2009. november 8., vasárnap

Betegek....

Most jöttem haza  a kórházból a sógornőmtől és a könnyeimmel küszködve iszonyatosan dühös vagyok és szeretnék szétverni valamit!:((((
MIÉRT KELL EGY BETEGET,EGY EMBERT HÜLYEKÉNT KEZELNI A KÓRHÁZBAN,CSAK AZÉRT MERT BETEG????????????????????????
Hogy kell leírni az ordításomat?:neeeeeem!Elegem van!!!!!
Hazaérve kiderült,hogy nemcsak drága sógornőmet kezelik így,hanem a napokban szült szintén egy rokonunk,aki mesélte,hogy szőlőt evett pár napos kismamaként.Jó,igen,tudjuk,hogy nem szabad semmi puffasztót enni,amikor szoptatunk,de akkor mi a fenétől legyen széklete annak a kismamának,heeee? A nővér szó nélkül odament,kivette az Eszter kezéből a szőlőt és kidobta a kukába.Miért kell megalázni ??????miért??????? Tudom,hogy rohadtul fáradtak és elegük van a nővéreknek és potom pénzért dolgoznak....Ezért meg ezt a rohadt Kormányt gyűlölöm!!!!
(ne lepődjetek meg,a "szelíd" Mammka tud ilyen is lenni.:)
Vittem sógornőmnek bioflórás ivójoghurtot.Nővér: olyat nehogy adjon neki!!!!!
Hirtelen azt sem tudtam mit szóljak. Felhívtam az orvos öccsénket,el volt ő is hülve.Azt mondja:nem kérdezted meg,hogy miért nem????
Most úgy látszik az a következő,hogy meg kell tanulnom a kórházi konfrontálódást.Eddig a munkahelyi volt,most jön a kórházi.
Alig várjuk,hogy átkerüljön egy másik helyre.Most már tényleg én is várom.
Órákat ott voltam,mosdattam stb.á,nem írom le,nem fényezem magam....megtettem,amit kellett.kész!
Vinnem kell nekik holnap valami finomat,hogy könnyebb legyen nekik ez a rohadt nehéz munka.Mert tudom,hogy nehéz,de akkkor is!!!!!!!Áhhhhhhhhhhhh!!!!!!!!!!

12 megjegyzés:

nöné írta...

Tényleg elképesztő dolgok mehetnek arrafelé, ha már Te is így feldühödtél! Csak együttérzésemet tudom kifejezni, és türelmességre biztatlak, Magad és a Sógornőd érdekében egyaránt!

Fércművek írta...

Annak semmi köze a pénzhez, meg a problémákhoz, hogy valakivel emberien bánnak vagy nem. Szerintem az megbocsáthatatlan, ha valakivel kiszolgáltatott helyzetben viselkednek így. :(

mammka írta...

Ááá,lehet,hogy csak ki vagyok borúlva kissé és sajnálom szegény betegemet.
Az is igaz,hogy akkor lát bele jobban az ember a kórházi dolgokba,amikor nap.mint nap oda kell mennie.
pedig én soha,de soha nem szídtam őket eddig.Az is lehet,hogy nem jól tettem,mert ha visszagondolok,azért néha lett volna miért,főleg az ilyen viselkedés miatt,hogy MINDENKINEK MEG KELL ADNI AZ EMBERI MÉLTÓSÁGOT!

Ducika Ducila írta...

Off!
Nekem a nővérekkel kapcsolatban hála az égnek csak pozitív élményeim voltak. Az orvosokkal kevésbé, de inkább nem szólok semmit...

mammka írta...

Nőné: Végülis rendesek,csak....
Nem mutatom ki ezeket az érzéseimet,csak muszáj volt kiadnom magamból.

Fércművek: sajnos köze van a pénzhez,mivel nagyon alacsony a fizetésük,sokan nem tudják eltartani a családjukat,ezért máshova mennek dolgozni és akiket felvesznek a helyükre,azok nem odavalók.Van ilyen is,tisztelet a kivételnek!

Ducika: a tavalyi műtétemkor velem is kedvesek és rendesek voltak a nővérek,de a sógornőm nagyon kiszolgáltatott ,viszont türelmes és kedves,tehát nem is cirkuszol.csak szenved attól,hogy a nővér cifrán káromkodik,amíg őt elrendezi.:(

Barbi írta...

Sajnálom, hogy megint megbántottak, bár most nem kimondottan a személyed. Mert ezeknek a kórházi dolgozóknak (vannak azért kivételek) nem is igazán fontos a személyed. Ilyenek. Megértem őket is, de azért nem mentség mindig a pénz. Sok más foglalkozású ember szintén keveset keres, mégsem utál ki a világból. Szóval, sajnálom. A tévében is volt, hogy mindenki kivan a stressztől. Szomorú, hogy így haladunk. :(

Hunszil írta...

Én is hasonló cipőben járok, sajnos apósom került be most már 2 hete, elöszőr infúziót kapott , most már lassanként tud enni, de nincs aki etesse 70 ágyra van 2 nővér, és sajnos ez olyan osztály ahol nem tudnak mozogni a betegek, igen idősek és pelenkázni fürdetni és etetni kell őket... szóval lehet itt az emberségről beszélni, meg a pénzről de igazából nővér hiány van és nem bírják... mi etetjük és itatjuk felváltva, megbeszélve ki mikor megy be...és bele törödtünk, mert apósom is orvos volt, férjem is az tudjuk milyen állapotok vannak az eüben. Bár ez nem vigasz. Mindenki azzal jön, hogy kötelesség, meg elhivatottság... sajnos ebből nem lehet megélni.....

Lidércke írta...

Egyetértek a lányokkal: ez nem pénz kérdése. Aki lelkiismeretes, az kevés pénzért is emberien bánik a betegekkel, bár többet érdemelne. Aki meg.... olyan, az több pénzért is olyan lenne, de ennyit sem érdemel. >:(
Sajnálom, hogy ezt élitek át. Sajnos, ismerem a helyzetet.

Hajnoca írta...

De miért kell egyből a kukába dobni??? miért nem lehet letenni az asztalára és megkérni, hogy majd valaki vigye azt haza, mert ilyet most és akkor nem lehet.
Amúgy érdekes, hogy egy kismaminak aki ne adj isten már 2 napja nem evett semmi táplálót, esetleg csak infúziót adtak neki az mitől produkáljon? ... én ettem barackot anno, meg ittam rostos levet is ... ha szabadott ha nem. Szerettem volna minden egyéb beavatkozást elkerülni.
Kitartás. Remélhetőleg nem kell sokat bejárkálnod a kórházba.

mammka írta...

itt vagyok,1 nehéz nap után:
Barbi: nagyon szomorú látni,hogy egyre szeretetlenebbek az emberek.Bár hál'istennek van kivétel.

Hunszil: te akkor szintén a bőrödön érzed,miről van szó.Így van,ahogy írod.Az a jó,hogy ti beosztjátok mikor ,ki menjen.Én néhány nap múlva készülök egy dörgedelmet írni a férjem testvéreinek.Könnyebb lenne nekünk,ha nem mindennap kellene ,néha többször is bemenni a kórházba. Bár igazából lelkileg sokat kapok a sógornőmtől.

Lidércke: azért részben pénz kérdés is,mert mindenki abból él.Az éjszakás nővértől buktam ki tegnap,ő láthatóan nem hivatásbeli.Csak éppen itt van állása. Egy infúzióra befekvő anyukának úgy kötötte be a tűt,hogy nekem kellett rohannom értük,mert zsibbadt a karja,meg púposodott a tűnél.Egyértelmű volt,hogy béna,de bocsánatot sem kért.

Hajnoca: hát ez az!!!! Rostos levet is megitltották,hogy igyon,úgy kellett eldugnia a szoptatós kismamának,nehogy leszúrják.:(
Kitartok,mert szeretem a sógornőmet.A mai nővérek EMBEREK voltak.
De igen,mindennap be kell mennem és ez hosszútávú lesz sajnos.Már tart 2 hónapja.:( De öröm,ha örömet tudok neki okozni.:)

Bernadette írta...

Ja. De uborkasalátát ehet gondolom. Mi ezt kaptunk szülés után a női klinikán, meg zöldborsó főzeléket, amir a nővérke közölte, hogy ugye nem akarják megenni. És akkor mi a szart együnk? Már bocs.
Szegénykém. Gógyuljatok hamar.
Pedig az első, amit az egészségügyi iskolákban megtanítanak: a beteg szégyenérzete mindenek felett áll. Sosem hozhatod olyan helyzetbe, hogy megalázva érezze magát.

A pénz meg annyi, amennyi. De ha már egy munkahelyen ott kell lenni, nem sokkal egyszerűbb jókedvűen és emberként?

Anna írta...

Kedves sorstársak. A legtöbb ember kevés pénzért dolgozik, sokat és keményen. Szerintem is személyiségi beállítottságtól függ, hogy hogyan bánunk egymással.
Két személyes tapasztalat. (Erdelyi betekintés az anyaországiaknak)
1. Amikor szültem az elsőt, sokként ért a nővérek viselkedése. Megalázoan, dúrván viselkedtek. Írhattam volna kitudjahányoldalas siralmat róla. A második terhesség vége fele jobban féltem mi vár rám a kismamarészlegen, mint a vajudástól! Pedig nem szültem könnyen. Már akkor belegondoltam, hogy ez mennyire abnormális. Természetes helyzetben a szülés miatt izgul egy nő, nem a nővérek miatt. Hát ezt végigszenvedtem 3x.
2. A férjem elesett otthon és sulyos agyrázkódást szenvedett. Neurón feküdt ahol mindenki annyira tehetetlen, és kiszolgáltatott. Nekem akkor a kissebbikünk 2 hónapos volt, és ingáztam egyiktől a másikhoz. Hát a lényeg: Nagyon meglepett, hogy itt a nővérek mennyire tisztelettel együttérzéssel bántak a betegekkel. Elég sok magyar volt köztük, egyiknek meg is jegyeztem, hogy nem értem, hogyan tudnak ők ilyen finoman viselkedni, mikor annyi a munkájuk és mindenkihez tűrelmük van. 2 hónapja sokkal nyugodtabb menetben levő nővérek, akiknek ezekhez képest SEMMI dolguk, (sorozat nezes, kötés horgolás, számítógép játéktól eltekintve)reggel kiosztják és beszedik a hőmérőt és előkészitik a népet a vizitre egész nap többet nem látod őket!!! sokkal durvábbak. Kedvesen mosolygott és azt mondta, "nekünk nincs időnk durvának lenni. Ennyi szenvedést látva kell segítsünk, hogy kicsit vidámabbá könnyebbé tegyük napjaikat..." Na, ezt nem vmi könyvből másoltam ki. Tényleg van ilyen is...Le a kalappal! Minden megalázottnak és kiszolgaltatottnak sok erőt. Minden együttérzésem tietek.