2009. november 9., hétfő

Lenyugodtam.....

Szégyellem a tegnapi kirohanásomat,de muszáj volt kiírni magamból.
Ma már nyugodt vagyok,illetve féltem a betegünket,de a ma dolgozó nővérek igazi EMBEREK voltak!!!
Az előző bejegyzésemhez írtam az előbb egy hosszú kommentet mindenkinek válaszolva.

Drága sógornőm !ma,ahogy beléptem a szobájába,ült az ágyon,a cuccai részben összecsomagolva egy szatyorba.Kérdezem:hát ez? Hova mész?
-Csák...-elfelejtette a nevet,de Csákvárra megy néhány nap múlva a rehabilitációs részre.
Megyek a nővérekhez:ők nem tudnak semmi konkrétat.
Hívom telefonon az orvos öcsénket,odateszem a telefont,megbeszélik,hogy még várni kell.....sír.Visszapakolom a kis dolgait,mérges,mert akkor holnap újra kell pakolnia -mondja ő és durcásan a falnak fordul nagy nehezen a katéterrel együtt.
Én vígasztalom: itt leszek,amikor mész Csákvárra és együtt pakolunk be jó?
Megnyugszik.
Mosdás,átöltöztetés,fogmosás a lavórba,egyebek,,,,,

Utána bevásárlás a hajléktalanok vacsoráztatásához,ahol egy szívet melengető kedves szót kapunk egy férfitól,akit már 16 éve ismerek: -itt dolgoznak az angyalok.:)
Annyira jólesett!!!!!!
Ő olyan férfi,akiről nem mondaná meg senki,hogy hajléktalan.Sosem iszik,rendes....,de nincsen otthona.:(

Kérlek,ne írjátok azt,hogy milyen szép,hogy ezeket csinálom,jó????? Nem szeretném! Sokan tesznek ennél nagyobb dolgokat,vagy kisebbeket,de mindegyik fontos.
Nem azért írtam le,hogy dícséretet kapjak.Természetes,hogy ezeket csinálom,csak ma ez sok volt még a munka után.....
De van,aki ad erőt!!!!!:)
Puszi nektek,köszönöm a kedvességeteket!!!!!!

8 megjegyzés:

Anais írta...

Kedves Mammka!

Két dolgot szeretnék csak irni:
1. Kitartas!
2. Mindig van remeny!
Az én nagymamám egy stroke után, februárban került korházba, es egyfolytaban benn voltunk nala, reggel korantol egesz az esti fektetesig...es sajnos tenyleg mindenfelek a noverek, nem hibaztatom oket, alig nehanyan vannak egy csomo korteremre...de azt hiszem az emberseg nem ezen mulik, szerencsere erre is latunk szep peldat.

Mindamellett Anyukam beadta Mamikanak az extra adag vitaminokat amit o hozott, nem nagyon torodott a noverekkel :) es persze nagyon nehez volt, jo sokat sirtunk, jo sokat imadkoztunk.

Es szivszorito volt latni a tobbi oreg nenit-bacsit, leszijjazva az agyhoz, nagyreszukhoz alig jott latogato...:(
Mi meg? Igyekeztunk be minden reggel, csakhogy lekeruljenek a szijak.

Ma mar o nagyon joil van, ujra tud beszelni, ha lassan is de jon-megy, es en teljesen biztos vagyok benne, hogy a Joisten mellett a mi eros szeretetunk tartotta meg itt a Földön.

Szóval bárhogy is alakul a Sogornőd sorsa, biztos vagyok benne hogy a szereteted és a törődésed rengeteg erőt ad neki, és ez az ami IGAZÁn számít!

Ismeretlenül is ölellek:
Anais

Barbi írta...

Azt azért leírom, hogy fontos, amit csinálsz! :D
Jó érzés ilyen embert (embereket) ismerni (még ha csak virtuálisan is)! :D
A kirohanásért meg nehogy már elnézést kérj! Ennyi kell, hogy kiereszd a gőzt, a feszültséget, és ez a blog pontosan ezért jött létre! :D

mammka írta...

Anais: alig találok szavakat!!!!nagyon,nagyon köszönöm amiket leírtál!!!!
Így megtaláltama blogodatis.:) Én vagyok az első rendszeres olvasód.:))))
Sajnos ? dolgoznom is kell.,így nem tudok olyan sokat bentlenni a betegünkkel.:(Munka után megyek,akkor több órán át megteszem,amit tudok.ma az orvos testvére megy,holnaptól megint én .naponta,de nem baj,mert olyan sokat kapok én is őtőle: ez érdekes.Jó,hogy írtad a vitaminokat,már gondoltunk rá,viszem neki én is.
Az intenzíven is,meg előtte 1 másik osztályon le volt ő is szíjjazva,a kómában is,ezt emlegeti is.Látványnak is szörnyű volt,meg neki főleg,de sajnos muszáj volt,hogy ne szedje ki a csöveket.
Amíg él,ezek lehetnek évek is,mert sajnos a mája csak kb.10 %-ban működik.:(
Most szerevezi az orvos testvér a máshova áthelyezést,mert innen kirakják hétfőn.

Barbi drága! Köszönöm!
Igen,nagyon jó ez a blog a gőzkiengedésre és olyan sokat kapok mindnyájatoktól!!!!!!
Köszönöm!
Nehéz,mert a lányomnak nem nagyon tudom mondani,mert ő is gyengécske,nem bírja.menyem kismama,neki szintén nem. Férjem 2 hétig nincsen itthon,így egyedül vagyok.de amit kibírunk,az megerősít!:)

kiseri írta...

Nem, drága Mammak, nem szép, amit csinálsz. Csak néha. Néha piszkos, néha gusztustalan, néha erőtpróbáló, néha felemelő.... de mindig EMBERI, IGAZI EMBERI. Ilyennek kéne lennünk mindannyiunknak.

Én is ápolónőnek tanultam, de sose tudtam "igazi" ápolónőként viselkedni, utáltak is a kolleganőim rendesen...:) Fogalmam sincs, mitől ilyen az egyikünk, mitől amolyan a másikunk. Illetve azt nem tudom, minek van ezen a pályán, ha nem tud emberi lényként viselkedni.

mammka írta...

drága Kiseri!
Jól rámijesztettél az első soraiddal,de aztán megértettem.:)))
Jól vagy????sokat gondolok Rád,rátok!
Köszönöm,hogy írtál ide!
Olyan döbbenetes,hogy olyan erők jönnek elő bennem,amikről sejtelmem sem volt.A gégemetszésének tudatától,látványától rettentően féltem.1 nap után már nem gond.
reszketve mentem be a kórházba ,ezt az igét mondogatva: Ha a halál árnyékának völgyében járok is,nem félek a Gonosztól,mert te Istenem, velem vagy.
És ott volt,valóban!:)

Cserfescsillag írta...

Apukám a csákvári kórházban dolgozik (nem orvos, hanem a szanatórium konyháján van). Remélem ott nem lesz ennyi rossz tapasztalat.

Anais írta...

Szia Mammka!

Tudom én is, hogy muszáj a leszijjazás, de ahogy irtad szornyu latvany, es erzes mindenkinek...
Sejtem hogy munka mellett nem olyan egyszeru a sok korhazasas, de jo hogy tobben vagytok, be tudjatok osztani.
Remelem sikerul az athelyezés, feltétlenül számolj be a fejleményekről!
Szoritok tovabbra is!

mammka írta...

Cserfescsillag: sajnos nincsen olyan állapotban a sógornőm,hogy át tudnák venni.:( Pedig nagyon bíztunk benne és biztosan nagyon jó lett volna ott.

Anais: nagyon kedves vagy,köszönöm!!!!Nagyon jólesnek a szavaid!