2009. november 13., péntek

Patikatortúra

Legutóbbi művemhez, a bocskorszíjhoz aktív szénre volt szükségem, hát betértem egy patikába. Ha már ott voltam, azt is megkérdeztem, hogy ánizsolaj van-e, és ha igen, akkor alkalmas-e étkezési célra.
Most igazából nem panaszkodni fogok, vagy hát de, mert felbosszantott a patikusnő, de nem okozott kárt, csak mondjuk 10 percet vett el az életemből a baromságával. Utólag már csak nevetek rajta. Igaz ott is csak nevetni tudtam.
Na szóval először is kértem a széntablettát. Válasz: de hát az olyan apró szemű tabletta. Szemem kerekedett, és mondtam nem baj, tökéletes lesz az egészen apró méretű tabletta is, kérnék egy dobozzal. Kaptam. Más valamit? - Hangzott a kérdés. Óh igen. - mondtam. Megkérdezném,  hogy létezik-e ánizsolaj, és ha igen, emberi fogyasztásra alkalmas-e? De hát mire adjam? - kérdezte a hölgy. Mire hármat számolok. - gondoltam. Ehető? - kérdeztem. Hát ez tiszta, de külsőleg, bőrre kenni szokták, de tiszta, szóval biztosan ehető. - mondta ő. Jó, akkor kérek belőle 0,5 dl-t. - mondtam én. De hát az rengeteg! - mondta a patikus hölgy. ??? - gondoltam én. Nincs annyi? - kérdeztem. De van, de hát az rengeteg, abból pár csepp is elég. :) Jó, akkor kérek pár cseppet. - mosolyogtam. De hát mire kell? Mire megvénülünk. - gondoltam, és a történtek alapján látszott, hogy kezd igazam lenni. Megosztottam azért vele a nagy titkot, medvecukor készül. Óh, hát azt én nem tudom, hogy kell csinálni. - mondta ő. Ez nem is baj, én tisztában vagyok vele, hogyan szeretném, de szükségem volna hozzá ánizsolajra. - még mindig mosolyogva. De hát abba biztosan elég pár csepp is. - értetlenkedett tovább. Mondtam: Jó, pár cseppet majd beleteszek a medvecukorba egyszer, aztán egy másik alkalommal is, és még további alkalmakkor is, sok medvecukrot fogok belőle készíteni, és olykor talán még az illatmécsesembe is csöppentek az ánizsolajomból, ha megkapom végre. De hát az borzalmas szagú, az olyan erős, hogy az én fejem fáj is tőle, azt nem szabad párologtatóba tenni! - sopánkodott a nő. Leszarom, hogy a Te fejed fáj tőle cseszd meg. - gondoltam, de mosolyogtam. Én kifejezetten szeretem az ánizs illatát. - mondtam. Jó, de hát mennyit adjak? Fél decit! - már kicsit határozottan, és nem mosolyogva. De hát egy gramm 15 Ft. Értem, tehát grammban adjam meg a mennyiséget. - gondoltam. Felderült arccal közöltem, hogy jó, akkor 20 grammot kérek. Reméltem, hogy végre kapok valamennyit, és ez a 20 gramm mind mennyiségben, mind pedig mennyiség egységében elfogadható, és befogadható lesz a patikus számára. Na jó, hozom, egy kis türelmet. - mondta, és elhúzott hátra. Fogyóban van (mármint a türelmem). - gondoltam, de ismét tudtam mosolyogni. Innen már minden simán ment.
A dolog pikantériája, hogy ebben a patikában sorszámosztó kütyü üzemel, és az 5 kiadóablak szinte futószalagként működik, ontják ki a gyógyszereket, igazán minimális a sorbaállás. Ilyen módon mellettem minimum 15 embert kiszolgáltak amíg velem vacakolt a hölgyemény. Pedig egyszerű dolgot kértem, és nem azt, hogy kioktassanak, nekem miből mennyire és milyen méretűre van szükségem.
Pálom egészen egyszerűen csak annyit mondott, hogy oda kellett volna nyújtanom a tenyeremet, hogy ide a pár cseppel oszt viszlát!

9 megjegyzés:

nöné írta...

:oDDDD Bocsánat, de nagyon jót nevettem, úgy magam elé tudtam képzelni az egész szitut. Annyit mondhatok, hogy "birka"türelemmel vagy megáldva, persze ez a munkáidon is látszik!

Larion írta...

Én is végig rötyögtem az élménybeszámolód ( bocsi :)) ), mert oly ismerős ez a fajta hozzáállás csepp hazánkon belül.....Ezek az aggályoskodások, okoskodások és belavatkozások bárki erős elhatározásaiba, jó kis visszahúzó erők ezek amúgy... Aki nem elég tudatos, azt még el is tántoríthatja eredeti alapgondolataitól egy ilyen lelkes és aggályoskodós szakemberke........
De, látom, Mici, Te is egy eltökélt lény vagy és lebírkózod ezeket az akadályokat, mégha akkor bosszantóak is........
Ja, és felkeltette az érdeklődésemet a házi medvecukor készítősdi.... Titok hogyan kell csinálni? Mi is nagyon szeretjük és én folyton nyakalom itthon az ouzo-t, mert imádom az alkoholos ánizs állapotát is.....

mammka írta...

:) Bocsi,de én is végigkuncogtam,szerintem azért,mert remek humorral és nagyon intelligensen vészelted át a helyzetet.
Egy időben én rendszeresen vettem a patikákban aszkorbinsavat=C vitamin por alakban.Egy orvos mondta,hogy inkább úg y szedjem,mert az nincsen szinesítve.
Hát,a vásárlásakor mindig bajban voltam,hogy mennyit kérjek.1x úgy saccra mondtam valamit,de nem kg-ot és a patikusnő elkerekedett szemekkel rámkérdezett,hogy de ez rengeteg,mit csinálok én olyan sokkal?Egyébként nem volt olyan sok,és nem akartam hetente patikába menni,gondoltam eláll az.
Mondtam neki,hogy nagy a család,elfogy.
Egyébként pedig,ahogy szokták a gyerekeim: közöd?:)De az utóbbit csak gondoltam.

Kaoka írta...

Mici! Megszakadok a röhögéstől és erről Te tehetsz. :D

kiseri írta...

Hát én kinyúltam!!! Veled nagyon micces....öööö... vicces dolgok történnek!

Lidércke írta...

... és mennyi hasonló patikus/eladó/akármi van! Jól kezelted. :))))

Belinda írta...

Remekül szórakoztam, és minden bötűnyi történést elképzeltem:) Így jár, aki kilóg a sorból két aszpirin és egy Coldrex között!

Tímel írta...

Hú, és nem akarsz visszamenni, és valami elképesztő dolgot kérni halálosan komoly arccal? Aztán elmesélhetnéd :) Szerintem a kis fogaskerekei össze akadnának :)
Remekül szórakoztam, köszönöm!

Tímel írta...

Hű, most látom milyen idejében reagáltam :)
Tegnap tudtam meg, hogy létezik a blog...és a dátumokat nem is néztem:)