2009. június 30., kedd

Depressziós volnék???

Napok óta rosszul vagyok. Hányingerem van és/vagy hasmenésem, és kába vagyok, mintha beboroztam volna. Szombaton kezdődött. Illetve a hányinger már egy jó pár nappal korábban.
Eddig a vizsgaidőszakra fogtam, de tegnap este óta tudom, hogy a vizsgáim sikeresek, és vége a félévnek, tehát elvileg a stressz elmúlt, de ha lehet ma még rosszabbul voltam, mint az elmúlt napokban.
Nem, nem várok babát. Talán az időjárás, de az sem ilyen panaszokat okoz máskor. Azt nem tudom, hogy a vérnyomásom mennyi, de a szokásos 80/60-nál alacsonyabb már nemigen lehet. Vagy tán épp ez a baj? Az előbb ittam egy kávét. Most simán el tudnék aludni, talán még állva is.
Anyukám biztos azt mondaná, hogy depressziós vagyok.

2009. június 26., péntek

Főleg babakocsi-ügyben.....

...panaszkodok, de egyébként is muszáj rinyálnom kicsit.
Az egyik bánatom az, hogy gyengélkedik a varrógépem. Délután viszem szerelőhöz. Már előre hiányzik. :(
A másik nehezebben megoldható dolog. Van egy imádott babakocsink, amit 4 éve, Peti születése előtt vettünk. Tönkrement az első kereke (3 kerekű járgányról van szó) , és úgy néz ki, nem is javítható. A helyzetet rontja, hogy a nagyker, ahol vettük, már nem forgalmazza. Extra kerék, nem pumpálós, vagy tömör gumi, hanem légcellás, alufelnis cucc. Már a múlt héten írtam a nagykernek e-mail-t, és hívogatom őket telefonon, de eddig csak a rögzítő "volt otthon". Naná, hogy nem hívtak vissza! >:( Oregon S típusról van szó. Leírom, bár nem sok esélyt látok rá, hogy valaki pont ehhez való kereket tartana a padláson....
Kaptunk ugyan egy kocsit a bátyáméktól, de úgy szerettem a mienket! Úgy tudom, hogy kötelesek x évig alkatrészt biztosítani. Jó lenne, ha végre válaszolnának a nagykerből. Ha nem lesz új kereke, akkor mehet a szemétre? Na, ne!

Hab a tortán: éjjel 3-kor kipattant a szemem, és nem bírtam visszaaludni, pedig 11-kor feküdtem le. Egy darabig néztem ki a fejemből, aztán nekiláttam vasalni. Amúgy szeretek korán kelni, de ez azért túlzás. Délután teljesen kómás leszek.

2009. június 24., szerda

:(

Hajj, de nagyon elegem van má' az esőből!

(Tudom, különösebb együttérzést nem igénylő apró probléma, de most már nagyon idegesít...)
Húúú, hogy ebből a vendéglátós-szállodás körből de jó lenne már kiszabadulni!! Most a férjem helyett dühöngök én. Nem elég, hogy nap mint nap kihasználják, lekiabálják a fejét az embernek, még az is baj, ha ezen mer megsértődni valaki. A férjem megelégelte a sok stresszt és felmondott kedvesen, írásban. Erre a főnök annyira bebőszült, hogy az egész személyzet előtt elmondta mindenféle szemétnek és hogy takarodjon haza, mire Zsolti haza is jött, hogy ne történjen nagyobb baj. Ennek ellenére készen állt volna ledolgozni a felmondási időt, ahogy megígérte. Erre ez a rohadt vsleágigíf, úgy fogja fel a dolgot, hogy ok nélkül elhagyta a munkahelyét és hatálytalanul felmondott, és ezért nem fizeti ki ezt a hónapját!!! Hát hol élünk mi?? Persze nem hagyjuk annyiban a dolgot, a dolgozói kamara majd szépen megbünteti őket, a fizetés mellé még fájdalompénzt is fizethet a vfefksnfa. Persze az is kérdéses, hogy mennyi ideig tart behajtani rajtuk. 3 napig olyan görcsben volt a gyomrom, hogy enni sem bírtam, csak hasmenésem volt. Mégis szerinte miből éljünk meg fizetés nélkül??
A vigasz, csak annyi, hogy 1-étől már új helyen fog dolgozni.

2009. június 23., kedd

Időjáráskár :(

Van nekem egy csöpp kis vadbarack fám, amibe anyukám oltogatott 3-4-féle kajszit. Már negyedik alkalommal hozza gyümölcseit, értelemszerűen minden évben egyre többet. De azért lássuk be, hogy egy betegecske vadbarackfa törzs csodákra nem képes. Idén össz-vissz 23 szem barackom termett, és nagyon vigyáztam rájuk, hogy foci , jégverés egyéb vész ne érje. Mondjuk a jégtől nem igazán tudnám megvédeni, inkább csak imádkoztam érte, hogy kerülje el a fácskámat. Locsolgattam szorgalmasan, hagy hízzanak a finomságos barackok rajta, és minden nap odamentem hozzá, hogy beszélgessek vele, és persze leleltároztam az imádott barackokat. Épp hogy elkezdtek mosolyogni.
Ezt a két napos esőt nem tudták tolerálni. Egyszerűen szétpukkadtak a gyümölcsök a fán. Muszáj leszednem mindet, mert így mind megrohad, pedig még egy kis napsütés érlelhetné őket. :(
Egy vigasztal csak. Az összes többi növény hálálkodik az eső miatt.

2009. június 15., hétfő

Nem gondoltam volna, hogy mostanában nekem is temetésre kell mennem. :(
Ígérjétek meg, hogy felkerestek legalább egy régen látott barátot, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásotok, mint nekem. Persze sosem egy emberen múlik a dolgok meg az élet alakulása, de ilyenkor már késő. Annyira sajnálom.

2009. június 12., péntek

a nagyfiú bánata :(

ez szörnyűűűűűűűűűű!!!!!!!!!!!!!
ma volt évzáróm.jövőre felsős leszek.és mégis min bőgök????????????hogy a kisöcsém már meint az idegeimet tépi!!!!!!!!!!!!(sajna nem először!!!!!!!!!!!!)nagyon ritkán kapok héliummal töltött lufit.és ha kapok is,valakinek pont az enyémet kell felengedni a levegőbe!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!most is csak azért kaptam meg mert ez is az évzáró műsor(,amit az én osztályom adott elő)egyik kelléke volt.már egyett véletlenül fel is engedtem.kaptam egy másikat.már vége volt,meg is ebédeltünk és játszottunk már vele.de anyát már nagyon idegesítettük és kizavart minket z udvarra.........akkor a kisöcsém képes elvenni tőlem és kirohan vele az udvarra!!!!!!!!!!!!!!!!!!a hugom el akarja venni és akkor ő elengedi!!!!!!!!!!majdnem elkaptam de már késő volt!a lufi elment vissza a suliba!!!!!!!!
ezen sír a 11 éves kiskamasz!!!!!!!!!!!!!!!!!
jakab írta ezt.kiseri kérte hogy írjam ki magamból!

Javaslatot kérek szépen!

Köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetek! Mindjárt bele is vágok abba a témába, ami hosszú ideje foglalkoztat. Tudtok e tanácsot adni, hogy parancsoljak magamnak "megálljt"! Itt a kézimunkára értem a kérdést. Miért van az, hogy mihelyst meglátok valami klassz dolgot, azt nekem azonnal ki kell próbálni? És így persze csak nő a megkezdett munkáim száma. Az én kis dolgaim zömmel kötéssel, kisebb részt horgolással készülnek, és nem kis darabok, tehát elég sok munkaóra eltelik, míg elkészül egy-egy alkotás. Pedig abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy itthon dolgozom a háziasszonykodás mellett, két nagylányom van, viszonylag sok időt tudok szánni a hobbimra. Hogyan tudnék leszokni erről a káros szenvedélyemről? Bizonyára az akaraterőmmel van a baj. Tudom én, hogy nem mindig sikerül parancsolni magamnak, talán csupán akkor, ha valami nagyon muszáj. Pl. a dohányzásról csak akkor mondtam le, amikor a Lánykáimmal voltam várandós. De mihelyst lehetőségem volt, azonnal visszaszoktam. De rendes vagyok, mert a lakókörnyezetünkben nem mérgezem a családomat:o) Vagy a fősuli, amit tavaly, 41 évesen fejeztem be. Nagyon kemény volt, nem volt egy fáklyás menet, de be akartam - elsősorban magamnak - bizonyítani, hogy meg tudom csinálni. Bizonyára a kreatívkodásban egyenlőre nem szab gátat semmi sem, ezért vagyok tudat alatt ilyen merész.
Kíváncsian várom, mit gondoltok erről?

És a végére egy jó hír! Most telefonált Babookám, megvan a véres és rettegett római jog vizsgája!!! Hát, ritkán örültünk ennyire egy kettesnek, de ezt most nagyon jól jött! Hétfőn még egy lagymatagabb demográfia vizsga, és aztán JÖN HAZA!! Hurrá, tele lesz a ház azzal a két szem gyermekemmel. No, de hogy fogok én ezen túl lopva kötögetni?o:)

2009. június 11., csütörtök

Lumbago vagy mi a szösz :(

Kéretik most velem nagyon-nagyon együttérezni!!! Reggel egy rossz mozdulatot tettem. Na most aztán nem tudok jönni-menni, olyan vagyok, mint a saját öreganyám, kétrét görnyedve, még a pisilés is fááááááj. :(((

2009. június 8., hétfő

Ma délelőtt megőrítettek a gyerekeim. Nem fogadtak szót sem szép szóra, sem ...nem szépre. Ebéd időben már éreztem, hogy jobb is, ha lefexenek, mert olyat találok mondani, tenni, amit magam is megbánok. Közben apa útja felénk vezetett egy kis bevásárlással. (Nem volt ma nagy kedvem főzni, de a nehezen kigondolt dolgokról is sorban derült ki, hogy olyan bonyolult hozzávalók nincsenek, mint pl. a tojás. Jól ellátott háztartást vezetek, na. :) )A gyerekek már az emeleten készülnek szunyókálni, gondoltam a délelőtti romhalmazt felszámolom, amíg szuszognak, de persze egy ilyen napra még fel kell tenni a pontot, úgyhogy 10-ből 6 tojást törtem össze. :(( Egyébként a gyerekeknek az miért játék, hogy a gondosan bepakolt kosarakat kiborogassák és utána rá se nézzenek. Ettől mindig kiakadok.
Na itt vége lehetne a napnak. Megyek és alszom. Tulajdonképpen nem is várok együttérzést, csak le kellett írnom.
Egyébként kiváncsian várom a délutánt. Palacsintát és vasalást terveztem. Asszem merész dolgok ezek egy ilyen kezdés után...

2009. június 7., vasárnap

Dühítő...

... hogy a városunkban már nem lehet seholse anyagot kapni! Megszűnt az összes méteráruüzlet! Illetve van egy hely, ahol lehet kapni, de sose olyat, ami kellene, állandóan változik a készletük, és inkább ruhánakvalót tartanak. Ezért, ha kell valami, át kell autóznom Kecskemétre vagy Ceglédre. Röhejes! Meg van itt egy rövidáruboltocska, ami meg méregdrága. Hááát, nagyon nehezedik a szegény varrónők helyzete... Ja, és még normális árú turkáló se létezik, amúgyse szeretek turizni, engem felzaklat az egymás kezéből cibálás meg a szagok, de azt hiszem, inkább az, hogy nincs választék és így kell válogatni.
Pl. vegyük a csütörtöki napomat: délután elindultunk a hóeleji bevásárlás egy részét elintézni(én betegen persze...), közben betértem egyetlen méterárusunkhoz, ahol persze megint nem volt, ami kellene. Este telefonon megrendelést kaptam egy jópár fehér blúzra, mondván, közeleg az évzáró és keresik. Jaj, gondoltam, miért nem tudott délután szólni?! Akkor már éjszaka haladnék is vele, ha vettem volna hozzá anyagot persze. Na jó, pénteken elindultam a piacra tyúkért(lábadozva, göthösen, de már kellett valami erősítő leveske), gondoltam, hazafelé beszerzem az anyagot a blúzokhoz. Hát persze, hogy nem lehetett kapni! Át Kecskemétre, ahol van egy tutijó lelőhelyem és nagyon olcsó is, szerencsére találtam is fehér puplint, ideális! Mire hazaértem meg főzőcskéztem, annyira kiakadtam, hogy aludnom kellett, átaludva egy újabb mesemondását a fiamnak...:(( És ez még egy sikeres vásárlás volt! De jártam már úgy, hogy a három város közt kellett cikáznom...
És még az is dühít, hogy nem gyógyulok... pedig annyi mindent próbálok már! Na jó, orvos még nem látott... de nem is akarok valami drasztikus kúrát, hadd dolgozzon a szervezetem.
Na megyek próbálkozni a blúzokkal... holnap postára kéne adnom őket.
Hogy én mennyit szoktam ide nyavalyogni! Le kéne szoknom róla... vagy pont ez a jó? hogy itt nyavalygok és nem más fülébe?

2009. június 4., csütörtök

Bürokrácia

kdjfowiejflknéyvnweéapofnlesvosd..... Vaaaaaa!

Egy óra hosszát vártam az Otp-ben, már mindenki sorra került minden ablaknál, csak az enyém nem haladt. Megjelent a számom a kijelzőn, felpattantam, erre a hölgy intett, hogy még legyek türelemmel!
mvfojfoweavosv???????
Akkor minek írta ki a sorszámom?????!!!!!!
NINCS TÖBB TÜRELMEM!
Legalábbis az irodákhoz, bankokhoz nagyon nincs! Meg buszra sem vagyok hajlandó várni! ÚÚÚÚÚtálom!!!!
Ja, és mikor sorra kerültem, mi volt a válasz: sajnos nem áll módunkban a tranzakciót lefolytatni, mert nem működik a rendszer, a hiba elhárítása folyamatban! Mikor tud legközelebb bejönni?
(Hölgynél mosoly, pillarebegtetés.
Nálam vicsor, hányinger.)

lsdkfoeneosvnvaoews!!!!!

Majd telefonálok, jó-e már, a franc se megy minden nap, hogy fél napot üljön és bámuljon maga elé, mint a birka. Keressek folyton dadát, és a többi elintéznivalóra meg nem marad idő.

Istenem, hogy miért kellett ez a sok papír az embereknek, ki és miért találta ki először?.....

2009. június 3., szerda

Egy fél nyavalygás...

mert tulajdonképpen a gondtól, bajtól messze van, csak kicsit idegesítő és nem tudom veletek fordult-e már elő ilyen. A Meskán most már másodszor vettek meg tőlem olyan terméket, ami másnak volt lefoglalva. És persze az a szép a dolgoban, hogy már nincsenek is nálam a táskák, mert rögtön el is vitték őket, csak még nem volt alkalmuk a Meskán leütni. És persze most, hogy megfogadtam, hogy lassítok, még ezeket is el kell készíteni, mert nekik is kell és persze nincs az embernek szive azt mondani, hogy nem megy. De miért nem olvassák el ??? Utána meg számonkérik, hogy a méret fel sem volt tüntetve... mert hát a megrendelő tudja, hogy mit akart... Na mindegy. Szóval ez csak egy félnyavalygás, mert persze ennek örülni kell, na de a körülmények... és ha még nem fordult elő, csak tudjatok róla, hogy ki lehet javítani az ilyen bajokat a Meskán. 
Hogy legyen benne egy is igazi nyavalygás, drága Ambrusom nagyon szenved a soronkövetkező fogacskájától és szokatlan módon nem csak éjszaka nyűgösködik, hanem egész álló nap. Szegénykém. 

2009. június 2., kedd

Nyavalygok

Most tényleg. Beteg vagyok. Ez a hideg idő kihozott belőlem valami kórságot, és nem tudok kivergődni. A lakás szalad, a munka áll, apa dolgozik, és még 2 gyerek beteg, Hanna és Samu. Samu megint fullad, azt hittem, már kinőtte... és egész éjjel 39 fokos lázasan rugdosott, sírt, szenvedett, így én se aludtam. Nappal keveset, félkómásan, amikor mindent hallasz magad körül... szörnyű! Ma elküldtem a másik betegnek készülő fiam a gyógyszertárba Stodal szirupért meg Oscillococcinumért(nem, nem kellett kimondania, a gyógyszerész mosolyogva mondta, h ő se tudja kimondani). Szóval ezek már hátha segítenek... kell és kész! És az a legrosszabb, hogy Hanna tanárnője megint ki fog akadni, hogy itthonmaradt a lány, merthát mennyit hiányzott! Holott már nem írnak dolgozatot, nem felelnek... mindegy, letojom.
Fáj a torkom, a légcsövem, a fejem, mindenem! És végre kezdek lázas lenni. Nem, nem jártam Dél-Amerikában, nincs olyan szerencsém...
Most azon gondolkodom, kitörlöm ezt az egészet, olyan nyavalygós... de hát ez a nyavalygás helye, mindig elfelejtem, hogy itt nem kell rózsaszínnek és heppinek lenni! Hurrá!