2009. szeptember 17., csütörtök

Fejlemények....

Ez most nem dühöngés lesz,hanem a kesergésem utáni napok történése:
már egészen tudom két kolleganőről,hogy ők azok,akik engem ,illetve a munkámat feleslegesnek kiáltották ki. Velük tartom a távolságot. Az egyikkel nehéz lesz,mert kedvelem,csak úgy látszik ennyire sunyi,hogy a hátam mögött símán belémdöfi a kést:kijelentette,hogy nem kell a múzeumnak rajzoló.-.Azért ha erre gondolok,ez eléggé undorító.Tegye szemtől-szembe.
Ma reggel hívatott az igazgatónőm. Gondolhatjátok: kiszállt belőlem hirtelen az erő.....:)
Várnom kellett,így ez jó alkalom volt gyorsan megfogalmazni ,hogy mit mondok neki.Büszke vagyok most magamra,mert jól összeszedtem.:)
Bemegyek: egy apró munkára kért meg nagyon kedvesen.:)
Huhhhh! Nevettem magamon....
Megcsináltam,visszavittem és ha már ott voltam,akkor megkértem,hogy szánjon rám 1 percet.Elmondtam,hogy nagy a széthúzás,az ellenségeskedés. Teljesen képben van,sőt ő mondta ki a második nevet,hogy ő mennyire csodálkozott az illetőn,hiszen nem is ismeri a munkádat-mondja az ig.nő.
Azt tanácsolta,hogy kicsit jobban mutogassam magam.
Mondom: hát ez kicsit nehéz,mert ha dolgozom,akkor az asztalomnál ülök és persze,hogy nem látnak,főleg,hogy a legutolsó szobában vagyok.Azt meg nem tudom tenni,hogy a rajztáblával rohangáljak a folyosón?
Azért próbálom magam menedzselni.:) Kész röhej!!!! Ez az,ami nekem sose ment,de már fejlődök,persze elegánsan akarom csinálni.
Úgy tűnik,hogy ő nem akar kitenni,de nem tud ígérni semmit,a munkahely helyzete miatt.
Ez azért jó érzés,hogy nincs ellenem.:)

Hát,így állok...dolgozom és megtanulom,hogy a kétszínüekkel csak éppen-kapcsolatban legyek.

Utóirat:
Mára kiderült,illetve úgy tűnik,hogy az ig.nő kiállása ingatag. Ha az ő érdekei mást diktálnak,akkor nekem nem biztosíték egyáltalán.....ez most egy kissé kesernyés.:(

20 megjegyzés:

Mici írta...

Örülök, hogy már nem vagy magad alatt annyira. Sajnos mindenhol vannak olyanok, akikkel nem értünk egyet, nem kedveljük egymást, vagy szimplán nem érdekel a másik. Lehet, hogy talán az lenne az igazán célravezető megoldás, ha igenis a látóterébe kerülnél ennek a két embernek, és esetleg felismerhetnének olyan tulajdonságodat, ami számukra értékes. Sose tudhatni, talán csak az a gond, hogy nem ismernek eléggé. Ha még jobban elbújsz előlük, akkor azt talán úgy fogják értékelni, hogy magasabb rendűnek tartod magad náluk. Ezt a saját bőrömön már megtapasztaltam én is. Azt susogták rólam, hogy szörnyen beképzelt p.csa vagyok, mert nem vagyok képes lealacsonyodni a pórnéphez, pedig egyszerűen csak elbújtam a csigaházamba, mert nekem volt kisebbségi komplexusom. Aztán amikor a nővérem egyszer azzal állított haza, hogy fekszik náluk a kórházban egy csaj, aki mikor kiderült, hogy az ő húga vagyok, elkezdett szidni, hogy nálam beképzeltebb kis luvnyát még életében nem látott. Na akkor vettem egy nagy levegőt, egy szelet csokit, meg egy szép könyvet, és meglátogattam őt a kórházban, gyógyulást kívántam, és egy jó nagyot beszélgettünk. Nem lettünk barátnők, de utána bocsánatot kért tőlem azért, amit mondott rólam, és belátta, hogy félreismert, és nagyon hálás volt nekem, hogy ezt tisztáztuk.
Nem lehet, hogy valami hasonló próbálkozás segítene? Mit veszítesz? Ezek után rosszat nem mondhatnának rólad.

ZsuKa írta...

Nem irigyellek, sőt nagyon is megértem mit érzel.
Az én munkahelyemen is vannak ilyen "veszedelmes viszonyok" és biztos vagyok benne, hogy aki ellenem furkálódik nem is sejti, hogy tudok róla és mit gondolok belül, olyan barátságos vagyok vele. És ettől ő zavarodott össze... Én ezekben a helyzetekben abszolút teknősként kezdek viselkedni: csendven figyelek és nagyon kedves vagyok mindenkihez,igaz belül csupa feszültség vagyok, de ez még mindig bejött... Szurkolok Neked!

Zazálea írta...

Az a kérkedés vagy magamutogatás, amit most kellene tenned, az nem fog menni, mert nem belülről jön. Van, aki "csak" teszi a dolgát, nem henceg, nem mutogat, nem bizonygatja saját létének, munkájának fontosságát - hát, nem tudom, m a helyes és a jó megoldás.
Próbáld nem hagyni magad, bármennyire is nehéznek látszik. Gondolunk rád sokat és sokan.

kiseri írta...

Mindig az jut eszembe, mit tenne Jézus hasonló helyzetben? Hogyan beszélne velük? Mit mondana? Nem volt kemény ember, de nem hagyta magát a támadókkal szemben. Lehet szelíden, de határozottan is viselkedni az ilyenekkel, és tényleg ők fogják elszégyellni magukat, ha látják, hogy téged nem törnek meg.

Juhizs írta...

Mammka, Zazálea a szívemből szólt (de, végső soron a többieknek is igaza van, de ki tudja mégis, mi a jó megoldás most...)

Még a rendszerváltás előtt - mikor létezett az un. "kiváló dolgozó" munkahelyeken belül adható "kitüntetés", akkor történt az alábbi.
Én soha nem voltam kiváló dolgozó (nincs bennem sértettség, nehogy valaki is félre értsen).
Már 11 éve dolgoztam ugyanazon a munkahelyen.
Én elég sokszor "be voltam havazva" a munkával. Volt egy kolléganőnk, aki minden hétfőn, mikor bejött dolgozni, akkor azzal ment el a komplett délelőttje, hogy végig járta az összes osztályt, akivel találkozott (teremben, folyosón, mosdóban...) mindenkinek elpanaszolta nagy lihegve, hogy neki milyen rengeteg sok munkája van, meg egyáltalán.
Közben, míg ő tette a szokásos körútját, mi többiek szépen, csendben tettük a magunk dolgát.
Na, mit gondolsz Mammka, ki lett kiváló dolgozó???
Messze van a folyosó végén az a kis szoba... néha jelenjél meg házon belül imitt-amott, lehetőleg a hónod alatt nagy dosszié v. iratkötegekkel, kicsit borzold össze a frizurádat, mint aki szó szerint nem is tudja, hogy áll a feje, mert nem látsz ki a munkából.
Amúgy időnként már poénból is megragadnám a két kollanő karját (külön-külön őket, nem egyszerre) és szépen berángatnám őket valami ürüggyel és mutogatnám, hogy milyen nagy munkában vagyok, esetleg megkérdezhetnéd poénból, hogy mennyire tudnak rajzolni, nincs-e kedvük megpróbálni... ;-)

Hauser Mária írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Hauser Mária írta...

Hát valami vicc, hogy az én kicsi lányom mit tud tenni velem! Megírtam ide az együttérzésemet és közben szólt a telefon és egyedül maradt az édes, erre kitörölte egy gombnyomással.
Tehát: Nem is tudom, hogy szólhatok-e ide ebbe az együttérzésbe, mivel én már 20 éve nem dolgozom a szakmámba, csak itthon vagyok a gyerekekkel. Talán nem veszed zokon az írásomat. Mikor én 18 évesen kezdtem a pályát, mint titkárnő soha semmi gondom nem volt a férfi kollégákkal. Állatorvosok voltak és egyetlen szóval nem bántotta, soha nem tettek ajánlatokat nekem (baj? nem!), nem ugráltattak, nem néztek le, nem durváskodtak velem. Tisztelték a koromat még annak ellenére is, hogy fiatal voltam. Akitől pedig nem vártam volna az furkált,az bántott, nézett le, ez a másik titkárnő volt, aki történetesen a nagynéném volt. Miért tette? Hát azért talán, mert hamar beletanultam a szakmába, nem mentem el fűvel-fával, és talán azért is, mert nem lógott ki a blúzom alól a cicim, mikor lehajoltam. Nem öltöztem úgy, ahogy ő. És talán azért is, mert jobb kávét főztem mint ő (vicc).Nem baj, már elmúlt már csak emlék. Egy munkahelyen nagy baj, hogy a napi 8-10 órát ilyen esetek mérgezik meg. Kívánom részedre, hogy találjatok megoldást a kollégával, mert akkor talán mindenki hatékonyabban tud dolgozni. Mária

Hauser Mária írta...

Lehet, hogy már leírtam és sikerült elküldeni? Akkor kérlek ne tedd fel az egyiket. Mári

mammka írta...

Mici: az a fura,hogy nem vonulok be a csigaházamba az utolsó szobámba,ha találkozom ezekkel a koll.nőkkel,én vagyok az,aki megkérdezi:hogy vagy? de csinos vagy!
Na,ezekután jött ez a hátbatámadás.
Viszont ezek mellett akkor nem értem miért tartanak egyesek úgy,mintha magasabbrendűnek képzelném magam,pedig vannak,akik azt hiszik.
talán irigyek. Már erre is gondoltam.

mammka írta...

Zsuka: az előzőnél be kellett fejeznem az írást....
Igen,ez nagyon jó ,hogy kedves vagy hozzá,bár tudod,hogy áskálódik ellened.
Én megtartom a két lépés távolságot,mert abból talán érzik a jelzést,hogy azért nem lehet engem hülyére venni.
Igazából úgy látom,hogy az ilyen nőknek semmi sem szent.

Zazálea: te is nagyon kedves vagy!!!!
Hát ez az,hogy nem bírom magamat mutogatni és lobogtatni.Nem vagyok ilyen.
Arra viszont hajlandó vagyok önvédelemből,hogy amikor alkalom nyílik rá,akkor azért megejtek néhány elszólást,hogy mit dolgozok.
Bár,ahogy írtam,itt nem számít már semmi sem.

Kiseri: igen,nekem is ez a mérvadó: mit tenne Jézus?
Legelőszörre is ez jött be...mármint gondolatban.
Bárányok vagyunk,de nem birkák.
Főleg azért,mert Istenhívő vagyok,nehogy már azt higyjék,hogy az ilyenekkel mindent meg lehet tenni.
Nem fognak megtörni,mert mellettem nagyobb Valaki áll.

Juhizs: nagyon jókat tanácsoltál!!!!!Ezt ki fogom próbálni!!!!!: dosszié,munkamutogatás:nézd milyen érdekeset rajzolok? te tudnál ilyet? :))))Tök jó!

Mária: nem "csak" a családban dolgozol.Te dolgozol a legtöbbet!!!!ne szóld le magad!
Személyes beszélgetés? :sajnos nem hiszem,hogy bejön,mert sunyik,nem őszinték.Majd meglátom.
Nem baj,hogy 2x jött át a beírásod.

KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!!!!!

Juhizs írta...

Mammka! Máris rosszul indítod a dolgot;
- Te nem érdekeset rajzolsz (mert, akkor az "jön le" nekik, hogy Te ezt élvezed, nem baj, ha így van, de ne tudják)
- Hanem Te NEHEZET RAJZOLSZ! KOMOLY ODAFIGYELÉST IGÉNYEL, SZAKMAI FELKÉSZÜLTSÉGET stb. stb.... tehát, másként tessék szíves lenni tálalni a dolgot (belül azért Te kuncoghatsz közben :-)

mammka írta...

Zsu: látod????nem értek én a taktikázáshoz.:))))))Naív,naív....lehet,hogy így maradok? lehet,hogy ez már nem is naívitás,hanem hülyeség??:)
Te leszel az én szakmai managerem.:)

Juhizs írta...

he-he... ezt úgy kell csinálni, mielőtt kilépsz a szobádból kicsit megpaskolod az arcod két oldalát, hogy piros legyen... amint látod a két macát, akkor kissé lihegsz, azt a látszatot keltve, hogy kénytelen vagy rohanni, hogy mindennel végezzél, esetleg nem árt, ha ezt szóban is közlöd ;-)
Na, én is csak másoknak adok jó tanácsokat... de, kár több szempontból is, hogy messze lakunk egymástól.
Ja, ha belépsz valamelyik nőstény szobájába, akkor kissé (kissé...) csapd be néha az ajtót, aztán kérj bocsánatot, de annyira kellett rohannod, hogy kiszakadt a kilincs a kezedből... meg ilyenek... látom, nem ártana Neked egy túlélő tábor ;-) ;-)
A folyosón EZENTÚL nem mész (andalogsz normálisan), hanem kissé gyors léptekkel, de majdnem ROHANSZ... SIETSZ - időnként közlöd, hogy már majd bepisilsz, egyszerűen nem tudsz időben eljutni odáig... szóval ilyeneket tessék szíves lenni produkálni.
Vagy, meglátod, hogy valamelyik hölgyike eszik, ekkor jó hangosan, mondom HANGOSAN, hogy más is hallja, megkérdezed, hogy úristen! Neked már volt időd enni, -kiszakad a gyomrom már az éhségtől...
Az ilyen embereket a saját eszközeikkel kell legyűrni, Te csak ne udvarolj nekik, az ide már kevés.

kiseri írta...

Hát ezen olyan jót mulattam!!! Elképzeltem Mammkát ilyen undokan...:)) Nagyon vicces!!!

mammka írta...

Jaj,Zsu!!!itt pukkadozok a röhögéstől!!!!!! :))))))
Háááát,megpróbálhatom,mert valóban ezek az ő fegyvereik és ezekkel lehetne egy kissé alájuk tenni,mert ŐK EZEKET csinálják,.PONTOSAN EZEKET,amiket javasoltál.
Enni sose látom őket.:)))))Én eszem,bár azt ők nem látják,bár mást se látnak,pl,hogy dolgozom is.Igen:dolgozom......:)
Na,ez olyan véresen komoly,hogy már röhejes.:)

mammka írta...

Megpróbálhatom,hogy rohnva ,amikor ők is rohannak,egymásnak ütközzünk a folyosón.
Én balga,sokszor még el is engedtem őket.::))))))))

Juhizs írta...

Ez a baj, ezentúl menj, mint a tank!
Korosztályban hogy vagytok egymáshoz képest?
- Mindegy! ;-)

Egyszer egy kollégámat megkérdeztem, hogy miképpen küzdd az infarktus meg az agyvérzés ellen, a válasz:
Tudod Zsuzsa, minden reggel úgy jövök be a munkahelyemre, hogy tudom, hogy a hátamon van az 1-es szám !!! ;-)

mammka írta...

Zsu: mint a tank....:) Hááát,ez nem az én stílusom,de megpróbálom...talán néhányszor menni fog.
El tudsz képzelni engem tanknak???:))))
Korosztály? jóval fiatalabbak....

PI írta...

Óóó van ez így.
Sajnos vannak ilyen emberek

Savanyúcukor írta...

Ha adsz bármilyen elérhetőséget, ilyen célra fenntartott mail stb, írnék egy pár sort, inkább privátban.

Nekem a blogom profiljában megtalálható a blog-mail.