2009. december 22., kedd

Életemben először nem várom a karácsonyt. Tudom, hogy nem ennek van az ideje, de nagyon haragszom azokra, akik tönkretették a készülődést és a ráhangolódást. Aki ismer, tudja, hogy mennyire karácsonyos vagyok és nagyon bánt a dolog. A gyerekek miatt természetesen csinálom, amit kell és nagyon örülök az örömüknek és a csillogó szemecskéknek és értük bármit, de idén bennem elpattant valami. :( Piszkosul sajnálom.

8 megjegyzés:

Mici írta...

Nálam nem most pattant el, és sajnos én már régóta nem tudom fölvenni a fonalat. Voltak próbálkozásaim, de hamvában holtak. Úúúútálom. De azt a pár napot, ami ilyenkor jut kicsi nyugalommal fűszerezve, azt meg akarom tartani magamnak. A külcsín már régen nem izgat, inkább a közös játékok a gyerkőcökkel. Sajnos csak ez a pár nap tud annyira nyugis lenni egész évben, hogy gondtalanul tudjunk együtt lenni. Reggelente nagy közös ágyban heverészések, bírkózás, társasozás, ágyban, tálcáról evés. Olyan dolgok, amit azért szürke hétköznapokon nem szabad. A tágabb értelemben vett családdal már jóideje nem lehet zöld ágra vergődni, mert mindenki máskor ér rá, vagy kedve nincs, vagy válófélben van, vagy csak úgy tojik az egészre. Pedig amikor anyuéknál összejövünk, akkor annyira jót zsizsegünk együtt mi hárman tesók, és a mi kölkeink, meg párjaink. Na azt a részét imádom. Kötetlenül, szabadidőruhásan, földön ülve, fotel karfáján kucorogva, tányért kézben tartva, viccet mesélve, nagyokat röhögve, nem feszesen, felszabadultan, együtt. Remélem ez a része sokáig megmarad, bár az unokaöcsikém, és a keresztfiam épp most készül angliai életre, a másik unokaöcsikém kosarából régen kiestünk, mert a bátyuskámék válnak, és ő az anyja mellé pártolt, szóval kezdünk széthullani.
Szóval, jól elkanyarodtam, de én sem várom a karácsonyt. Nyilván egész más az indokom, de a lényeg ugyanaz. Én is sajnálom, de nálam zsigerből nem megy a nagy karácsonyi készülődés. Régebben nagyon akartam, díszítettem a lakást, sütöttem mézest, meg fenyőfa formájú tortát, készítettem koszorút, minden este gyertyát gyújtottam, de akik körülöttem voltak, azok ezeket a dolgokat feleslegesnek tartották. Most már nem is töröm magam. Egyetlen ember van, akibe szorult valami belőlem, a legkisebbem, mert ő reklamál a dekortalanság miatt.
Akármi is az okod, hidd el, együttérzek veled, és kívánom, hogy valami csoda folytán legyen mégis olyan a karácsonyod, amilyennek szeretnéd!

Anais írta...

Drága Judit!
Én általad szerettem meg ujra a karacsonyt, ugyhog kerlek ne add fel!
Nalam sem ment iden minden ugy ahogy szerettem volna: peldaul ma reggelre az volt a terv, hogy felkelek jokoran es sutok mezeskalacsos muffint a kollegaknak, szerinted sikerult felkelnem? :)) nem igazan...kicsit lelkiismeretfurdalasom is volt, dehat ez van.
Nem sutottem meg a szokasos mezeskalacsot sem még...

Meg aztan az idei evunk csaladilag, na az eleg zuros volt, ilyenkor szokott az lenni hogy akkor meg karacsonykor jol ki is borul az a bizonyos (amugyis sokszor borulos) bili...szoval nekem is nehezn jon most a hangulat, erre ma este beszelek Hugommal, aki hosszu percekig aradozik arrol hogy mennyire var engem haza, mert mindig en hozom meg a karacsonyi hangulatot es hogy akkor sussunk egyutt mezeskalacsot :)) az hogy o igy var, pillanatok alatt visszaadta a hitemet :))

A tobbieknek meg nem lesz valasztasuk hallgatniuk kell a dzsinglebelszt:) es tomni magukba a mezest es a kuglofomat o:))

Szoval kitartas megjon a hangulat, a huncutzsivanykak nagyon fognak orulni mindennek!

Olellek*

es minden kedves nyavalygo olvasonak-ironak :) Meghitt, bekes karacsonyt kivanok!

aniko66 írta...

Drága "Nyavajgósok"! Ismeritek a régi mondást: Vigyáznom kell magamra, mert belőlem csak EGY van, a többiek sokan vannak! Na ennek jegyében ne hagyjátok a lelketeket bántani. A lelkesedést, a törődés, a készülődés örömének érzését nem tudjuk átadni másoknak, "csak" példát mutathatunk nekik, "csak" vágyhatunk rá, hogy egyszer őket is elkapja a gépszíj... És a legfontosabb: a gyerekek - ha már nem lesznek gyerekek - mégis csak a sütemények illatára, a gyertyák lángjára, a otthon karácsonyi hangulatára fognak emlékezni az ünnepek közeledtével, ezért KELL megteremteni a családi hagyományokat és megőrizni juszt is - legalább nekünk anyukáknak - a lelkesedésünket!
(Ui: gyermekeimmel évekig hagyomány volt karácsony előtt az Operában megnézni a Diótörőt. Aztán ahogy kamaszodtak fogyott a lelkesedésük e program iránt. Tavaly nem erőlködtem, nem mentünk. Idén a 20 éves fiam megkérdezte, hogy megyünk-e, hisz itt a december, jön az ünnep. Hát mentünk, megnéztük immár sokadszorra és a szívemet átjárta a melegség... érdemes volt.)

Zsuzska írta...

Judit drága!

Sajnálom, és gondolok Rád!!!!

Barbi írta...

Sajnos, minden családban van, ami el tudja rontani. És ez olyan szomorú. Sajnálom, hogy a Te karácsonyod sem felhőtlenül boldog. :( Én puszillak! És a gyerkőcök miatt azért csináld!

Lidércke írta...

Sajnálom, hogy így alakult, és drukkolok, hogy legalább egy pici meglegyen a hangulatból, az talán hozza majd magával a többit. :)
Idén én se vagyok a topon, de ezért csak magamat hibáztathatom. Próbálom összeszedni magam. :)

mammka írta...

jaj,lányok!!!Fontos ez a blog: mennyi mindent cipelünk magunkkal....
Annyira el van rontva ez a Karácsonyozás!Néhány éve tanultam a régi Karácsonyokról,az lehetett az igazi: amikor a betlehemezés volt,nem a plázázás.Amikor a fonóban az asszonyok jól kibeszélték a bajaikat,amit férfiember meg nem érthet....Amikor elég volt a dió,meg az alma,meg a kalács. Még az én gyerekkoromban is: boldog voltam egy rajzfüzettel....
Istenem!Úgy elszomorodom ilyenkor és úgy érzem,hogy zsákutcába jutottunk.nem flancolunk,de mégis sodor ez a nyavalyás ár minket is,hiszen itt élünk,a többi ember között.És egyedül vagyok a mézes sütéssel,mert a lányom egy tündér a maga módján,hiszen kitakarított,de mégis a városban van a barátnőjével valahol,amit nem akart megmondani,hogy hol van és én ettől végtelenül szomorú vagyok....Azt mondta,hogy minden fiatal elmenekült otthonról a Karácsony miatt.Azért ez nagyon,de nagyon szomorú.Pedig most nálunk béke volt...Nem tudom,csak toporgok és reménykedek...

Anais írta...

Mici, ott a pont! :)) mert nekem is pont ez a Karácsony lényege: hogy amennyire lehet kicsit kapcsoljuk ki az időt, a rohanást és legyünk úgy igazán együtt :)) legyen az tarsas, vagy agyban reggelizes, vagy kozosen egy jo film, lenyeg hogy csak jo raerosen :)

Mammka: mint leany mondom :)) hogy mi leanyok nem mindig szeretjuk megmondani anyukanknak hogy hol vagyunk, vagy hogy eppen mit ettunk aznap :) de ettol meg nagyon szertjuk a mi egyetlen anyukankat:):) hidd el!