2009. május 22., péntek

Olyan csalódott vagyok, de ennek egyes egyedül én vagyok az oka. Miért akarok olyat, amit nem tudok? :( Aztán meg sajnálom az időt, amit elfecséreltem. 
Nem varrok többet táskát. Mindig bosszankodom és a végeredmény sem tesz  boldoggá. Nem varrok, legalábbis addig, amíg meg nem tanulom valahonnan. 
Inkább be kellett volna ájulnom az ágyba.
Na ez egy igazi nyavalygós bejegyzés. 

5 megjegyzés:

szarvasmici írta...

Nem hiszem, hogy a képességeiddel volna a baj. Inkább arról lehet szó, hogy hirtelen összeszaladt a fejed fölött a felhő, besokalltál. Ne ess kétségbe! Azok a táskák, amiket eddig láttunk Tőled, nagyon szépek!!! Pihenj kicsit, és újult erővel meglátod menni fog, mint a karika csapás!

Lidércke írta...

Egyetértek Micivel. :) Fel ne add!
Én is csináltam már olyat, amivel nem voltam igazán, de másnak tetszett. Pl. a szíves tűtartómért oda volt a férjem, pedig elég csálé. :D

Csigi írta...

Hát tuti nem a tehetségeddel van a baj. Ne akard annyira, akkor összejön. Tényleg jobb néha inkább lefeküdni aludni, aztán másnap, mintha magától menne .)

Fércművek írta...

Milyen az élet... még ma is rossz kedvem volt -ezen a családi banzáj mindig csak rontani tud, de próbáltam a gyerekek örömére koncentrálni - de ma még én is az ajándékozottak között voltam és láss csodát, újra kaptam ösztönzést szabásminták formájában. Hátha így sikerül, pedig semmit nem tudtak a nyomoromról.. :)) Kaptam 3 csomag Burda táska szabásmintát. Fogalmam sincs honnan jött nekik az ihlet, de nagyon megköszöntem! Ismét igazolva látom, hogy nincsenek véletlenek. :))) Sose dolgoztam még szabásmintából, de hátha így sikerül. Még nincs kedvem lemenni dolgozni, de most inkább kivárom, hogy legyen és akkor nyakig merülök. :))

kiseri írta...

Nahát, nahát... kicsit késve ugyan, de úúúgy megölelgetnélek, ilyen édes nyavalygást rég hallottam. Olyan kis nyafi, amire tényleg az a reakcióm, hogy naaaa, gyere ide... meglátod menni fog... és biztos azóta már ment is, csak még nem néztem a blogodra.