2009. október 10., szombat

Nyelem a könnyeimet....

Két napja az egyik sógornőm,akit már említettem a blogomban,újra bekerült a kórházba agyhártyagyulladással . Nem,nem kullancs.Egy baktérium a nagy-nagy betegségei miatt. Tudtuk,hogy menthetetlen,mégis agyonvágott a hír: lélegeztetőgépen van.Rágondolok és bőgök...Igen,hiszek én....tudom,hogy születünk és meghalunk....mégis.Szegény anyósomék még élnek és egy fiúkat már eltemették....Azt is tudom,hogy nagyon nehéz az élet szinte mindenhol....Talán az utóbbi évtizedben nőttem fel,hogy ennyire észreveszem a bajt és belehalok????
************************
Reggel,ahogy jöttem dolgozni,az egyik kis parkban ült a padon egy kb.12 éves kisfiú és szorgosan körmölte a füzetébe a leckét.De: fél 10 volt!!!!! Ennek a kiskölöknek már a suliban kellett volna lennie....Mennyire szoronghat..."csak" imádkozni tudtam érte..és eszembejutottak azok az idők,amikor az egyik drága gyerekem a betegsége miatt iskolát került...azok a nagyon nehéz évek.....:(
**********************************************
Pénteken délután 3-kor !!!!!!-nyilván leellenőrizte,hogy nem mentem -e előbb haza---az "ellenfél" kolleganő,akit már 10 napja vártam,mert szól,hogy beszélni akar velem,egyszercsak megjelent a szobámban,fogta magát leült,semmi udvariaskodás:zavarlak-e,ráérsz?stb.
Nem,hanem:  mi van? Bajom van vele? stb.
Be akart húznia  csőbe,kiszedni belőlem infókat. Nagyon hálás vagyok,mert teljesen toppon voltam,ami nem jelemmző rám.Illetve :fejlődök.
Plussz munkát akar még rámsózni,mindezt látszólag kedvesen,de nagyon rámenősen.
Hát,majd meglátjuk mire megyünk,mindenesetre nekem nem ő a főnököm,hanem más,tehát odairányítottam ,hogy úgy folytassuk.
*****************************************************
Ma este,az esküvő után bementünk a férjemmel a sógornőmhöz.Nagyon-nagyon-nagyon nehéz volt látni őt így kiszolgáltatva,becsövezve.:(
Nyugtalan volt....símogattuk a kezét...szóltunk hozzá,,,..imádkoztunk érte szép halkan.És közben potyogtak a könnyeink....Istenem!mivé lesz egy szép élet????
Orvos sógorom telefonál,hogy ha lehet,altassák újból.Nem tudom....Nagyon fáj így látni őt........Legszívesebben az ölembe venném ,hogy jól legyen....Ezt kértem az imámban.....

2 megjegyzés:

kiseri írta...

Tegnap olvastam... és bevallom, sírtam... nem is tudtam, mit írjak neked. Van valaki, aki gondoskodik arról, hogy meg legyünk nyomorítva... elkeserítő ez a világ! Olyan jó, hogy nemsokára vége... Küldök egy naaaagy ölelést!

mammka írta...

Kiseri: köszönöm!!!!!!Puszi!