2009. december 22., kedd

Életemben először nem várom a karácsonyt. Tudom, hogy nem ennek van az ideje, de nagyon haragszom azokra, akik tönkretették a készülődést és a ráhangolódást. Aki ismer, tudja, hogy mennyire karácsonyos vagyok és nagyon bánt a dolog. A gyerekek miatt természetesen csinálom, amit kell és nagyon örülök az örömüknek és a csillogó szemecskéknek és értük bármit, de idén bennem elpattant valami. :( Piszkosul sajnálom.

Mit mondhatnék...

Olyan sokáig nem jöttem. Nem kellett panaszkodnom. Elkeserít, hogy pont karácsonykor írok erre a blogra.
A sok betegség, kórházba járás, temetések után még az is lehet, hogy elválnak a szüleim.
Gyerekként is nehéz ezt megélni, de 31 évesen szerintem még nehezebb.
Nem nyavalygok, nem dühöngök, hanem
végtelenül szomorú vagyok...

2009. december 16., szerda

Kabátlopási ügybe keveredtem?


Ez egy régi ügy, nagyon nyomasztó, dühítő és számomra még mindig érthetetlen...

November elején levelem jött: a váratlan küldemény érkezéséről értesítő cetli a postaládában ült. Általában igyekszem a dolgaimat úgy szervezni, hogy ha postát várok, akkor a postást is "várom", ne kelljen feleslegesen elfáradnom a legközelebbi postára, hogy ott aztán fél órás sorban állással nyerjem el jutalmam. Nem vártam sem postát sem postást, jött hát a cetli rajta, hogy FÖLDHIVATAL, HATÁROZAT. Így kezdődött a sok szemkerekedéssel és szájtátással, vérnyomás-fokozódással járó hercehurca, mely a múló állapotváltozások után maga mögött hagyta bennem a tüskét, a csalódást és némi cinizmust.
Elképzelésem sem volt, miféle határozatról kell tudnom (a Földhivataltól!?), el is feledkeztem a tartalmat illető kételyről, miközben arra koncentráltam, mikor következik a kijelzőn a nyertes sorszám. A megérdemelt jutalomlevél gyorsan bebújt a táska aljára, hogy ott várjon csendesen esti felbukkanásáig. (Hatásszünet.) Késő este, amikor az ember már csak bambul a kanapén ahelyett, hogy csukott szemmel vízszintesen csinálná ugyanezt, eszembe jutott a táska alján bevetésre váró dokument. Jutalom a nap végén, lássuk mit ír a Hivatal. A fáradt tunyaság utolsó morzsája fejvesztve menekült, kipattant a szemem, pislogni sem tudtam! Mostantól sok kacifántos jogi kifejezéssel gazdagodik a történet. Mind felér egy káromkodással. Kiderült, hogy az általam (általunk) jelenleg is lakott ingatlanra a végrehajtó végrehajtási jog bejegyzését kérte, amit a Földhivatal alaki hiba miatt elutasított. ??? Tessék? Na, még egyszer olvassuk el, hogy világos legyen... A végrehajtó kérelmét a Földhivatal (továbbiakban FH) elutasította, mert abban nem jól szerepelt a születési dátumom. Szóval végrehajtó. Nem fizettem be a villanyszámlát? Vagy a gázt?? Megfeledkeztem a vízdíjról? Amilyen rendetlen (na jó, inkább szeleburdi) vagyok, biztos elszórtam valahová egy csekket... Na de miért nem szóltak, hogy kedves/tisztelt fogyasztó, szíveskedjen! Esetleg a figyelmeztető levelet is elszórtam... Lehet annyira nembefizetni, hogy azonnal végrehajtó riogasson? Nem, ennyire nem lehetek figyelmetlen! Meggyőztem magam, hogy ez nem esélyes forgatókönyv: csak szólt volna valaki, hogyha tartozok neki. Újabb (át)olvasás, hátha sikerül a sorok között is. Nem köztük volt, a végén, a lényegtelennek tűnő kapják rovatban. irattár, címzett, végrehajtó ÉS a régi lakásunk társasháza. Hogy kerül ide a régesrég eladott lakás társasháza? Csakis úgy, hogy köze van az ügyhöz. Nekem viszont már jó ideje semmi közöm ahhoz a társasházhoz. Felcsillanó reménysugár: nem vagyok annyira trehány, hogy elárvereztessem a házat a fejünk fölül, itt minden bizonnyal valami fatális tévedésről van szó.
Másnap felhívtam a végrehajtót, árulja már el, mi ez az egész - minden bizonnyal többet tud, mint én, aki ugyan érintett vagyok (a főbűnös), mégis most hallom először, hogy kiplakátoltak wanted felirattal. Akkor derült ki, hogy elképzelésemmel ellentétben a végrehajtó nem egy ember, (hangsúly az egy-en!, szóval ő ember, de komplett stábbal) főrendező minden történetben, melyen az irodája ügyködik. Kellően elfoglalt ahhoz, hogy ne tudjak személyesen vele beszélni. Az egyik szokatlanul segítőkész titkárnőtől megtudtam a lényeget: a régi lakásunk társasháza (továbbiakban TH) közös költség tartozás miatt indította meg a végrehajtási eljárást ellenem. Tavaly.
- De én azt a lakást három évvel ezelőtt eladtam! Természetesen tartozásmentesen. Pecsétes papírom van róla!
- Akkor ezt velük kell megbeszélni, meg az ügyvéddel, akit megbízott a TH a lebonyolítással. A végrehajtó ugyanis köteles a kijavított adatokkal ismét benyújtani a végrehajtási kérelmet a FH-hoz, ami meg is fog történni pár napon belül. Sajnos ez a törvény. Nem tehetnek semmit.
Akkor aztán olyan papírt vehetek majd át a postán, melyben arról tájékoztatnak, hogy a végrehajtási jogot bejegyezték...
Kavarognak a kérdések, felfoghatatlan számomra az egész eddigi történet, ami már egy éve húzódik a tudtomon kívül. Hogyan lehet, hogy erről az egész procedúráról én a történetnek csak ezen pontján értesülök? Mindenre van logikus magyarázat, mondja fejemben a mérnök. A mérnök részt kérik elcsendesíteni, ez egy jogi ügy, itt másként működik a logika (nincs)!
A TH kiküldte a fizetési felszólítást. Egyszer. Természetesen(!?) a régi, eladott lakásba, ahol mellesleg soha nem voltam bejelentkezve - papír szerint a szülővárosomban laktam akkoriban is. A küldeményt nem vettem át, ment vissza a feladóhoz. Kiküldte a fizetési felszólítást még egyszer. Ezt sem vettem át. Nemigen firtatták miért - a második át nem vett felszólítást kézbesítettnek kell tekinteni akkor is, ha a kutya sem érdeklődik iránta. Ez a szabály. Hiába küldi vissza a posta a feladónak, hogy a címzett nem kereste. A feladónak nem kötelessége elgondolkodni azon, miért nem ért célba a küldemény. A címzett minden bizonnyal ravaszdi róka, aki szándékosan bújócskázik, de nagyon naiv, ha azt hiszi ennyivel megússza! A dolgok haladnak a szépen maghatározott menetrend szerint. A következő állomás az úton a bíróság. Ezen részletek homályba vésznek, de gondolom ugyanúgy kétszeri (át nem vett) beidézés után született meg a bírósági határozat, ami ellen valószínűleg fellebbezhettem volna, ha tudok róla, a határozat kétszeri (át nem vett) postázása után az jogerőre emelkedett és ment a hivatalos papír a végrehajtóhoz: munka van. Nem értem, a bíróság miért nem nézi meg a nyilvántartásban, kinek hol van a bejelentett lakcíme. Mi alapján álmodják meg, hová kell küldeni az efféle leveleket? Hogyan kerülhettek sorozatosan olyan helyre, ahol hivatalosan soha nem laktam?? Mérnök szekciónak csend legyen!
A végrehajtói iroda benyújtotta a végrehajtási jog bejegyzése iránti kérelmet a FH-hoz. Hogy az ehhez szükséges adataimat honnan gyűjtötték be, azt megint csak nem tudom, de hála a hibás adatoknak első körben elutasításra került ez a rémség. A végrehajtói iroda azonban 2-3 napon belül akcióba lép újra...

Még nincs vége, illetve szerencsére már vége. Egyszerre talán ennyi is elég, én még mindig felidegesítem magam rajta.
Szóval folyt köv.

2009. december 6., vasárnap

Vakoskodom

Régen nyavalyogtunk. Ez amúgy tök jó, de megtöröm a csendet, és hisztizek egy csöppet.
Meghalt a szemüvegem, pofára ejtettem. Kiderült azonban, hogy már amúgy sem jó, igaz fél éves, de a legutóbbi vizsgálat óta csöppet romlott a szemem, így nem a sérült lencse megújítása, hanem két vadiúj lencse szükséges. De hát mire költse az ember az egészségkártyáján halmozódó pénzeket, ha nem méregdrága lencsékre....
Na már most ahhoz, hogy beletegyék a lencsét a szemüvegbe, ott kellett hagynom a keretet, így most vakoskodhatnék, ha nem lenne kontaktlencsém... De van, csak nem bírja a szemem. Így aztán fél napot vakon varrok, aztán felet lencsével. Estére vérben úszik a szemem, és hiába a szemcsepp, tökéletesen kiszárad. Pedig igyekszem pislogni is.
Na most így a nagy munkában tök jó, hogy a szememmel kínlódok, vakon varrok...