2009. október 29., csütörtök

Antipatika

Egy bel-bel-belvárosi, patinás patikában jártam a minap. Belépve egy 3-4 főből álló tömeg fogadott, kb. 1 négyzetméteren ennyi ember is elég hozzá. Kiderült, hogy a "Kérjük, itt várakozzon" táblát közvetlenül az ajtó elé tették, megóvandó az egyébként töküres, teremnyi méretű patika háborítatlan nyugalmát. Hűvös lévén, mindnyájan kabátban, sállal tipródtunk a függöny és az üvegajtó között számunkra kiszabott talpalatnyin, olvadozva a 25 fok körüli hőmérsékleten. Eközben a patikárius hölgyek hercig, rövid ujjú, fehér köpenyekben suhantak hattyúian ide-oda. Nyílt az ajtó, belépett egy lány, és magabiztosan, minden izzadtgyapjúszagú toporgást kerülve a jobb oldali pulthoz ment, amelyről eddig azt hittem, nem üzemel. Jobban szemügyre vettem, s mit látok? Diszkrét cédulát, melyen ez állt: "vény nélkül". Ekkor megértettem, hogy én és a többiek tulajdonképpen büntiben vagyunk. Hiszen ahelyett, hogy méregdrága "táplálékkiegészítőt", "gyógyhatású készítményt", "homeopátiás" csodaszert vagy visszafiatalító "lifting antiage" kencét vennénk, a macerás receptjeinkkel akarunk előhozakodni. Még mielőtt valami jóvátehetetlenre ragadtattam volna magam, otthagytam patinát, patikát, és kerestem egy másik gyógyszertárat. Van belőlük éppen elég.

2009. október 22., csütörtök

Kedves Nyavalygók és Drukkerek!

Üdvözöllek benneteket, és köszönöm, hogy tagjaitok közé fogadtatok.
Az én egyik legnagyobb ellenségem a takarítás! Minden pillanatát utálom! Az alábbi panasz is erről szól.

Le az entrópiával!

Vagyis a dolgoknak azzal az áldatlan tulajdonságával, hogy az általunk verejtékesen teremtett rend állapotából minden erejükkel igyekeznek a rendezetlenség, drámai megfogalmazásban a káosz, aktuálisan a rendetlenség felé, fittyet hányva porrongyos-porszívós igyekezetünknek. Szóval takarítanom kellene, sőt nagy-takarítanom. Viszont utálom. Most tipródom lelkiismeret és ösztön, kötelességtudat és kedvtelés között, váltakozó eredménnyel. Előbb-utóbb elszánom magam. (Inkább utóbb.:) De akkor is,
vesszen a takarítás!:)

Ui.: Már elkezdtem :(

2009. október 13., kedd

Az én forró fürdőm

Most én sem nyavalyogni fogok. Igaz nyavalygásra adhatna okot a tény, hogy napok óta orrfújás, fejfájás, és enyhe láz kíséri a létemet. De ez nem halálos, majd elmúlik. Mondjuk tegnap óta vészjóslóan fáj a hátam és a mellkasom, de valahogy ettől függetlenül nem vagyok legyengülve, nem vagyok levert, csak iszonyúan fázom. Tegnap este ráadásul az orrom is bedugult. Pálom tehát csinált nekem egy forró fürdőt, és gondolta hogy majd milyen jót fog tenni, ha néhány csepp eukaliptusz olajjal megbolondítja a fürdőt. Én imádom a forró fürdőt, olyannyira, hogy a többiek olyankor még a fürdőszobát is nagy ívben elkerülik, mert begőzölök, és félnek az esetlegesen kifröccsenő forró víztől. :) Na ha Ti is szeretitek a csontvelőig átforrósító vizet, akkor eszetekbe se jusson az eukaliptuszt belecsöppenteni. Három csepp belőle ugyanis képes közömbösíteni a forró vizet, szétterül a bőrödön, és teljesen lehűti. Na itt jött az én gyógyszerem, ugyanis úgy elkezdtem bőgni, hogy teljesen kitisztult az orrom. Aztán persze a drága forró víz leküldve, bő szappanos vízzel az olaj lemosva, és forró víz kádba töltése újult erővel. Megnyugvás, tiszta légzés, és ellazulás következett.
Tehát valahol jó volt a terápia, csak így kicsit drága.

2009. október 12., hétfő

Jó szomszédi iszony

Ez nem is nyavalygás, hanem abszurd. Először azt hittem vicc, de nem...
Tegnap hazaértünk a WAMP után,a gyerekek is hazajöttek a nagymamától, leültünk vacsizni és fél nyolckor csörgött a telefon. A szomszédból voltak, hogy kapcsoljuk már le a villanyt. ???? Mert ő csillagászkodni szeretne és így nem jók a fényviszonyok.
Nem is tudom mit mondjak. Ha dübörög a zene, hangosan veszekszünk 8 után (!), akkor megértem, hogy szólnak - nem jellemező :) - na de, hogy fél nyolckor kapcsoljuk le a villanyt... Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek. (Most még a hüledezési fázisban vagyok. :)) ) Ha valami probléma van, mindig az az első, hogy magamban keresem a hibát. Na, itt már rájöttem, hogy nem én nem vagyok normális...

2009. október 11., vasárnap

Migrén.....

Muszáj kiírnom magamból...nem akarom a családomat a gyakori nyavalygásommal terhelni. Van a férjemnek is elég baja szegénynek,hiszen drága nővérét láttuk tegnap olyan borzasztó állapotban....:(
Széthasad a fejem a fájdalmas migréntől,megint erre ébredtem.....Levánszorogtam,bevettem a speciális gyógyszeremet,visszafeküdtem,de szörnyű volt....Most ittam rá a egy kávét,talán lassan enyhül a fájdalom.Muszáj,hogy jól legyek,hiszen ma még sok fealadat vár rám az ebédnél,bár a Drága megfőzi a levest.
Mindig hálát adok ezért a migrén gyógyszerért,mert enélkül falba verném a fejem,annyira fáj.Így tudom,hogy lassan elmúlik majd.Lehet,hogy néhány óra múlva,de elmúlik....
Bízom benne.
esik az eső,front van,meg a lelki fájdalmak....ezek "remek" kiváltó okok.

2009. október 10., szombat

Nyelem a könnyeimet....

Két napja az egyik sógornőm,akit már említettem a blogomban,újra bekerült a kórházba agyhártyagyulladással . Nem,nem kullancs.Egy baktérium a nagy-nagy betegségei miatt. Tudtuk,hogy menthetetlen,mégis agyonvágott a hír: lélegeztetőgépen van.Rágondolok és bőgök...Igen,hiszek én....tudom,hogy születünk és meghalunk....mégis.Szegény anyósomék még élnek és egy fiúkat már eltemették....Azt is tudom,hogy nagyon nehéz az élet szinte mindenhol....Talán az utóbbi évtizedben nőttem fel,hogy ennyire észreveszem a bajt és belehalok????
************************
Reggel,ahogy jöttem dolgozni,az egyik kis parkban ült a padon egy kb.12 éves kisfiú és szorgosan körmölte a füzetébe a leckét.De: fél 10 volt!!!!! Ennek a kiskölöknek már a suliban kellett volna lennie....Mennyire szoronghat..."csak" imádkozni tudtam érte..és eszembejutottak azok az idők,amikor az egyik drága gyerekem a betegsége miatt iskolát került...azok a nagyon nehéz évek.....:(
**********************************************
Pénteken délután 3-kor !!!!!!-nyilván leellenőrizte,hogy nem mentem -e előbb haza---az "ellenfél" kolleganő,akit már 10 napja vártam,mert szól,hogy beszélni akar velem,egyszercsak megjelent a szobámban,fogta magát leült,semmi udvariaskodás:zavarlak-e,ráérsz?stb.
Nem,hanem:  mi van? Bajom van vele? stb.
Be akart húznia  csőbe,kiszedni belőlem infókat. Nagyon hálás vagyok,mert teljesen toppon voltam,ami nem jelemmző rám.Illetve :fejlődök.
Plussz munkát akar még rámsózni,mindezt látszólag kedvesen,de nagyon rámenősen.
Hát,majd meglátjuk mire megyünk,mindenesetre nekem nem ő a főnököm,hanem más,tehát odairányítottam ,hogy úgy folytassuk.
*****************************************************
Ma este,az esküvő után bementünk a férjemmel a sógornőmhöz.Nagyon-nagyon-nagyon nehéz volt látni őt így kiszolgáltatva,becsövezve.:(
Nyugtalan volt....símogattuk a kezét...szóltunk hozzá,,,..imádkoztunk érte szép halkan.És közben potyogtak a könnyeink....Istenem!mivé lesz egy szép élet????
Orvos sógorom telefonál,hogy ha lehet,altassák újból.Nem tudom....Nagyon fáj így látni őt........Legszívesebben az ölembe venném ,hogy jól legyen....Ezt kértem az imámban.....