2009. július 30., csütörtök

Párbeszéd:
UH szakorvos (továbbiakban: Uszo): Miért kapott beutalót pajzsmirigy ultrahangra?
Én: Miért? Kaptam?
Uszo: ???
Én: Gondolom, mert anyukámnak is van pajzsmirigy problémája, és a háziorvosunk közös...
Uszo: Anyukájának daganata van?
Én: ???
Uszo: ???
Én: Szerintem csak simán alulműködése...
Uszo: Értem...
Én: ???
Uszo: El kell majd mennie endokrinológushoz , aki majd biopsziát végez, és megmondja a továbbiakat...
Én: ???
Uszo: blablabla...(sok szöveg, amit az asszisztens írt, én meg nem értettem)
Én: Azért kell elmennem a pajzsmirigy szakrendelésre, mert jobb a békesség, vagy lát is valamit, ami miatt el KELL mennem?
Uszo: Hát, igen, van itt egy göb, ami lehet, hogy csak egy duzzanat, de lehet más is, és ezt ki kell deríteni. (Egy 4,5 cm-es kis göböcskéről van szó!!!)
Én: ???
Uszo: blabalabla...
Én: blablabla...
Uszo: Viszlát.
Én: ??? Viszlát.

Teljes megsemmisülés. A dologhoz hozzátartozik az is, hogy teljes hasi UH, teli hólyag, várakozás. Időpontra mentem, meg rajtam kívül még úgy 20-an. Várakozás, várakozás... várakozás... szentségelés... elsötétedik minden, ájulás széle... valószínűleg az idegesség, és a teli hólyag, ami az utolsó pillanatban ki lett ürítve... Niagara... Sírás az idegtől... várakozás. Közben az autón bünticédula, mert 10 perce lejárt a parkolójegy...
Na végre behívtak, cca. 2 óra várakozás után, immáron csak kp. telt hólyaggal. Fenti párbeszéd. Mivel anyunak van pajzsmirigy betegsége (állapota) nem ilyedtem meg túlságosan, de azóta gombóc van a torkomban. Rohanás a háziorvoshoz...
- Nyugi, nem lesz semmi baj, el kell menni szakorvoshoz, itt a beutaló, vérvizsgálat, biopszia ha kell, és hormonkezelés.
- Na ez volt minden álmom. És mi újság a göbbel???
- Hát majd a szakorvos megmondja.
- És mi van a vesémmel?
- Semmi, a tüneteidet megmagyarázza a pajzsmirigy.
- És a májcisztám?
- Figyelni kell.

2009. július 28., kedd

Ünnepi hangulatban

Becsíptem. Nem, ez ebben a formában nem igaz, beb...tam. Nagyon.... Megmondja nekem valaki, hogy ebben mi a jó??? Most mindjárt lezúgok a székről, és a hányás kerülget. Menni nem tudok, mert mindig nekem jön valami. Miért is jó ez? Csak egy pohár borocska volt. Na jó, aztán mégegy , mert fincsi borról beszélünk. De ki az a barom, aki ennél többet meg tud inni? Ez halálos adag. Ami az egészben jó, az az, hogy megengedtem magamnak, mert a doki szerint nincs nagy gáz. Sokat kell innom. Persze nem bort, hanem folyadékot, de az ünnepi alkalomra való tekintettel ez most bor volt. De soha többet... Irtózatosan rosszul vagyok. Csak most tudom, hogy ettől a nyavalyás lőrétől.

2009. július 21., kedd

Nem vagyok boldog...

...Mostanában nem vagyok boldog. Tudom, hogy az ember nem lehet egyfolytában boldog. Mindig adódnak hullámvölgyek. Több apróság is bánt. De a fő ok, amiért mostanában magamba zuhantam, az a tesókérdés. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon.... vágyom egy másik gyerkőcre, egy testvérkére Ábelnek. De a párom nem akar. Vagyis azt mondja szeretne, de a válság, az anyagiak... Ami részben megfontolandó persze, de számomra egyáltalán nem érv.
...Mostanában nem vagyok boldog...

2009. július 13., hétfő

Kristályosodik

Igazi nyavalygás következik most. Vagy nem is tudom, hogy igazi-e. Félek van egy kis baj. Itt aszalom magam reggel óta, hogy leírjam-e...
Pénteken voltam laborvizsgálaton. Már délután mehettem volna az eredményért, de nem mentem, talán féltem tőle. Ma Pálom elhozta... Életemben nem volt ilyen jó a vérképem. Úgy értem, hogy én mindig vérszegény voltam, méghozzá igen súlyosan. Két terhességem alatt is intravénásan kellett kapnom a vasat. Most ez a része tökéletesen rendben. A májammal tudtam, hogy gond van, és a hasnyálmirigy gyulladás is igazolva látszik. Csakhogy kiderült az is, vagy legalább is az értékek arra utalnak, hogy kezdődő veseelégtelenség mutatkozik nálam. Sok minden befolyásolhatja azt az értéket, ami ezt jelzi, lehet, hogy egyszerűen túl kevés folyadékot ittam előtte, és persze mindenképp ellenőrizni kell még egyszer a dolgot. De sajnos ez nem esik jól. A veseelégtelenség ugyanis nem gyógyítható, csak stagnálni lehet. És azok a tünetek, amiket az utóbbi időben tapasztaltam magamon, azt bizonyítják, hogy már jól benne vagyok a trutyiban. Persze lehet, hogy véletlen egybeesés, vagy mittomén...
El kell, hogy mondjam, most nem azt várom, hogy sajnáljatok, vagy hogy jobbulást kívánjatok. Nem is tudom mi esne jól a lelkemnek, mert vannak olyan emberek, akik tényleg betegek, és elesettek, és én nem vagyok még lerobbanva. Volt pár rosszullétem, de kinek nincs... Most érzem át azt, hogy milyen jól tettem, hogy nem mentem el a barátnőmhöz attól fogva, hogy tudtuk mi lesz a vége. Egyszerűen képtelen lettem volna erőt adni neki, csak bőgtem volna mellette. És tudom, hogy ilyenkor ez nem megoldás, sőt. Igaz, én most nem vagyok halálos beteg, de most vagyok először az életemben. Soha semmi komolyabb bajom nem volt még, még csak egy nyavalyás balesetem sem, kórházba is csak szülni jártam, de azért sokszor. :)
Értitek hová akarok kilyukadni? Nem tudom mit kezdjek ezzel a hírrel. Tudom, hogy gyökeresen meg kell változtatnom a szokásaimat. Ha betartom az előírást, akkor minden rendben lesz, de én nem vagyok szabálykövető.
Még a hónap végén lesz egy ultrahang vizsgálatom, aztán ahogy Pálomat ismerem, addig megy, amíg ki nem harcol valami komolyabb képalkotó vizsgálatot. Annyira tökéletesnek tart, hogy nem tudja elviselni a gondolatot, hogy nekem bármi bajom lehet. Ha megtudja, hogy ezt leírtam, akkor lekiabálja a hajamat. Jó esetben csak a hajamat...