2009. július 13., hétfő

Kristályosodik

Igazi nyavalygás következik most. Vagy nem is tudom, hogy igazi-e. Félek van egy kis baj. Itt aszalom magam reggel óta, hogy leírjam-e...
Pénteken voltam laborvizsgálaton. Már délután mehettem volna az eredményért, de nem mentem, talán féltem tőle. Ma Pálom elhozta... Életemben nem volt ilyen jó a vérképem. Úgy értem, hogy én mindig vérszegény voltam, méghozzá igen súlyosan. Két terhességem alatt is intravénásan kellett kapnom a vasat. Most ez a része tökéletesen rendben. A májammal tudtam, hogy gond van, és a hasnyálmirigy gyulladás is igazolva látszik. Csakhogy kiderült az is, vagy legalább is az értékek arra utalnak, hogy kezdődő veseelégtelenség mutatkozik nálam. Sok minden befolyásolhatja azt az értéket, ami ezt jelzi, lehet, hogy egyszerűen túl kevés folyadékot ittam előtte, és persze mindenképp ellenőrizni kell még egyszer a dolgot. De sajnos ez nem esik jól. A veseelégtelenség ugyanis nem gyógyítható, csak stagnálni lehet. És azok a tünetek, amiket az utóbbi időben tapasztaltam magamon, azt bizonyítják, hogy már jól benne vagyok a trutyiban. Persze lehet, hogy véletlen egybeesés, vagy mittomén...
El kell, hogy mondjam, most nem azt várom, hogy sajnáljatok, vagy hogy jobbulást kívánjatok. Nem is tudom mi esne jól a lelkemnek, mert vannak olyan emberek, akik tényleg betegek, és elesettek, és én nem vagyok még lerobbanva. Volt pár rosszullétem, de kinek nincs... Most érzem át azt, hogy milyen jól tettem, hogy nem mentem el a barátnőmhöz attól fogva, hogy tudtuk mi lesz a vége. Egyszerűen képtelen lettem volna erőt adni neki, csak bőgtem volna mellette. És tudom, hogy ilyenkor ez nem megoldás, sőt. Igaz, én most nem vagyok halálos beteg, de most vagyok először az életemben. Soha semmi komolyabb bajom nem volt még, még csak egy nyavalyás balesetem sem, kórházba is csak szülni jártam, de azért sokszor. :)
Értitek hová akarok kilyukadni? Nem tudom mit kezdjek ezzel a hírrel. Tudom, hogy gyökeresen meg kell változtatnom a szokásaimat. Ha betartom az előírást, akkor minden rendben lesz, de én nem vagyok szabálykövető.
Még a hónap végén lesz egy ultrahang vizsgálatom, aztán ahogy Pálomat ismerem, addig megy, amíg ki nem harcol valami komolyabb képalkotó vizsgálatot. Annyira tökéletesnek tart, hogy nem tudja elviselni a gondolatot, hogy nekem bármi bajom lehet. Ha megtudja, hogy ezt leírtam, akkor lekiabálja a hajamat. Jó esetben csak a hajamat...

8 megjegyzés:

Lidércke írta...

Igenis, értettem ( :) ), nem sajnálkozok - eszembe se jutott! Azért hadd kívánjak gyógyulást, jó? Még akkor is, ha valahol azt találták ki, hogy ez nem gyógyítható. Tegye fel a kezét, aki nem hallott még gyógyíthatatlan kórból maradéktalanul felépülőről? Na, ugye. :)
Mici, meglesz a megoldás akkor is, ha tényleg baj van. Homeopátia, vitaminok, pozitív gondolkodás - mindenki választhat ízlése szerint. Egy a lényeg: beletörődni nem kéne. Biztos vagyok benne, hogy rendeződik a dolog!
Légyszives öleld át Pálodat, és hidd el neki, hogy tökéletes vagy. :) A baj meg elillan...

Barbi írta...

Pálodnak üzenem, hogy ez kell neked. Írod, hogy most semmivel nem tudunk segíteni, amit meg is értek, de le kellett írnod (ha nem, nem is tetted volna). És bár nem vagy szabálykövető, e téren próbálj megváltozni és tarts be mindent, hogy ne romoljanak a dolgok. :)

kiseri írta...

Nem, sose sajnálkoznék.. vagy sóhajtoznék... vagy szomorkodnék... ááá, dehogy.
Igen, homeopátia, sok-sok csíra és rengeteg folyadék, nem feltétlen ásványvíz, mert az aztán rombolja a vesét...
És szerintem, ha nem vagy vacakul, mindenképpen kéne egy vidám blogos buli vagy hasonló – figyelemelterelésképpen. Esetleg kettő. Vagy heti kettő.

Fércművek írta...

Minden igaz, amit előttem írtak. Én még azt említeném meg, hogy kevés pozitívabb dolog van a gyógyulás folyamán, mint az elfogadó, segítőkész háttér, úgyhogy evvel már félig nyert ügyed van! Létezni is nagyon nehéz úgy, hogy otthon is nap, mint nap küzdeni kell, nemhogy gyógyulni, úgyhogy ilyen férj mellett nem aggódok érted. Neked tényleg csak a gyógyulással kell törődni, ahogy őt "ismerem". A betegség nem, de ez irigylésre méltó nálatok!

Kati írta...

Azért én gondolok rád:) És Barbival egyetértek, valószínűleg lesz egy pár szabály amit majd be kell tartanod, főleg azt, hogy nagyon figyelj magadra!!!
Jobbulást!!

szarvasmici írta...

Köszönöm a hozzáállást.:)
Igen, tudom, hogy a szabályok betartása lenne a legfontosabb. De tudjátok, ma azon morfondíroztam, hogy egész életemben egészségesen éltem. Nem dohányzom, nem iszom, a kávémat is ultralájtan iszom özön tejjel, és változatosan próbálok táplálkozni. Egyetlen rossz szokásom a csokoládé, de már jó ideje azt vettem észre, hogy nem falom, csak olykor-olykor csipegetem. És a rohadt bubisvíz fog kinyírni? Hát még erről is le kell mondanom?
Na szóval ezen agyaltam ma. De valószínűleg szót fogadok nektek, mert ma is rosszul voltam, és ezt szeretném elkerülni.

Anais írta...

Mici, mint azt már sokszor megállapítottuk Pálod egy igazi kincs! :)

Sejtem, min mész keresztül, nekem hónapok óta vannak mindenféléim amik miatt túl sűrűn kell orvosokkal találkoznom.

Halkan csak annyit javasolnék, amit a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy addig kell menni amig az ember azt a dokit meg nem találja, akiben bízik, akitől bátran kérdezhet, és aki nem tucatterméknek tekinti.
Ez általában nem kis meló, de megéri.

És marhaaaa mehéz változtatni a szokásainkon, az biztos, lemondani vmiről amit szeretünk, de néha muszáj...

Veled vagyunk, szorítunk!

Anais,
aki másfél hete nem evett édességet...ójaj:)

Csigi írta...

Ugyan nem akarod, de azért jobbulást kívánok neked én is. Vigyázz magadra!
Egy vidám blogolós buliban én is benne lennék, bár én majd csak novemberben tudok részt venni