2009. augusztus 31., hétfő

jelentkezem új tagként.....

Itt vagyok én is.....
Nem gondoltam volna néhány hónapja,hogy ilyen erős késztetést érzek a kesergésre....Ez egy nagyon jó ötlet kírni magunkból a bajunkat!
Mert kiírhatom én csak úgy is,de ha nincs aki meghallgasson és megsímogassa a vállam,akkor nem sokat ér az.
A múltheti nyavalygásom enyhült már,de azért még aktuális,mert folyamatos,sőt ,időnként gyarapodik egy-két nyavalyával.....
1 hete bejöttem dolgozni és akkor tudtam meg,hogy két főállású kollegánkat,egy régészt -férfi-és egy történészt-nő-egyik napról a másikra kirugtak.Mindketten szálkák voltak az igazgatónő szemében,de ami a dúrva és felháborító,hogy szegény kolleganőm néhány hónapja megjárta a pszichiátriát,mert túl nagy szíve van és érzékeny,amit az utóbbi hónapokban alkohollal enyhített sajnos.Nincsen rinocéroszbőr a szíve helyén.
Tudom,hogy ebből az egy fizetésből él,élt.és mi lesz vele? Visszalökik a pszichiátriára? Hogy lehet ilyet csinálni???? Tudom: símán. Aki beteg,nem bírja a gyűrődést,a hajtást,az menjen a süllyesztőbe,nincs helye a társadalomban. Pfujjj! Na,ettől kivoltam. Szörnyű éjszakám volt.
Ráadásként a férjem állása is megszűnt,múlt héten volt állásinterjún annál a cégnél,ahol már lehúzott és bizonyított 25 éve. Nem perfekt angol tudású mérnök és 50 éves. Csak nyűg a cég nyakán.
Nem csak őt tették ki,még másokat is,akik annyit güriztek már és bizonyítottak,hogy még!
Talán...talán kap egy kisebb állást.

És jött a mai nap a Múzeumban,nálunk:Értekezlet....végén egy levél felolvasása: túl sok a költség,nincsen pénz,gondolkodjatok már kedves kollegák,hogyan oldjuk ezt meg?! Mi,az ig.helyettes és az ig,nő,eddig is mindent megtettünk itt-nem tudom mi csináltunk-e valamit szerinte????mármint a dolgozók-.
4-én kell letenni az eltartó megyei önkormányzatnak a javaslatot.
Miről? neveket kérnek megint,vagy önként jelentkezőket?????
Tudom,hogy mindenhol ez van,de a stílus volt pocsék.Ezt az egészet elő lehet adni úgy is,hogy figyeljetek,már megint bajban vagyunk,ez van.Nem....ő dícséri magát,minket meg valahol lent lát.
A férjemnél is az volt a szörnyű,hogy 25 év után kell újra vizsgát tennie,hogy egyáltalán tud-e még beszélni?!
Állítólag a németeknél ez a bevált szokás.Ja igen: a vezérigazgató 35 éves ifjú titán,a tulajdonos pedig német pasi.

Mire leírtam,el is füstölgött a lényegessége.....hiszen mindenki ebben él.....
Azért jó volt kiadni magamból,köszi!

2009. augusztus 23., vasárnap

Allergia-blues

Alig látok ki a fejemből az allergiától. Folyik, viszket, bedagad, fáj.... legyen már vége! Utálom a parlagfüvet - de hiába morgok, van a közelünkben bőven. :(( Könyörgöm, miért nem kaszálják le legalább, ha már ki nem húzgálták?!
Gyógyszert nem szedhetek a szoptatás miatt. Megnéztem Petesz fiam szemcseppjét, még azt sem használhatom. Homeopátiás bogyókat használok, és idén már tavasszal elkezdtem, mégse hatnak. Vagy használnak, csak nem eléggé? Lehet, hogy nélkülük még jobban odalennék?
Nyűglődök.

2009. augusztus 21., péntek

Nálunk folyton elromlik valami!!!

Olyan elegem van már ebből! A napokban szereltem a varrógépemet, egyszerűen beállt és nem mozdult. Persze a használati utasítás szerint csak a bobbinnál kell olajozni, ez marhaság!!! Hát én szétszedtem belenéztem, olajoztam, töröltem, vizsgálgattam... és megy. Szerintem én nem annyit használom, amennyire tervezve van, ez volt a baj a Singeremmel is. De mostmár mondom, megy, éjjel-nappal varrok, még a hangja is más a drágának, sőt egyúttal az öreg Lucznikomat is beállítottam rendesen és végre tudok kukacolni!
Na nem ez a nyavalygás, ez csak bevezető... mert a varrógép mindig akkor romlik el nálam, amikor a legnagyobb munkában vagyok.
De mostmár a fényképezőgép is kezdi! Ezer dolgot kéne feltöltenem meg mutatni meg rendeléseket intézni – és akkor paff! nem akar fényképezni... És a legrosszabb, hogy én vagyok a hibás, mert megengedtem, hogy a gyerekek filmeket készítsenek vele...(két napja nem merek megmozdulni meg beszélni meg pukizni, mert folyamatosan forgatnak a lakás minden pontján...) És egy büdös petákom sincs, hogy vegyek egy gépet, ez is egy örökölt vacak volt, ragasztószalaggal összeszorítva, akksi nélkül, de a lényeg, hogy kompatibilis a gépünkkel. Mert még ez se az átlagos nálunk: egy Macintosh boldogít minket, amire még a telefonomat se tudom felkötni... semmi nem köthető össze vele.
És még a logom is elfogy.
A pénzem már rég...
És még jön a tankönyvvásár.
És idén is elfelejtettem az ovis szülőit.
És állandóan szédülök és hányingerem van(nem, nem várok babát!).
És mindig elmegy a net, mert a modemünk sem akar működni(ezért nem tudok mostanában kommentelni meg reagálni).
És még az adószámom március óta nem érkezett meg.
És... és... ELÉÉÉÉÉG!!!!

Amúgy nincs rossz kedvem, csak muszáj volt leírni... Most megyek varrni, hátha egyszer lefényképezhetem és feltölthetem...

2009. augusztus 18., kedd

Vissza a munkába

Amikor Micitől meghívót kértem, volt egy két nyavajogni valóm, de inkább csak apró cseprő dolgok. Mikor leültem a gép elé inkább nézelődtem a sok szépség között, vagy mintákat kerestem...
Sajnos most nekem is van olyanom amit muszáj kiírnom magamból!

Történt ugyanis, hogy rengeteg rágódás, gondolkodás után elhatároztam, hogy visszamegyek dolgozni. Ezzel még nincs is probléma, sejthető volt, hogy ez előbb utóbb bekövetkezik, és igazából már hiányoztak is a kollegák, meg sokminden abból a másik életből.

Miának sikerült bölcsit találni(óriási szerencsével), úgyhogy ez is kipipálva.

Amire viszont nem számítottam, az a főnöknőm hozzáállása a dolgokhoz.
Mosolyogva fogadott tegnap, még akkor is mosolygott amikor bejelentettem, hogy szeretnék újra dolgozni. Elmeséltem, hogy sikerült a kislánynak bölcsit találni, méghozzá a munkahelyhez közel, és mivel a bölcsi-ovi nem egész nap működik szeretnék hivatali munkarendben dolgozni. (Eddig minden visszatérő kismaminak megengedték) Na ez már nem tetszett neki, rögtön kiselőadást tartott,hogy ezt őnem fogja tudni megoldani ezért azért, nem ő engedélyezi ugyan (szerencsére), hanem a főigazgató, de ezt ő nem fogja javasolni, így valószínűleg ez a kérésem el lesz utasítva.
Erre én megkérdeztem, hogy akkor mégis mit csináljak...?? Eddig éjjel nappal velem voltak a gyerekek, most hagyjam őket ott.... nem is tudom kinek, mert apa és az egyik nagyi szintén 12 órás műszakban dolgozik.
"Hát Katikám, ez a maga gondja!" és ismét meghallgathattam egy kiselőadást, hogy őneki milyen nehéz megcsinálni ennyi emberrel a beosztást... (amit nem is ő csinál egyébként hanem a főápolók:X) Amikor pedig én próbáltam elmondani, hogy Htelekről 6 kor indulunk, mert akkor nyit az ovi, és ezután még kitérőt kell tennünk a bölcsi felé, és valószínűleg pont beérnék hétre... , akkor csak a vállát vonogatta, hogy ezt nekem kell megoldani...
Igen szerettem volna neki beszólni, hogy a beosztás meg nem az én gondom, de sajnos hivatásos vagyok, ő pedig a felettesem, így nem lett volna okos dolog beszólni:( ...és ebből kifolyólag, hogy hivatásos vagyok, nemolyan egyszerű felmondani.... és nem is szeretnék, mert jól keresek a "civil" kollegáimhoz képest.
(csak zárójelben, és akkor remélem a lelkemis könnyebb lesz. Ez a "kedves" főnökasszony csak annyit mondott, amikor bejelentettem, hogy terhes vagyok-"És ezt mégis, hogy gondolta Katikám???"-)

Elmeséltem már a történteket pár embernek (és most erősen le van rövidítve), de valahogy még mindig ott van a gombóc a torkomban. Apa előtt nem merek sírni, mert volt már ilyen és akkor az illető aki megbántott,3 hétig betegszabin volt-pedig csak telefonon beszéltek!- Fél éjszakán keresztül csak pislogtam, nem tudtam aludni, aztán persze csak sikerült.. de reggel sem lett jobb. Állandóan ezen rágódom...:(


Köszönöm, hogy leírhattam...
Ha esetleg (én még reménykedem) pozitívan záródna a sztori ígérem elnyavajgom...


2009. augusztus 8., szombat

Betegápolás

Mostanában nem nagyon jelentkezem. Ennek oka, hogy a hetem nagy részét a férjemnél töltötem a korházban. Megműtötték szerdán, csütörtökön hazahoztam. Ami fantasztikus, mert egy nagy nyílt sebe van, ami miatt ágyban kell maradnia. Mondjuk se ülni, se járni nem tud vele. Szóval munka után betegápolás, takarítás, bevásárlás stb-stb. Szívesen csinálom, mert imádom a férjem, nem is ezzel van a gond. Hanem mivel? Nyílván az orvosokkal. Az egyik azt mondja, hogy tusolja ki a sebet, majd utána le a háziorvoshoz, aki bekötözi. A háziorvos meg azt mondja, hogy ne is tusoljon. Akkor most mi??? Nagyméretű tapaszt, meg amit a sebbe kell beletömködni itt a gyógyszertárban nem lehet kapni, csak megrendelni. Hétfőn lesz. A kötés már átázott, hétvége van, a doki nem dolgozik. Mit csináljak vele? Széttép az ideg!
Ja, az új munkaadója nyílván nem örül, hogy 1 hónap munka után, máris 1 hónap betegszabira megy. Szóval lehet, hogy munkanélküli is lesz hamarosan.
Na dolgozom tovább, majd este anyunak a telefonban tovább panaszkodom. Az mindig segít.