2009. július 21., kedd

Nem vagyok boldog...

...Mostanában nem vagyok boldog. Tudom, hogy az ember nem lehet egyfolytában boldog. Mindig adódnak hullámvölgyek. Több apróság is bánt. De a fő ok, amiért mostanában magamba zuhantam, az a tesókérdés. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon.... vágyom egy másik gyerkőcre, egy testvérkére Ábelnek. De a párom nem akar. Vagyis azt mondja szeretne, de a válság, az anyagiak... Ami részben megfontolandó persze, de számomra egyáltalán nem érv.
...Mostanában nem vagyok boldog...

13 megjegyzés:

kiseri írta...

Jaj, drága... ez mindig olyan szomorú... én is mindennap veszekszem magammal, a józanabbik énemmel, mert a szívem annyira vágyik babázni! Ez a világ sajnos tényleg nem nekünk való, nem embereknek... de engem az vígasztal, hogy lesz jobb, és akkor, ott, egészségesen szülhetek egy focicsapatot! És ez komoly! De lehet, hogy kettőt...

kiseri írta...

De ha vicces választ akarsz hallani: négy éve párom addig mondogatta, hogy ugye nem kell több gyerek, hogy ugye elég a három, hogy egyszercsak terhes lettem...(de két hét alatt ám!) hát lehet, hogy ez a megoldás!

szarvasmici írta...

Nem tudom. Ez a hozzáállás engem is mindig zavart. Mert ott, ahol szeretet van, nem számít a válság. Együtt mindent át tudunk vészelni. De talán mostanában kezdem érteni azokat az embereket, akik szigorúan az anyagi megfontolást helyezik előtérbe. Gondolj csak bele, nálunk a három gyerek nem kaphat egyformán, mert fizikai, és anyagi képtelenség a mai árak mellett rögtön három pár cipőt, vagy bármit megvenni. Így tényleg a szükségességi sorrendet tartjuk be. De milyen a gyerek? Mér, összehasonlít, irigykedik, aztán toporzékol. És milyen a szülő? Ezt el akarja kerülni. De amikor a gatyamadzag amúgy is össze van rántva, akkor nehéz teljesíteni minden kívánságot, vágyat. És még ha mi magunk le is tudunk mondani dolgokról, a gyerekek sajnos nem. Még ha jól neveltek is. Sajnos az én okos nagy fiam is azzal érvel, hogy "nem tudok menőzni, ha nincsen ezem, vagy azom"... Mondjuk így legalább nem kell amiatt aggódnom, hogy csavarog, vagy kimarad, mert folyton itthon van. De ez sem megoldás.
Barbi! Én mindig azt mondtam, hogy ott, ahol hárman jóllaknak, jóllakik a negyedik is. De nagyon sok egyéb pénzügyi kérdést felvet ez a dolog. Ugye az "ingyenes" oktatásról meg még nem is beszéltünk. Én nem tudom, hogy nálatok milyenek az anyagi viszonyok, nyilván pontosan tisztában vagytok azzal, hogy mi fér bele és mi nem. Elvileg életemben először azt mondanám, hogy egyetértek a pároddal, de tapasztalatból tudom azt, hogy még nyavalygó kölkök mellett is lehet boldogan élni. Úgy, hogy ők is azok, még ha nyavalyognak is. Mi is ezt csináltuk annó.
De ettől a rideg hozzáállástól, hogy "válság van, nem kell több gyerek" engem is kiráz a hideg, úgyhogy együttérzek Veled. Ráadásul egy gyerek utáni vágyakozás valahogy teljesen más, mint egy finom falat, vagy egy szép ruha utáni epekedés. És egy anyában ez nagyon nehezen dolgozódik fel. Biztosan fog változni minden a párodban is, és benned is. Két-három éve még én is benne lettem volna egy negyedik porontyban, hogy úgy mondjam, vágytam egy kislányra, de már elmúlt. Ma már a hideg ráz ki egy negyedik terhesség, negyedik szülés, negyedik gyerek gondolatától.
Fel a fejjel! Ott van a gyönyörűséges kisfiad. Lehet, hogy ő nem is örülne testvérnek!

nöné írta...

Nagyon-nagyon nehéz ez a téma. Igen, egy gyerkőc sok anyagi vonzattal jár. Amikor én vártam a kisebbiket, a férjem munkanélküli volt, tele voltunk hitellel, de... vállaltuk az OTP miatt, így igyekeznünk kellett. Nagyon szegényen kezdtük, de a saját otthonunkban, és addig nyújtóztunk, ameddig a takarónk ért. Nem volt csilivili babakocsink, mindenféle csodaketyerénk és játékunk, baldachinos kiságyunk, sok ruhát kaptam a sógornőmtől, de sokat varrogattam is. Ennivalóra, elit-ruhácskákra (orvosos-vendégeskedős) azért mindig tellett. Otthon pedig... a lényeg, hogy tiszta volt. Aztán ahogy nőttek, közösségbe kerültek (ovi, suli), láttam én is és ők is némely gyerkőcöt és anyukát nagyon elszállva magától. Mi pedig szerényen, hál'istennek soha nem követelőzve éltük a mindennapjainkat. És ez a magatartás és viselkedés a mai napig elkísér minket. Ma már van mit aprítanunk a tejbe (szerencsére sok és kemény munkával), de a Lányok továbbra sem követelőznek, mindig eljutottak osztálykirándulásokra, (manapság a kisebbik gimijében divat a külföldi út:o(, de legalább eljutott Angliába, Görögországba) vannak divatosnak mondható (bár kínai ill. turis) cuccokra, szóval felnőttek, és megtanulták, hogy a pénz nehéz küzdelmek árán érkezik meg a kasszába, azzal okosan kell bánni. Sokat hallom Babookámtól, hogy milyen szerencsésnek tartja magát, hogy ilyen szülei és ilyen családja van. Mert amely osztálytársánál dőlt a lé, állandó külföldi nyaralások voltak porondon, kocsival hordták suliba stb., a gyerek lelkibeteg volt, nem talált meghallgatásra, mindig szabadjára volt engedve. Nos, akkor érdemes mérlegelni, hogy melyik megoldás a helyes. Én amondó vagyok, hogy most kell a baba, már csak a korkülönbség miatt is, és ahogy fentebb elhangzott, ahol jut egynek, jut kettőnek is.

Fércművek írta...

Nem akarom fájdítani a szíved, de annak ellenére, hogy néha vért izzadunk velük, életem legjobb döntése volt, hogy kell testvér Barnusnak. Az én férjem sem szeretett volna másodikat. Én viszont tulajdonképpen egyke vagyok - hiába a féltestvér - és nagyon tudom, hogy milyen egyedül lenni a nagyvilágban. Úgyhogy válság, meg pénznélküliség ellenére a legnagyobb boldogságom, hogy ők ketten vannak. Egyszerűen megnyugodott a lelkem. És igazság szerint szerintem az élet megoldja ezeket a gondokat. Már ha ezek gondok. :)

Larion írta...

Szia, Barbi!

Hááát ha én is mindig azt akartam volna, mint a Férjem, aki hasonló hozzáállással aggodalmaskodott a leendő jövőképünkön.... akkor ma egy darab gyerekünk nem lenne és az akkora veszteségként működne, melyet csak utólag tud az ember, miután meglettek......
Majdnem 5 év a korkülönbség a két különböző természetű Lányaim között, mert amikor már akaródzott volna, nehezebben jött össze a második...... Még így is jó döntés volt..... Sejtem milyen gondolatok járhatnak a Férjed fejében....érthető, hisz Ő a családfő....
De kár lenne elvetni a Benned élő vágyat, mert nem véletlenül született meg Benned.
Mi sem élünk nagy lábon, sőt az első gyermeknél csurrant-csöppent a bevétel, de mégis otthon tudtam maradni 3 évig, nem küldött dolgozni a Férjem és ami napig jó alapozottság ez az időszak a Gyerekeinkhez fűződő viszonyunkban.....
Egyedül felnőni egy gyereknek..... érdekes és izgalmas? Nem tudom, a testvérrel együtt viszont annyi új szál lép az életbe, amiről kár lemondani, hisz később csak megtérül ez a fajta "befektetés"..... Puhítsd még, biztos van eszközöd rá, és ha ennyi mindent megtett eddig Értetek, akkor belefér még egy újabb lehetőség.....Szerintem... Nem voltam tolakodó?

Barbi írta...

Köszönöm Larion! Egyáltalán nem voltál tolakodó!

Nektek is lányok! Ami az anyagiakat illeti: nem veszek magamnak kencéket, nem járok szoláriumba, magamnak festem a hajam, kéthavonta járok fodrászhoz, turkálóból öltözködöm, Ábelnek is onnan van a ruháinak többsége, igyekszem a boltban az olcsó, de jó megoldásokat választani. Egyetlen hobbim a varrás, ahhoz is turiban vásárolok. Min spóroljak még? Azt hiszem mindent megteszek. Fáj a szívem, hogy mindent ennyire befolyásol az a rohadt pénz (bocsánat az indulatomért). Köszönöm, hogy bíztattok, de most olyan reménytelennek látom a helyzetet... :(

Csandi írta...

Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem ha egy férfi az anyagiak miatt akar egy gyerekről lemondani álszent dolog. Inkább a kényelem, a nyugalom a legfőbb ok amiért nem akar gyereket. És ez most csak az ÉN privát véleményem. Nekem 3 gyönyörű gyerekem van, és két éve amikor a negyedikkel voltam terhes nem gondolkodtunk azon,hogy hogyan lesz, mint lesz, miből fogunk enni adni neki. Valahogy mindig megoldódnak ezek a dolgok. Sajnos a boldogságom csak 13 hétig tartott.Egyenlőre nem merem bevállalni a negyediket, félek attól , mi van ha megint ..., de nem tettem le arról ,hogy legyen még egy pici a házban, és nem az unokára gondolok. Barbi szerintem ne mondj le a gyerekről és semmi sem reménytelen. Arról nem is beszélve, bármit megvehetsz a kisfiadnak, egyet nem a TESTVÉRT:))

Fércművek írta...

Eszembe jutott még valami. Mielőtt mindenki szörnyűlködne, a történethez tartozik, hogy mi legtöbbször úgy működünk, mint egy olasz család. Kicsit hangosan, egymást ugratva, sértődve, kibékülve... ritkán langyos errefelé a hangulat. :)
Szóval, amikor ellenállásba ütköztem a második gyerek kapcsán, akkor egyszer odavetettem, hogy márpedig nekem két gyerekem lesz... max. nem tőled. Ez azért hatott egy kicsit. :))

Lidércke írta...

Úgy látom, mind hasonlóan érzünk. :) próbáld meggyőzni a párod, hogy a második már nem is jelent akkora anyagi terhet! Megvan a babakocsi, örökli Ábel ruháit, játékait. Eleinte csak szopizik (hurrá, hogy ingyen van! :) ),aztán meg már nem lesz válság. :)

Szerintem a még egy harmadik is simán ellavírozik a tesók nyomán. :) A negyedikkel vagyunk gondban. Akkor már nagyobb autó, még egy szoba kéne....

Érzelmileg meg aztán annyira sokat nyújtanak, hogy nem is lehet kérdés: KELL még gyerek! :))

Gabella írta...

Azt mondta nekem egy idős néni: gyereknek meg esőnek mindig akkor kell örülni, mikor jön! Meg azt is, hogy gyerekvállalásra sosincs ideális időpont. Szerintem igaza van.

A válság is inkább kifogás, mint valódi ok.

Szóval hajrá tesó!

Én meg azon szomorkodok, hogy mostanában már egyáltalán NEM AKAROK harmadikat. :(

Anais írta...

Barbi!

Minden nézőpont kérdése, én még az elsőre várok...és azt se tudom kitől szeretném :) szóval, innen szép nyerni, vagy hogyis szól a mondás :))

Mindemellett az az emlék ugrott be, hogy mennyire nagyon vártam a tesóimat anno, 7 voltam amikor Öcsém megszületett es aztán nemsoká jött a Hugi is :)) és bár szuper volt legkisebb unokának lenni, de egykének már nem annyira...semmi pénzért nem adnám egyik kis rosszcsontott se :)) (öööö mind a két _kis_ rosszcsont idén diplomázott o:))

Szóval, legyen tesó! Szorítok hogy a párod is vágyjon rá!!!

Barbi írta...

Köszönöm a kedves szavakat és a biztatást! Remélem változik majd a helyzet.