2009. november 13., péntek

Patikatortúra

Legutóbbi művemhez, a bocskorszíjhoz aktív szénre volt szükségem, hát betértem egy patikába. Ha már ott voltam, azt is megkérdeztem, hogy ánizsolaj van-e, és ha igen, akkor alkalmas-e étkezési célra.
Most igazából nem panaszkodni fogok, vagy hát de, mert felbosszantott a patikusnő, de nem okozott kárt, csak mondjuk 10 percet vett el az életemből a baromságával. Utólag már csak nevetek rajta. Igaz ott is csak nevetni tudtam.
Na szóval először is kértem a széntablettát. Válasz: de hát az olyan apró szemű tabletta. Szemem kerekedett, és mondtam nem baj, tökéletes lesz az egészen apró méretű tabletta is, kérnék egy dobozzal. Kaptam. Más valamit? - Hangzott a kérdés. Óh igen. - mondtam. Megkérdezném,  hogy létezik-e ánizsolaj, és ha igen, emberi fogyasztásra alkalmas-e? De hát mire adjam? - kérdezte a hölgy. Mire hármat számolok. - gondoltam. Ehető? - kérdeztem. Hát ez tiszta, de külsőleg, bőrre kenni szokták, de tiszta, szóval biztosan ehető. - mondta ő. Jó, akkor kérek belőle 0,5 dl-t. - mondtam én. De hát az rengeteg! - mondta a patikus hölgy. ??? - gondoltam én. Nincs annyi? - kérdeztem. De van, de hát az rengeteg, abból pár csepp is elég. :) Jó, akkor kérek pár cseppet. - mosolyogtam. De hát mire kell? Mire megvénülünk. - gondoltam, és a történtek alapján látszott, hogy kezd igazam lenni. Megosztottam azért vele a nagy titkot, medvecukor készül. Óh, hát azt én nem tudom, hogy kell csinálni. - mondta ő. Ez nem is baj, én tisztában vagyok vele, hogyan szeretném, de szükségem volna hozzá ánizsolajra. - még mindig mosolyogva. De hát abba biztosan elég pár csepp is. - értetlenkedett tovább. Mondtam: Jó, pár cseppet majd beleteszek a medvecukorba egyszer, aztán egy másik alkalommal is, és még további alkalmakkor is, sok medvecukrot fogok belőle készíteni, és olykor talán még az illatmécsesembe is csöppentek az ánizsolajomból, ha megkapom végre. De hát az borzalmas szagú, az olyan erős, hogy az én fejem fáj is tőle, azt nem szabad párologtatóba tenni! - sopánkodott a nő. Leszarom, hogy a Te fejed fáj tőle cseszd meg. - gondoltam, de mosolyogtam. Én kifejezetten szeretem az ánizs illatát. - mondtam. Jó, de hát mennyit adjak? Fél decit! - már kicsit határozottan, és nem mosolyogva. De hát egy gramm 15 Ft. Értem, tehát grammban adjam meg a mennyiséget. - gondoltam. Felderült arccal közöltem, hogy jó, akkor 20 grammot kérek. Reméltem, hogy végre kapok valamennyit, és ez a 20 gramm mind mennyiségben, mind pedig mennyiség egységében elfogadható, és befogadható lesz a patikus számára. Na jó, hozom, egy kis türelmet. - mondta, és elhúzott hátra. Fogyóban van (mármint a türelmem). - gondoltam, de ismét tudtam mosolyogni. Innen már minden simán ment.
A dolog pikantériája, hogy ebben a patikában sorszámosztó kütyü üzemel, és az 5 kiadóablak szinte futószalagként működik, ontják ki a gyógyszereket, igazán minimális a sorbaállás. Ilyen módon mellettem minimum 15 embert kiszolgáltak amíg velem vacakolt a hölgyemény. Pedig egyszerű dolgot kértem, és nem azt, hogy kioktassanak, nekem miből mennyire és milyen méretűre van szükségem.
Pálom egészen egyszerűen csak annyit mondott, hogy oda kellett volna nyújtanom a tenyeremet, hogy ide a pár cseppel oszt viszlát!

2009. november 12., csütörtök

Ui.: Happy end

Előkerültek a honlapjaim! Ki tudja, hol jártak, mit csináltak a pár nap alatt, amíg nem láttam őket. Remélem, jól érezték magukat :)


Az alábbi e-mailt kaptam:

"5mp.eu probléma


Üdvözlöm!

Az elmúlt két napban az 5mp.eu domain alatt működő honlapok sajnos nem voltak elérhetőek.

A hiba okát sajnos még ebben a pillanatban sem tudom. A domain regisztrátorunk azt a választ adta, hogy az 5mp.eu domain nevet külföldön elperelte valaki tőlünk, ezért a nemzetközi nyilvántartó korlátozza az elérését.

Ennek kiderítése jelenleg is folyamatban van.

Hogy mi lesz az 5mp.eu név sorsa, ezt sajnos nem tudom megmondani. Átmeneti (vagy talán végleges) megoldásként az 5ms.eu domain nevet állítottam szolgálatba az 5mp.eu helyett.

Minden ugyanúgy működik, mint eddig, csak a P betű helyett S betűt kell megadni.

Ami eddig cegnev.5mp.eu volt, az mostantól a cegnev.5ms.eu címen érhető el.



5mp.eu -> 5ms.eu



A szerkesztőt az 5mp.eu cím helyett szintén az 5ms.eu címen tudja elérni.

A problémáért elnézését kérem. Azon igyekszem, hogy vissza tudjam állítani az eredeti domain nevet, de sajnos ez egy ilyen esetben nem egyszerű.

Üdvözlettel
Csatlós Csaba

http://www.5ms.eu"

Majd még egyet, amelyből kiderült, hogy félreértés miatt állították le a domaint, és visszaállt. Különben tényleg:)

2009. november 11., szerda

Ki látta a honlapjaimat?

Kábé fél éve készítettem két honlapot az 5mp.eu végű "ingyenes honlapkészítővel", és egyszerűen eltűntek. Eltűntek az én honlapjaim, és eltűnt maga a honlapkészítő is. A böngészők és a gógli sem találja, pontosabban a góglin még megvannak a találatok, de rákattintva már nem jön elő semmi. Az utóbbi pár napban nem foglalkoztam velük, mert utaztunk, vendégeskedtünk, nem tudom, voltak-e előjelei a jelenségnek. A mail címeimre sem jött semmi, pedig többet is megadtam a készítőnek.
Ugye nem kell mondanom, mennyit ajnároztam a kis honlapjaimat, mennyi fejtörésbe került, míg rájöttem a dolog minden csínja-bínjára. Roppantul bosszant a dolog. Ha tudtok valamit az eltűnt honlapok tartózkodási helyéről, vagy eltűnésük okairól, lécci, írjátok meg.

Egy aggódó honlaptulajdonos

Fáradt vagyok.....

Olyan kedvesek vagytok!!!! Nagyon jólesnek a beírásaitok!!! Köszönöm!

Csak tőmondatokban írom le a mai bánatomat,remélem a család nem talál ide: az,hogy sokan vagyunk és nagy a család,egyáltalán nem jelenti azt,hogy mindnyájan úgy érezzük,hogy látogatni szükséges minél többet a betegünket.
Ennyi....végtelenül szomorú vagyok emiatt és magányos. A férjem sincs itthon még másfél hétig.:(

Csákvár nem veszi át,nem sikerült,pedig volt kapcsolat,de nem volt elég.:(
Most az a helyzet,hogy van itt is Ápolási osztály,fizetős,amit természetesen fizetnénk,ez a legkevesebb,de nincsen hely. Ott állandó gyógytorna lenne és minden sokkal jobb,mint itt.
Már néhány éve,amikor Anyukám haldoklott,akkor is,ahány osztály ezen a kórházon belül,annyiféle. A legutolsó egy csoda volt.Azt hiszem,hogy az osztályvezető orvoson múlik egy adott osztály légköre .

Hétfőn innen kirakják.de nem akar hazamenni,még úgy sem,hogy egy állandó ápolónőt fogadjunk.Ez lehet,hogy az agyhártyagyulladásból visszamaradt valami,nem tudom....
Várpalotán is van egy ápolási osztály,öccse azt intézi,hátha ők átveszik átmeneti időre.

Ma nagyon fel volt dobódva,mert egy kismama lett a szobatársa.Rögtön azon intézkedett,hogy majd ő összeszedi a kismamának a babaruhákat egy rokontól,akik gazdagok.Sose csak magára gondol.
Nagyon örült nekem is.:)

2009. november 9., hétfő

Lenyugodtam.....

Szégyellem a tegnapi kirohanásomat,de muszáj volt kiírni magamból.
Ma már nyugodt vagyok,illetve féltem a betegünket,de a ma dolgozó nővérek igazi EMBEREK voltak!!!
Az előző bejegyzésemhez írtam az előbb egy hosszú kommentet mindenkinek válaszolva.

Drága sógornőm !ma,ahogy beléptem a szobájába,ült az ágyon,a cuccai részben összecsomagolva egy szatyorba.Kérdezem:hát ez? Hova mész?
-Csák...-elfelejtette a nevet,de Csákvárra megy néhány nap múlva a rehabilitációs részre.
Megyek a nővérekhez:ők nem tudnak semmi konkrétat.
Hívom telefonon az orvos öcsénket,odateszem a telefont,megbeszélik,hogy még várni kell.....sír.Visszapakolom a kis dolgait,mérges,mert akkor holnap újra kell pakolnia -mondja ő és durcásan a falnak fordul nagy nehezen a katéterrel együtt.
Én vígasztalom: itt leszek,amikor mész Csákvárra és együtt pakolunk be jó?
Megnyugszik.
Mosdás,átöltöztetés,fogmosás a lavórba,egyebek,,,,,

Utána bevásárlás a hajléktalanok vacsoráztatásához,ahol egy szívet melengető kedves szót kapunk egy férfitól,akit már 16 éve ismerek: -itt dolgoznak az angyalok.:)
Annyira jólesett!!!!!!
Ő olyan férfi,akiről nem mondaná meg senki,hogy hajléktalan.Sosem iszik,rendes....,de nincsen otthona.:(

Kérlek,ne írjátok azt,hogy milyen szép,hogy ezeket csinálom,jó????? Nem szeretném! Sokan tesznek ennél nagyobb dolgokat,vagy kisebbeket,de mindegyik fontos.
Nem azért írtam le,hogy dícséretet kapjak.Természetes,hogy ezeket csinálom,csak ma ez sok volt még a munka után.....
De van,aki ad erőt!!!!!:)
Puszi nektek,köszönöm a kedvességeteket!!!!!!

2009. november 8., vasárnap

Betegek....

Most jöttem haza  a kórházból a sógornőmtől és a könnyeimmel küszködve iszonyatosan dühös vagyok és szeretnék szétverni valamit!:((((
MIÉRT KELL EGY BETEGET,EGY EMBERT HÜLYEKÉNT KEZELNI A KÓRHÁZBAN,CSAK AZÉRT MERT BETEG????????????????????????
Hogy kell leírni az ordításomat?:neeeeeem!Elegem van!!!!!
Hazaérve kiderült,hogy nemcsak drága sógornőmet kezelik így,hanem a napokban szült szintén egy rokonunk,aki mesélte,hogy szőlőt evett pár napos kismamaként.Jó,igen,tudjuk,hogy nem szabad semmi puffasztót enni,amikor szoptatunk,de akkor mi a fenétől legyen széklete annak a kismamának,heeee? A nővér szó nélkül odament,kivette az Eszter kezéből a szőlőt és kidobta a kukába.Miért kell megalázni ??????miért??????? Tudom,hogy rohadtul fáradtak és elegük van a nővéreknek és potom pénzért dolgoznak....Ezért meg ezt a rohadt Kormányt gyűlölöm!!!!
(ne lepődjetek meg,a "szelíd" Mammka tud ilyen is lenni.:)
Vittem sógornőmnek bioflórás ivójoghurtot.Nővér: olyat nehogy adjon neki!!!!!
Hirtelen azt sem tudtam mit szóljak. Felhívtam az orvos öccsénket,el volt ő is hülve.Azt mondja:nem kérdezted meg,hogy miért nem????
Most úgy látszik az a következő,hogy meg kell tanulnom a kórházi konfrontálódást.Eddig a munkahelyi volt,most jön a kórházi.
Alig várjuk,hogy átkerüljön egy másik helyre.Most már tényleg én is várom.
Órákat ott voltam,mosdattam stb.á,nem írom le,nem fényezem magam....megtettem,amit kellett.kész!
Vinnem kell nekik holnap valami finomat,hogy könnyebb legyen nekik ez a rohadt nehéz munka.Mert tudom,hogy nehéz,de akkkor is!!!!!!!Áhhhhhhhhhhhh!!!!!!!!!!

2009. november 4., szerda

Mielőtt kardomba dőlnék

Az, az igazság, hogy több dolog is összejött mostanság, amiért dőlhetnék, de az i-re a pontot a felső szomszédunk tette fel! Aki panelban lakik, az ismeri a falak vékonyságát. Minden át-le hallatszik. Azt már kezdem megszokni, hogy a 12 éves cirka 60 kg-os fiúcska este fél 10-kor végigtrappol a lakáson. Azt viszont kicsit sem tudom tolerálni, ha a tulajdonomban tesznek kárt. Márpedig mióta itt laknak, azóta csak kárunk van. Tönkretették a műanyag hullámpala tetőnket, ami az erkélynek nevezett valami fölött van. A lyukon, amit a fiúcska csinált nyáron leköpködte a frissen mosott ruhákat. Mikor szóltam anyjának az csak mosolygott. Viszont a múlt héten ezen a lyukon egy égő papírdarabot dobott le hozzánk. Szerencsére nem égetett ki semmit, de kicsit megijedtem, mert mi van, ha mondjuk, nem vagyunk itthon és leég a lakás? Ma felhívtam a közös képviselőnket, de mivel nem hatóság ezért nem tehetnek semmit. Majd a jegyzőt az önkorminál. Ott a szabálysértési osztályon megtudtam, hogy ezt a fajta cselekedetet közveszély okozásának hívják, bünteti a BTK, feljelentést a rendőrségen kell tenni. Még nem beszélten a srác anyjával, de remélem, ha megtudja, mit csinál a fiacskája, míg ők dolgoznak, illetve azt, hogy ezzel a fiú magának is árt, komolyan elbeszélget vele. A fiút már elkaptam, neki elmagyaráztam, hogy a tűz felfelé terjed, tehát, ha nálunk kigyullad valami nagy a valószínűsége, hogy ők sem tudnak hol lakni majd.



Hát ennyi lenne a mostani nyavalygásom. :-(


Bocsánat, hogy ilyen hosszú voltam.
Cinella

2009. november 3., kedd

Szomorú, amikor az ember a saját családjától kap hideget... vagy hidegséget? Néha félek, hogy begubózódom ide a blogvilágba és valójában egy álomvilágban ringatózok... itt mindenki kedves és megértő, segítőkész, barátságos és vidám.
Amikor leírtam, hogy babát várunk, mindenki örömmel reagált, olyan olvasók is, akiket nem is gondoltam volna, hogy olvasnak... és privát üzeneteket is kaptam, amiben segítséget ajánlottak, babaruhát, egyebet.
Ám a családom... nagyon negatívak voltak. Főleg, amikor megtudtuk, hogy ikreink lesznek! Olyan dolgokat mondtak, hogy a hideg futkos a hátamon...! Attól kezdve, hogy hol fogunk elférni meg autót kell cserélnünk, egész addig, hogy mi lesz, ha Jakab egyetemre szeretne menni... Oké, persze, hogy ezek aggasztó dolgok, de könyörgöm! ne riogassanak méginkább, mikor már amúgyis meg vagyok ijedve, hanem segítsenek, ha annyira aggódnak! Adjanak pénzt vagy nyissanak számlát vagy jöjjenek építkezni vagy gyerekekre vigyázni, ne óbégassanak!
De mostmár csak feleannyira kell sopánkodniuk: egyik baba nem él már... anyukám mondogatta, hogy még bármikor felszívódhat az egyikük, hát beteljesült. Lehet örülni... én szomorú vagyok.
Hát ennyire pozitív tud lenni a család... látod, Barbi? Nem értem, miért nem tudnak együtt örülni az örömünknek, miért nem vígasztalnak, ha fáj valami, miért??? Miért jó még egy lapáttal rátenni a fájdalomra?! Vagy elvenni valami keserűséggel az örömöt?!

Elszomorít

Nem, most nem babafronton vagyok szomorú (sajnos, az állandóan foglalkoztat, de nincs változás). Hanem a családom egy részében kellett csalódnom. Mióta megvan Ábel, ő a legfontosabb mindenkinek, ami természetes. Nem is kívánhatnék mást. Ám néha bánt, hogy én szinte már nem is vagyok. Persze nem mindenkinek.
Kiállítanák a képeimet a munkahelyemen. Általános iskolában tanítok, a díszterem egész novemberben üres. Nem sok festményem van, azok is másoknál, hisz többnyire mindet ajándékba készítettem. Mindenkitől el tudom kérni. Mindenki ide is adja. Sógornőmék az ország másik végén laknak. Hazajöttek Halottak Napjára. Kértem, hozzák magukkal a Tihany c. képemet, amit nekik festettem. Nem hozták. Sógornőm azt mondta, mi lesz 2 hónapig a helyén, de majd meglátja. Állítólag elfelejtették induláskor.
Elszomorít, hogy nem tartották fontosnak. Igaz ugyan, hogy nem vagyok egy Rippl-Rónai, meg nem a Nemzeti Galériában lesz kiállítva, de azt hittem a családom is fontosnak tartja és örül az örömömnek. Azt hittem...
De hinni a templomban kell...