szemüveget, de én sem hordtam mert tényleg szörnyű, mindig szédültem benne. Csak olvasáshoz használtam, de már évek óta ahhoz sem. Talán nekem is kellene mennem szemészetre?? Bár nekem a látással nem volt gond, csak a szemtengelyferdüléssel, ami nálam szintén nem látható. :((

krisztallit írta...

Te jó ég!! Valaki elmesélte már neked, hogy hogyan néznek ki a figuráid? Szegény :-(( akkor még nem is láttad őket igazán :-))
De félre a tréfát: biztosan több, mint bosszantó, és a varrás nem is szempihentető tevékenység. Remélem megszokja a szemed a lencsét.

Lidércke írta...

Mici, én értelek. 13 éves korom óta van szemüvegem. A 0,5-től mára a 3-ig jutottam, de én folyamatosan hordom. Próbálkoztam a lencsével, de zavart és nem is láttam olyan jól vele. A szemüveget viszont úgy megszoktam, hogy sokszor észre se veszem, hogy rajtam van. Ez pl. akkor érdekes, amikor okuláréval a fejemen állok be a zuhany alá. :)))
Remélem, te belerázódsz a lencseviselésbe! :)

nöné írta...

Teljesen megértelek, hasonló cipőben jártam egészen 32 éves koromig. Aztán egy újsághirdetésben figyeltem fel a lézeres szemműtétre. Igaz, már akkor is húzós volt az ára, de egy vizsgálattal megállapítják, hogy "alkalmas-e" a szemed erre a beavatkozásra. Nekem az volt, és megszabadítottak mind a szemüveg, mind a lencse kellemetlenségeitől. Immár 10 éve a látásom semmit nem romlott (nemrég voltam átfogó vizsgálaton, többek között a szememet is nézték), és azt mondták, meg sem látszik, hogy beavatkozás történt a szememet.
Mostanság nem tudom, mit kérnek érte, de érdemes rajta elgondolkodni.

kiseri írta...

Nekem az első szülés hozta elő a problémát, aztán persze picibabák mellett hanyagoltam a szemüveget... De mostanában, ha felteszem(páromé még jobb)(biztos el kéne má mennem orvosho is), szóval akkor én is csodákat látok! Látom a textil szálait, a kezem bőrét... fantasztikus!

Barbi írta...

Középiskolás korom óta viselek szemüveget, minuszos, tehát mindig hordom, én pont varrásnál nem, mert közeli dolgokhoz ugye pluszos kell. Szóval, én mindig viselem és szeretem, egy plusz ruhadarab, ha anyagilag tehetném, több is lenne, hogy épp azt vegyem fel, amelyikhez kedvem van. Egyébként rendszeres viselés mellett is úgy gondolom, hogy romlott a szemem, én is most gondolkodom egy vizsgálaton. Az orrnyergen pedig lehet állíttatni. Ne tituláld magad egyáltalán öregasszonynak, ez a legtöbb emberrel megtörténik... :)))

Fércművek írta...

Jól csak a szívével lát az ember... :)