2009. december 22., kedd

Mit mondhatnék...

Olyan sokáig nem jöttem. Nem kellett panaszkodnom. Elkeserít, hogy pont karácsonykor írok erre a blogra.
A sok betegség, kórházba járás, temetések után még az is lehet, hogy elválnak a szüleim.
Gyerekként is nehéz ezt megélni, de 31 évesen szerintem még nehezebb.
Nem nyavalygok, nem dühöngök, hanem
végtelenül szomorú vagyok...

8 megjegyzés:

nöné írta...

Mélyen együtt érzek Veled! Igen, gyerekként talán könnyebb, hisz én is átéltem 7 évesen, de egy felnőtt, aki szintén házasságban él, már tudja, mi az, hogy kompromisszum, elnézés, szeretet (ha már a kezdeti szerelem elmúlik), a másik elfogadása stb. És ha ezek közül valamelyik is cca 31 év után ütközik nehézségekbe, mindenkinek sokkal nehezebb.
Fel a fejjel, talán javítható még a helyzet!

Barbi írta...

Drága Nőné! Sajnos már nem. Ezt én is látom 'kívülről'.

Hajnoca írta...

Borzasztó lehet ezt így átélni ... és pont karácsony előtt.
Nekem sem volt egyszerű megélni a saját válásomat anno 3 éve, mert szerettem volna rendbe tenni 10 év ismeretség és 2 év házasság után. ... de jobban tettem, hogy elváltam hisz az valami újnak a kezdete lett. Bóé!

Nagyon sajnálom, hogy ezeket most át kell élned hisz még a mamid halálát sem heverted ki.
Gyere nyavalyogni, ha muszáj/ kell. ... Mi majd segítünk ahogy lehet.
ettől függetlenül remélem békés és boldog lesz ez a karácsony is. ... hisz ott van Ábel aki csodálva várja ezeket a napokat.
Pussz

Cinella írta...

Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ennyi rossz összejött most nálatok. Sajnos a válás semmilyen életkorban nem jó. Én 14 éves voltam amikor a szüleim elváltak. Közöttük soha egy rossz szót nem hallottam (kiderült később, hogy éjjel veszekedtek, amikor mi aludtunk), így nekem villámcsapás volt amikor bejelentették. Ráadásul én akkor gyerekfejjel úgy éreztem, hogy az én szüleim akik a legrégebben házasok szeretik egymást, és sosem fognak elválni.
Felnőtt fejjel rájöttem, hogy ennek így kellet történnie, hiszen ha együtt maradnak nem csak nekik lesz szörnyen rossz, hanem nekünk gyerekeknek is. Ezt akkor értettem meg igazán, amikor tönkrement az első házasságom. Bár a fiam annó megsinylette, de most már Ő is látja, hogy a nevelőapukája sokkal jobb ember mint a saját apja. Szóval nem jó, ha az embernek a szeretett szülei elválnak, de biztosan átgondolták Ők, és hosszú távon nem csak nekik, de nektek is könnyebb lesz, hiszen akár jó barátok is lehetnek így mint együtt ellenségek!
Kívánok nektek nagyon boldog békés karácsonyt és megnyugvásban, élményekben, és szeretetben gazdag boldogabb új évet!!!

Juhizs írta...

Barbi, ez nagyon nehéz dolog.
Én a szüleim rossz házasságában nőttem fel...
Felnőtt fejjel, mikor hasonló helyzetben voltam, éreztem, hogy nem bírom még egyszer végigcsinálni - függetlenül attól, hogy nem gyermekként vagyok a problémában, hanem felnőtt "résztvevőként".
Én úgy gondolom, hogy ami MÁR nem tartozik össze, ilyen-vagy olyan okból, azt szét kell választani, sokkal tisztességesebb, mint ámításban, és hazugságban élni.
Vagy úgy, hogy homokba dugjuk a fejünket.
Nehéz dolog, de próbáld meg elfogadni, ha megérteni nehéz is.
Szerintem gyermekkorodban rosszabb lett volna... így legalább úgy nőhettél fel, hogy mindkettejükkel együtt lehettél napi szinten.
Szívem melegével puszillak:
Juhizs

kiseri írta...

:((
Ez mindig szomorú... akárhány éves egy házasság... Én négy éves voltam, mikor a szüleim elváltak, és sok folyományát cipelem.
Nagyon sajnálom... neked mostanában igazi naaaagy ölelésekre volna szükséged, küldök is egyet!

Anais írta...

Barbi, nem tudok okosat es epitot irni, de kuldok egy nagy melengeto olelest!
Kiprobalt es bevizsgalt hatoanyag szomorusag ellen! (((((Barbi))))

mammka írta...

Drága Barbi! Veled együtt vagyok szomorú,bár nem érezhetem azt,amit te érzel.Úgy sajnálom!!!!Nagyon nehéz dolgokon mész keresztül....:(
Szívből ölellek-ez az egy biztos!
Mammka