2010. december 22., szerda

MEGHÍVÓ

A napokban valaki kért tőlem egy meghívót ide a nyavalygóba. Akkor nem tudtam foglalkozni a kéréssel. Elküldené az illető újra az igényét,
Köszi

2010. december 21., kedd

Nem tudom, hogy jó helyre írok-e: a segítségeteket szeretném kérni.
Nem tudom formázni a blogomat, mivel amikor bemegyek a "sablontervezőbe", ahol a "speciális" linkre kattintok, a következőt írja ki: Reset title to template default.És innen bármit próbáltam, semmi sem sikerül. Egyszerűen nem tudom alakítgatni az oldalt. Nem tudom változtatni a színeket, betűtípusokat, stb.

Kérlek, benneteket, ha tudtok, segítsetek!

2010. november 24., szerda

Adventi koszorú - helyett

Nem is nyavalyogni szeretnék, csak kiírni magmból a csalódottságomat.
A lányaink Waldorf oviba jártak. A legkisebb is már harmadikos, de egy szép tradícióval eddig sikerült megöriznem az óvodával és az óvonénivel a kapcsolatot. Aki egy kicsit is kiismeri magát ebben a Waldorf-világban, tudja, hogy mekkora szerepe van a kézmüvességnek, az alkotásnak, ennek szellemében én is ötödik éve az óvoda hatalmas mosókonyhájában készítettem el minden évben az adventi koszorúnkat. Mivel az óvoda/iskola is aktivan számít a szülök közremüködésére, minden évben - amellett, hogy kifizettem a koszorú anyagköltségeit, segítettem még jó 5-6 koszorút kötni, amit aztán az adventi bazárban jó pénzért el is adtak.
Idén is már elöre örültem, készültem a mai délelöttre, hogy majd milyen jó lesz abban az isteni fenyöillatban, csendben koszorút kötni. Ahogy megyek be a mosókonyhába, ott áll a vezetö óvónö és éppen egy koszorún dolgozik. Mondtam neki viccesen - Alle Jahre wieder/Minden évben újra - ez egy német karácsonyi dal elsö sora, ès hogy jönnék ismét kötni. Nézett rám és azt mondta, hogy hát ö nem is tudja, mert hogy idén annyira kevés fenyöt kaptak, meg hogy milyen drága... Erre mondtam neki, hogy de hát én ki akarom fizetni, meg hogy még ráadásba is kötnék, a bazárra. Erre azt felelte, hogy menjek és VEGYEK magamnak a virágosnál. Majdnem elsírtam magam, amikor mondtam neki, hogy ebben ez a plusz, hogy én kötöm, meg hogy itt kötöm, ahol most már ötödik éve, mindig így volt, meg hogy tradíció, meg segíteni szeretnék, meg blablabla...A mi drága óvonénik, akihez aztán felmentem elsírni a bánatom, értetlenül állt, ö sem tudja, hogy ez most milyen akció volt a vezetötöl, ö is teljesen le volt döbbenve és a másik kolléganö is. Nos, nem kötöttem koszorút, egy nagy szomorúsággal ezennel megszakad az óvoda és köztünk levö eddig szépen hordozott kapcsolat... Ìgy lehet kiölni a hüséget egy ember szívéböl.

2010. november 6., szombat

Szeretet

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek megkérdezte az apját, szemében fájó tekintettel :
- Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.
Visszament az autójához és többször belerúgott.
Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta:..."SZERETLEK APA!
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!

Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:...
A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!
Ezért tart ott az emberiség ahol most.
Köszönöm azoknak,akik kitették ezt!
TEDD KI TE IS,HOGY TÖBBEN ELOLVASSÁK EZT A TÖRTÉNETET,ÉS GONDOLKODJUNK EL AZON MILYENEK IS VAGYUNK MI EMBEREK!!!
SZÉP NAPOT MINDENKINEK!!!
Csaba

2010. november 1., hétfő

Embertelen lett a világ......

Most este vonattal jött haza a lányom,aki diák. Tény,hogy elintézhette volna már a diákig.lepecsételését, ez elmaradt, ma nov.1 van és a kalauz le akarta szállíttatni a vonatról a vaksötét éjszakában. csak azért nem tette meg,mert a lányom azt mondta,hogy itthon leszálláskor kifizetjük a 8 ezer Ft-ot.
Kétségbeesve felhívott, én persze rohantam az állomásra  apénzzel.Az viszont rettenetesen dühít és embertelen,hogy miért szállítják le az utasokat,amikor van jegye,sajnos lejárt diákkal.
Csekket akartam kérni a kallertól, erre otthagyott minket,nála voltak az igazolványok.diák,a személyi adatokat már a vonaton felvette.
Azt mondta,hogy majd jön...Mi vártunk,vártunk,bennem kezdett még jobban felgyűlni a düh.Bementem a csarnokba és a pénztárosnőtől érdeklődtem,hogy nem látta-e? Ő nagyon aranyos és készséges volt.Láthatólag ő is kiakadt.
Kerestük egy másik irodában,ott sem volt. Na,akkor már én..képzelhetitek!
Újra a pénztárosnőhöz.meg akarta keresni,mire visszaállított a pasi.
Akkor már hagytam a fenébe, kifizettem készpénzben, majd állítólag visszaadják a nagyját a pénznek,ha bemutatja a lányom,az érvényes diákot.
Csak eszembejutott,hogy én 12 éves koromtól vonatoztam 19 évesig. Volt olyan,hogy otthonfelejtettem a bérletemet és féltem a kalauztól. Sosem büntettek meg.Elnézték.....
Ennyire megváltozott a világ :(((((( Utálom....

2010. október 20., szerda

Daráló

Sziasztok!
Nagyon régen nem írtam ide már, ami jó. Vagy épp ellenkezőleg, mert nem adtam ki a dühömet. Az én nagy keresztem a munkahelyem. Úgy érzem, hogy egy folyamatosan zúgó darálóban vagyok. Vezetői beosztásba kerültem még az év elején... Az itt dolgozó 120 emberrel úgy érzem jó a kapcsolatom. Az ő biztonságukat kell felügyelnem valamint a vállalat értékeit védenem a csapatommal. De a fentről érkező elvárás miatt néha át kell gázolnom olyanokon, akiket kedvelek. Ez rendkívül nehéz és fájdalmas. A legrosszabb, hogy ők is tudják, hogy ez a dolgom és sokszor a kis butaságaik miatt kell megszabadítanom őket az állásuktól. És nem dühösek. Miért nem? Akkor miért van állandó lelkiismeret furdalásom? Ez nagyon nehéz nekem.
Az is nagyon rossz, hogy mindenféle hülyeségre tőlem várják a választ meg a megoldást, de itt tényleg olyanokra gondolok, amelyek egyáltalán nem tartoznak a munkakörömbe.Van egy munkatársam, aki nem a közvetlen vezetőm, de magasabb szinten van mint én. Ne lenne nap, hogy ne kötne bele valamibe. Mindenbe beleokoskodik. Még olyan dolgokba is beleszól, amiről halvány lila... sincs. És nem tetszik neki, ha kiakadok, vagy, hogy mostanában odamondok neki ezt-azt (szigorúan ügyelve az értelmes megnyilvánulásokra). Állandóan fúr és már nem nagyon pattannak le ezek rólam, mint korábban. A főnökét nem igazán érdekli ez.
A kedvencem, hogy non-stop vagyok. A telefonom 9 hónapja még egyszer sem volt kikapcsolva (nem tehetem), és nem válogatnak, simán felhívnak éjszaka is olyan dolgokért, amihez semmi közöm.  (muszáj felvennem, mert mi van ha valami baleset volt bent). Nem tudok úgy elmenni szórakozni, vagy sportolni, hogy ne vinném a telefont. Nem iszok alkoholt (egyébként sem kívántam soha), ha barátokkal ünneplünk (pedig egy koccintás beleférne), mert nem tudhatom mikor kell kocsiba ugrani, mert bent gáz van. Éjszaka már csak 1-2 óra felé tudok elaludni, mert állandóan dolgozok agyban is. Kereskedelemben dolgozok és jön a Karácsony. Sajnos nekem ez már nem ünnep, hanem rettegés a magas veszélyforrások miatt. Röviden ennyit szerettem volna, de sajnos úgy érzem, hogy tudnék mit írni bőven.

2010. október 12., kedd

Ez a fekete zongora!!!

Eddig még nem írtam soha Nektek, de most ùgy megfájdult a fejem, muszáj kiírnom magamból a mérgem!
Julcsikánk álma, hogy zongorázni tanulhasson. Nosza, vegyünk egy zongorát! Kerestem, találtam is, megnézettük szakemberrel, a zongora kitünö, vesszük, visszük.
Csakhogy nem ám olyan egyszerü, a zongora ugyanis egy pincében áll. Àllítólag elég nehézkesen került le, de meg tudták oldani. Felhívtam pénteken a zongoraszállítót, hogy lenne ez a feladat, mikor tudják megoldani. Elmondtam, hogy a hangszer egy pincében áll, keskeny görbülö lépcsön kell felhozni. A hölgyike, akivel beszéltem, megnyugtatott, hogy minden rendben van, a szállítás kedden lesz és 210 euróba fog kerülni. Megkért, hogy küldjem át egy emilben az adatokat, honnan-hova, telefonszámokat, stb, hogy vissza tudjon igazolni. Ezt még pénteken megtettem. Hétfön délelött hívom a céget, hogy akkor holnap biztosan jön-e a zongora, mert akkor átutalnám a pénzt a tulajdonosnak. Erre a hölgyi közölte velem, hogy apró technikai hiba lépett fel és a zongorát csak hétfö este tudják elhozni, ám ez nekem nem lesz gond, mert kedden szállítják ki hozzám. Egyelöre csak az a gond, hogy nem birják a tulajdonost utolérni, hogy legyen otthon hétfön, de ne izguljak, meg fogják oldani. Èn bezzeg utolértem a tulajt és megbeszéltük, hogy este valószínüleg jönnek a zongoráért. Este a fönök meg is jelent (anélkül, hogy a tulajjal kapcsolatba lépett volna) és megállapította, hogy a zongorát majd csak csütörtökön tudják elhozni. Ezt én a tulajdonostól tudom, aki azonnal felhívott a hírrel. Ma reggel - persze rájátszva - felhivtam az irodát, hogy akkor ma mikor is jön a zongora? A hölgyi meglepve kérdezett vissza, hogy a tulajdonos nem hivott fel engem? Erre azt válaszoltam neki, hogy mivel én vagyok a megbízó és én öket bíztam meg, engem ök kötelesek informálni bármi változásról. Erre ö azt válaszolta, hogy erre nem gondolt. Akkor továbbkérdeztem, hogy akkor most mikor lesz a szállítás. A válasza az volt hogy a fönök szerint nagyon nehéz munka és a 350 euro nem is lesz elég. Itt már kezdtem elveszteni a nyugalmam és mndtam neki hogy erröl meg pláne nem volt szó. Azzal vágott vissza, hogy a fönök kiszállási díját még nem is kalkulálták bele és hogy ö személy szerint nem is akarja már ezt a zongorát elszállítani. Mivel nem ö a cég, gondoltam, tovább ütöm a vasat. Mondtam neki hogy a megegyezésünk szerint a zongora ma jön hozzánk, és méghozzá 210 euróért. A válasza az volt, hogy a tulajtól nagyon felelötlen dolog, hogy a pincében áll a zongorája és hogy ö tényleg nem akar többet ezzel a zongorával foglalkozni. Itt kértem meg, hogy adja a fönökét. A fönök persze házonkivül tartózkodott és majd visszahív. Nos, itt tartunk, szerintem Julia még a jövö héten sem tudja elkezdeni a gyakorlást, holott múlt héten megvolt az eslö leckéje... Morc, morc, morc...

2010. szeptember 30., csütörtök

Álmodjak a fióknak?

Nyavalygásom tárgya, hogy senki, de tényleg senki nincs a környezetemben aki nem az internetezős-varrós világból ismer, hanem már attól régebben, máshonnan és azt mondaná:
-hogy jó amit csinálsz, varrjál!
Nincs. Ezen nagyon tudok sírni. Igazi könnyekkel. És nem egyszer.

2010. szeptember 25., szombat

Eltelt a nyár....

és nem nyavalyogtam, mert nem volt miről.
Az ügyem szép lassan csordogál vagy szép lassan inkább állóvízzé fog nőni?
Júliusba voltam a Munkaügyi Bíróságon, ahol megtudtam, hogy a volt munkáltatóm fellebbezett a beadványom ellen , mivel nem ismerték el az igényem a végkielégítésre, a felmentési időre járó béremet, semmi mást nem akarnak kifizetni nekem , mint az elmaradt munkabérem.
Igaz csak azt felejtették el, hogy van egy bizonyos határidő, amíg fellebbezhetnek.Ez a fellebbezésük csak arra volt jó, hogy újabb 30 napot álljon az ügyem és belelépjünk az ítélkezési szünetbe. És arra volt jó még, hogy jót kacaghassak a beadvány kinézetén, és szövegén, bár ha jobban belegondolok, inkább siralmas volt a látvány ,mint mulatságos.
De mindennek egyszer véget kell érnie , és bizony a nyárnak is és az ítélkezési szünetnek is vége lett.
A lényeg az, hogy kezembe van a "pöcsétes papír" és mehetek végre a végrehajtóhoz , hogy elvégezze munkáját.
Az mondjuk más kérdés, hogy nem tudom, miből fogják a bérem behajtani, de őszinte legyek, nem is érdekel, csak a pénzemhez hozzájussak, bár mi áron..............
Sok mindent nem értek, -de majd egyszer , ha nagy leszek talán megfogom érteni- hogyan működhet úgy egy cég, hogy több milliós adótartozása van , hogy legalább 15-20 végrehajtásra kiadott béres ügye van? Hogy lehet, hogy a mai napig bejárnak az emberek a munkahelyükre úgy, hogy márciusig van a bérük rendezve?? Hogy lehet egy embert annyira félre ismerni, mint amennyire én félre ismertem az ex-főnököm??
Azért azt bevallom , hogy nem töprengek napokat a kérdéseimre a helyes válaszokon, más dolgok valahogy jobban lekötnek ..hála.

2010. szeptember 22., szerda

Devizahitel boáááá....

Megtöröm a csendet. Igazából úgy 3-4 hónapja bosszant ez a dolog, amit most leírok, és muszáj, hogy elpanaszoljam. De gondolom ebben a cipőben más is járkál, csak mindenki másképp veszi felt. Hát én már ölni tudnék miatta.
Arról van szó, hogy nekünk is van deviza-hitelünk. Ez igazából nem probléma, mert úgy-ahogy tudjuk fizetni, bár eléggé leterheli a családi kasszát, de még bírjuk. Csak nem mindig sikerül határidőre kicsengetni az összeget. És persze erre folyamatosan figyelmeztetnek bennünket sms-ben, és telefonon. A fizetési határidő nálunk minden hónap 10. napja. Az a része a dolognak, amikor a svájci frank aktuálisan csökkenő állapotáról adnak hírt sms-ben, azért tán még hálás is vagyok, de amikor 8-án figyelmeztetnek, hogy ugye tudja, el ne felejtse, az már bosszant. Aztán amikor 11-én megcsörren a telefon, természetesen ismeretlen számról hívnak, már elkezd remegni a gyomrom. Mert szeretnék nagyon cifrát mondani, de ugye rögzítik a beszélgetést, és nem illik bunkónak lenni, meg majd még ránk sütik, hogy nem vagyunk együttműködőek. Szóval hívnak engem, az én telefonszámomon, és a férjemet keresik. Mondom, hogy én a felesége vagyok, az adóstársa, ez az én számom, ezen a számon őt nem érik el soha. Persze hívja más kolléga az ő saját számán, de ez most mellékes. Mondom ugye, hogy én én vagyok, erre elkezd keresgélni, hogy velem megbeszélheti-e azt, amit kellene. Na most itt már a pumpa az egekben. Hát ő hívott engem(!), nyilván tudja, hogy kit és miért hívott. Miért is kell egyeztetnünk az adataimat??? És egyáltalán hogy engedheti meg magának a bankunk, hogy kiadja a személyes adatainkat harmadik személynek??? Én rövidre szoktam zárni a témát az utóbbi időben, mert felháborít, hogy két hétnél hosszabb csúszásunk még nem volt, mégis szinte napi rendszerességgel telefonálnak, és küldik az sms-t. Nem vagyok hajlandó adatot egyeztetni, és tök mindegy mit mondok, úgysem jegyzi fel, hogy megesküdtem rá, hogy x.-én fizetek, mert másnap úgyis megkérdezik, hogy mikor fogok fizetni. Egyszerűen már hányingerem van tőlük. És akkor felmerül a kérdés, hogy ezt a rengeteg telefonhívást ki finanszírozza? Majd a futamidő végén, amikor azt hisszük, hogy mindent kifizettünk előállnak egy 3millió forintos telefonköltséggel?
Hozzáteszem, bár ezen én már sírva röhögtem, hogy akkor is felhívnak, ha minden oké. És megkérdezik, hogy ugye tudjuk, hogy van elegendő (vagy kicsit több) pénz a számlánkon, hogy leemeljék a törlesztő részletet...

2010. augusztus 29., vasárnap

:)

Nem akarok nyavalyogni egyáltalán, csak észrevételezni, milyen régóta nem nyavalygunk!:)
Betudható ez a nyárnak, a napsütésnek, a sok jó energiának, ami az alkotásaitokból árad!
Kívánom, hogy az ősz beálltával is tartsuk meg ezt a pozitív hozzáállást, vegyük elő a nyáron elraktározott vidámságokat, emlékeket, élményeket, illatokat és képeket!
Adjon önbizalmat és sok erőt a folytatáshoz az a rengeteg jó, amit átéltünk nyáron!
Teperjük le néha, még ha csak pár órára is sikerül, a felemésztő depressziót, pánikbetegséget, szorongásokat!
"Az örömteli szív jó orvosság, de a megtört szellem kiszárítja a csontokat"(Péld.17:22)
Szeretettel és veletek küzdve: Kiseri

2010. június 11., péntek

Brazil szappanopera újabb része

Hát nem kevés idő telt el az utolsó nyavalygásom óta, de legalább pozitív változásokról is tudok beszámolni, de a tüske még bennem van.
A Munkaügyi Bíróság már lassan a második lakhelyemmé változik, a Munkaügyi Központtal együtt.
Hiánypótlások, beadvány, fellebbezés, személyes exmunkahelyi vizit (exkolleganő már szinte szirupossan nyálas volt a kedvességtől, majdnem elhánytam magam ettől, bevallom)után végre megtörtént a CSODA és megkaptam posti úton, szerdán a helyesen kitöltött papírom. Felismerést nyert nagytudású kolleganőbe, hogy tán az , hogy ő nem ismeri a törvényeket ,fogalmakat,dolgokat , az nem jelenti azt , hogy nem léteznek. Bizonyára valaki felvilágosította, hogy jobban jár azzal ,ha beírja , hogy "rendkívüli felmondás a dolgozó részéről", mint egy munkaügyi perrel. És nem utolsó sorban olcsóbb megoldás is:)A Munkaügyi Bíróságon kártérítés jogcímen "sok-sok" pénzt kérhettem volna ,azért amiért 90 napig nem kaphattam volna járadékot az exkolleganő konoksága, butasága vagy szerintem szemétsége miatt.
Bizony gazdag ember leszek, dől a lé, vagyis megkapom visszamenőlegessen az álláskeresési járadékom. Kis haladás, de mint tudjuk ,lassan járj........
Elmaradt bérem behajtása ott tart most, hogy május 24-től lejárt az ellenvetési időszak, és nem érkezett be ellenvetés addig, de május 28-án igen, ami tudjuk határidő utáni ellenvetés , annyit ér, mint halott embernek a csók.
A beadványban nem ismerik el a felmentési időre járó bért, a végkielégítést és valami nagyon okos bérszámfejtés következményeként megjelöltek egy nevetséges összeget, de ez tulajdonképpen már csak a butaságukat támasztja alá. Most türelmesen várom, hogy mikor lesz az első tárgyalás, amit még az itélkezési szünet előtt megejtenek.
Állásokat pályázok meg , de nem kapkodnak utánam. Ha őszintén meggondolom, nem is bánom , kell egy kis pihenés , kell egy kis feltöltödés, és kell egy kis idő amíg újra képes leszek hinni magamba, másokba.
És a legvégére tartogattam a happy end mondatot:
A FÉRJEM TALÁLT MUNKÁT !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

folyt köv .

2010. május 12., szerda

Brazil szappanopera következő része..

Lassan tényleg olyan lesz már az egész ügyem :)
Mivel a leszámolási papírjaim nem kaptam meg postán, ezért nagy lépésre szántam el magam , és bementem a papírjaimért személyessen.
Exkolleganő amikor meglátott, akkor állt neki megcsinálni a papírokat, mert hát úgye eddig nem volt ideje, mert átment univerzálisba, mivel másik kolleganőm is beadta a rendkívüli felmondását és így most ő lett a pénztáros, titkárnő és megmaradtak még a régi munkakörei is , azaz főkönyvelő , számviteli és pénzügyi osztályvezető és munkaügyi vezető( ezek olyan szépen hangzanak, de nem akarom ecsetelni hozzáértését a dolgokhoz, de annyit azért elmondanék, hogy százalékot úgy számol az exkollegina, hogy elosztom 100-al és beszorzom a megfelelő százalék értékkel, ált iskola 3 osztálya talán???)
Kitöltötte a papírom , de a felmondás okaként azt írta be, hogy felmondás a dolgozó részéről. Kértem, hogy pontosan fogalmazzon, nem volt hajlandó a tényállást helyesen beírni, ezért oda írtam a papírra , hogy nem értek egyet a dologgal. Gondoltam, az általam benyújtott rendkívüli felmondás egy másolati példánya és a tértivevényes papír elég lesz a felmondás milyenségére vonatkozóan a munkaügyi hivatalban.
Hejjjj,de nagyot tévedtem. A munkaügyi központban bájos néni közölte, hogy fiatalossan fogalmazzak : megszívatott rendesen a volt foglalkoztatóm, mert most nem kapok 90 napig semmi pénzt. Pereljem be , és vigyek végzést a dologról és akkor nem kell 90 napot várnom a nagy munkanélküli segélyre. Mondom neki, már bocsi, de volt magának bírósági ügye?? És addig mi lesz velem??
Válasz: Hát az lenne a legjobb,ha találna munkát július 2 ig.
Jééééééé , tényleg?? Nem tudtam,hogy most még alszik vagy ennyire hülyének néz? Micsoda megnyugtató válasz.És most kereshetek munkát ahogy tudok, ahogy akarok, majd június 28-án kell megjelennem pofa viziten.
Egyenlőre , most fellebbeztem a határozat ellen, mivel szerintem kissé morbid a helyzet , mert hát na....
Férjem felbíztattam , hogy addig is menjünk az önkormányzathoz, kérjünk már valami támogatást, amíg igen csak rosszul áll a szénám. Hát kaptam,na nem segélyt , hanem sírógörcsöt és bizony kezdem azt érezni, hogy tényleg igaz az, hogy segélyezéshez kell egy bizonyos szín, életforma. Bocsánat , de belőlem ezt hozta ki a dolog.
Igazoljam az elmúlt 3 havi jövedelmem( jó vicc, mivel papíron volt nekem olyan valóban, de...
Párom is igazolja ( neki mondjuk ténylegessen is volt, sőt "zsíros végkielégítést" is kapott, talán azért nem haltunk még éhen)
Egyenlőre a mai résznek vége.
Ha lesz folytatás megírjam??

2010. május 8., szombat

Harc önmagunkkal.....

és ezért most virágnyelven leírok egy történetet:
Több szálon is futnak az események, illetve több történés is zajlik.....A fiatal házaspárnak megszületett a második gyönyörűséges kisbabája, mindenki nagy örömére. Egy hét múlva elkezdődött egy vírusos fertőzés-hányás,hasmenés,láz-,amit egy félig tünetmentes ,"kedves" látogató odacipelt a frissen szült anyukához, aki belázasodott. Aznap este a nagyobbik gyermekük már hányt,az apuka estére lett lázas. Az egyik nagymami elvitte magukhoz a kislegényt, hogy könnyebb legyen a fiataloknak és az otthonában ápolta napokig. Közben aggódott, hogy ő meg ne fertőződjön, ugyanis egy hét múlva műtétre volt kiírva. A nagypapa elkapta,, de ő 2 nap alatt meggyógyult. A nagymami csak nagyon-nagyon enyhén, így bevonult a kórházba. A műtét megtörtént altatásban. Ami fáj a betegnek, hogy se a nővére,se a bátyjai nem érdeklődnek iránta. Még az a csoda, hogy van egy nagylánya, aki egy tündér és ápolja. Két éve ugyanez zajlott le ,amikor a nagymaminak egy súlyos nagyműtétje volt.
Egy nappal a műtét és hazajövetel után az ifjú apa már megkérte a nagymamát,hogy tudna-e vigyázni a legénykére egy kicsit. Hát persze, hogy nem mondott nemet.Jó kisfiú, nincsen vele gond. DE közben a kisördög már a szülés óta mocorog a nagymamiban, hogy az ifjú anya anyukája, vajon miért nem jön el segíteni a gyerekágyas lányának??????? /Az első szülésnél ugyanez volt a helyzet./
Tegnap este diplomatikusan szóba is hozta a lábadozó nagymama, hogy a nászasszony ugye itt volt ? -Igen-,volt a válasz, bejöttek,amikor mentek le a Balatonra. -
Itt kezdtek az indulatok zúgni.....
-És ugye tervezi,hogy valamikor lejön segíteni?-
-Nem,mert nem tud elszabadulni a családjától.-
Itt végetért a további érdeklődés,mert semmi értelme nem volt. Önző ...... a nászasszony,ahogy ezt már meg is tapasztalták többször. Az igazsághoz hozzátartozik az,hogy a nászasszony legnagyobb lányát nem lehet egyedülhagyni egy betegség miatt, de mivel a férjének nincsen kimondott bejárós munkahelye, ezt meg tudnák oldani. A többi gyerek pedig már nagy....Kocsival 3/4 óra az út a kismamához,aki a lánya.
A műtött nagymama szilárd elhatározása, hogy továbbra is küld ebédet a fiataloknak, csak le kellene győznie magában ezt az ágaskodó sárkányt, hogy a másik nem tesz semmit. Egyrészt érthetetlen számára, mert ő nem így viszonyul a rokonsághoz...Fáj neki az is ,hogy a testvérei is ilyenek. Tavaly,amikor a nővére kórházban volt és a férj nem tudta hazavinni, természetesnek vette, hogy ő ment a nővéréért kocsival és hazavitte a kórházból.
Azt is tudja, hogy a szeretet nem adok és akkor kapok.....Adok ,,,és a többi nem az ő dolga. Csak az a fránya nemistudja micsoda szörny sértődik benne....Ezt szeretné legyőzni, ezen dolgozik.
Hát, ilyenek történnek az életben ,meg még ennél cifrábbak, de nála most ez az aktuális.....

Azt elhatározta, hogy mint nagymama nem fog két nagymama feladatot ellátni,csak az övét: főz mindennap és süt a fiataloknak is, meg vigyáz a legénykére,ha kell, de magára is vigyáz, ugyanis ezzel a  műtéttel még nincsen vége a betegségének. A veséjére vigyáznia kell, ha nem akar további műtétet.
Csak az a fránya sértődöttség...,vagy mi a szösz.....:( ,meg a többi nyavalyás érzés.....Könnyebb lenne,ha  a másik is besegítene.....

Kiegészítés: a másik nagyi így is szuper ,elfogadják....A műtött nagymamitól elvárják, hogy minél hamarabb szedje össze magát és segítsen be.Hát ez itt a bökkenő, ami nem esik jól, de nem a mi dolgunk a másikat mérlegelni, s ez  megnyugtató......

U.Irat: a nagymaminak lassan visszajön,jött a józan esze.....:)

2010. április 28., szerda

Beadtam és most harcolok

Tudjátok mi az a szélmalom harc, mert én már tudom. Nem régen itt sírtam ki magam , hogy micsoda helyzetben vagyok a munkáltatóm által.
Hát megtettem amit kellett, és most harcolok. Miért is ? Nem csak az igazamért, pénzemért, amiért megdolgoztam, hanem a munkaviszonyom megszűnését igazoló papírokért. Azon a bizonyos pénteken (április 9-én ) délután az irodában hagytam a rendkívüli felmondásom, egy magánlevelet , és szombaton tértivevényeslevélben is feladtam úgyanezeket a papírokat.
Hétfőn reggel szinte folyamatossan csengette a fönököm a telefonom, amit nem vettem fel, mert amit közölni akartam azt magánlevélben is leírtam , és magam részéről a felmondásom formáját, ügyet lezártam.
Alig 15 perccel később megjelet a volt fönököm és az "agyon iskolázott" munkaügyes kolleganőm a házunk előtt és kapuban meghallgattam a mondandójukat. Megtudtam, hogy mivel a munkaügyes kollegina nem ismeri ezt a felmondási fajtát, így ez nem létezik, sőt nekem kutyakötelességem a munkám átadni a számára. Ennek pár akadályát láttam:
1, ingyen nem dolgozom többet soha senkinek
2 ,mivel nincs és soha nem is volt munkaköri leírásom , nincs mit átadnom
3, kerek-perec beleírtam a felmondásomba, hogy április 9 -től munkát nem végzek
4, undor fogott el Tőlük a megjelenésük kapcsán

Megtudtam még magamról, hogy micsoda szemét vagyok( persze nem így, finomabban fogalmazva) , hogy ott hagytam a céget . Nem is értik, hogy minek nekem pénz, amikor a férjem kapott végkielégítést.Megígértem annak reményében- hogy akkor elmennek végre a kapumból-befogok menni egy kicsit és elmagyarázok ezt-azt nekik. Jópárszor még hívtak a telefonomon, de nem vettem fel és ők csak vártak, vártak , vártak, és én szemét olyan lettem mint a fizetésem, elmaradtam rendesen. És bizony sűrűn idéztem a fönököm mondását: Nincs pótolhatatlan ember, akkor pótoljanak ahogy akarnak, ahogy tudnak.Ma április 28 -án majdnem három héttel a felmondásom óta ott tartunk, hogy semmilyen idegen telefonszámot nem veszek fel, várom a papírjaim , munkaügyi központban is a papírjaim várják, és a Munkaügyi Bíróságon fizetési meghagyást kértem és ismét felszólítást gépelek a volt munkáltatóm részére, melyben a papírjaim kérem.......( adalék pluszba: a bírósági panasz napom ma én voltam a 3. aki panaszt nyújtott be és még két kollega várta, hogy hasonlóan cselekedjen)Harcolok , és még mindig nem hiszem el, hogy képes voltam ott dolgozni majdnem öt éven át . Tudtam,hogy a munkaügyes kolleganőm makacs, önfejű, de hogy még aljas is, azt nem gondoltam..... vagy nem akartam erre gondolni, elhinni, megtapasztalni.

2010. április 20., kedd

Segítség!

Lehet, hogy ilyen témában itt nem lehetne megszólalni, de hátha tudtok segíteni.
Nem tudok több bejegyzést írni a blogjaimban, mert "túlléptem a fényképfeltöltési kvótámat".
Ilyenkor mi a teendő?
Köszönettel venném, ha valaki tudna segíteni!

2010. április 7., szerda

Amikor már elég , elégsz....

Muszáj vagyok valahol már kiönteni a bennem lévő feszültséget, a megnyugvást találó válaszokat keresve, úgy hogy nem ismernek, egy vagyok a sok közül. Bizonyára nem én vagyok az első és utolsó ebben a cipőben, de talán tudtok segíteni , vagy legalább megerősíteni abban, hogy jól gondolom, azt amit tenni szánkékozom.

Az egész ott kezdődött, hogy tavaly április óta a munkahelyem kezd csődbe menni. Eleinte elmaradoztak a borítékocskák, aztán az hidegételes utalványok és szép lassan a fizetés is több részletben jött a számlámra.
Most ott tartok, hogy 3 hónapja nem kapok fizetést sehogy sem :( APEH zárolta a cégszámlát, több milliós járuléktartozás miatt, de nem kezdeményezi senki a felszámolást számomra érthetelen és ismertlen okokból:( Ha én kezdeményezném a felszámolást akkor 75 ezer forint befizetése mellett indulhatna a dolog. Lehet hogy nevetséges, de számomra most ez is nagyon nagy pénznek tűnik. Adalékként szolgáljon, hogy férjem március 1 óta munkanélküli lett, és van 3 csodálatos és megértő nagyobbacska(18, 17 és 12 évesek) gyerekünk.
Totál kivagyok már, és annyira tanácstalan vagyok, hogy azt már leaírni sem tudom.
Tanácsoltak már annyi mindent, de tényleg nem tudom mi lenne a ténylegesen jó megoldás.
Tanács 1:- Jelentsem fel a céget a munka felügyelőségnél.
Megtörtént, igaz nem Én tettem a feljelentést. Felügyelő bácsi kijött, eltöltött 5 kemény órát, belekötött az élő fába is ( és persze nem jogtalanul, alaptalanul) majd kemény 3 hét múlva kijött 1millós bírság a cégnek. Persze fizetésünk nem lett ettől . Sőt azóta újabb feljelentés történt, újabb vizsgálat.........
Tanács 2:-Menjek betegállományba, legalább a táppénzem meg lesz.
Mivel kifizető hely vagyunk, az OEP a céghez utalja a tápénzt. Ergo megint csak nem nekem jön a pénz. Arról nem beszélve,hogy HÁLA egészséges vagyok, és végtelen ideig nem tud a házi orvosom sem állományba tartani.
Tanács 3: Keresek másik munkahelyet.
Ezt a legegyszerűbb mondani, de......
Lassan egy éve kínlódok, pályázgatok. Még iskolába is beíratkoztam saját költségemen , elvégeztem egy felsőfokú tanfolyamot, hogy papírom is legyen arról, amit csinálok nap, mint nap a munkahelyemen. Eddig sajnos eredményt értem el , sok -sok pályázat beadása után még mindig itt rohadok.
És sajnos, lassan tényleg szószerinti értelmet vesz a dolog, mert undorodom bejönni, elegem van , és egyre jobban észre veszem, hogy kihat az életemre az egész ügy. Már úgy érzem, hogy lassan csak egy gyümölcs vagyok aki kívül még szép, de belül a csutkánál , bizony már látni lehet egy- két barna foltocskát, ami az idő előre haladtával szépen nő és egyre nagyobb lesz....
Egyik tanácsot sem fogadtam meg, saját megoldást válaszottam.
Most végre eljutottam oda, hogy pénteken beadom a felmondásom , elmegyek munkanélkülire.
Már nem érdelek, hogy mi lesz pár hónap múlva,ha nem találok másik munkahelyet, de úgy érzem egyenlőre már attól jobban fogom érzeni magam ,hogy nem kell minden nap itt lennem .
Sajnos nem tudom, hogy mennyi idő lesz az elmaradt bérem behajtása , és milyen úton kell elkezdeni ......
Nem tudom hogy mi lesz, ha nem írják rá a papíromra a közös megegyezéssel szót..............
Nem tudom mi lenne, ha még itt kellene maradnom, de egyenlőre minden jobbnak tűnik, mint ez ....

2010. március 19., péntek

Betegségek és ehhez kapcsolódó minden....

Éppen azon gondolkoztam,hogy megnézem a blogot és ledöbbentem,amiket írtatok!!!! Mindkettő bejegyzés hasonlókról szól,amiket átéltem már többször,sajnos főleg rossz élményeket és ritkán a meghatókat.Most újra belekerültem az eüg.rendszerébe, labirintusába sajnos,mert beteg lettem.
Ezügyben találkoztam nagyon emberi orvossal és több ügyem van,lesz egy remek szakorvossal, akire nem mondhatok rosszat, mégis bennem rossz érzés  van, mert érzem,tapasztalom,hogy csak egy vagyok a sok közül a futószalagon,és szinte nem is ember,hanem egy darab beteg,akit meg kell gyógyítani. Nem tudom,hogy érthetően írom-e le a vívódásomat?
Úgy találkoztam ezzel a két orvossal,hogy beteg lettem és sürgős volt egy vizsgálat.Több doki összeállt és nyitottak egy magánrendelőt- emellett a kórházban gályáznak.A magánba kellett mennem először,mert mire végére értem volna a mai eüg.rendszerben a vizsgálatoknak,addigra.....Szóval én most már a kórházi részre értem -mert olyan beavatkozások lesznek,amiket csak ott lehet elvégezni--,és  a magánban is dolgozó doki vizsgál,kezel,műt és bár három gyereket megszültem ,meg egyebek,de mai napig nem tudom megszokni a kiszolgáltatottságot.Jól esne egy kis emberi gesztus,de tudom,hogy túl sokat várok....Épp ezen morfondíroztam,hiszen ez egy zsákutca: adva van egy beteg, egy  nő,és adva van egy doki,aki valószínűleg már elfáradt a robotba,vagy nem is tudom.....érzésnek egy szikráját sem tapasztalom nála, csak a szaktudást-remélem. Viszont azt is tudom,hogy kiégnek a dokik,a nővérek egy idő után. Ha beleadják az érzéseiket,akkor összeroppannak. Borzasztó ez!.....
VISZONT én még meg tudom védeni magamat,ha kell. De az öregek és a gyerekek nem. Teljes szívemből egyetértek, hogy őket naponta kell látogatni a hozzátartozóknak, csak úgy elviselhető az egész.....Még úgy is nehezen.....Végigcsináltam már néhányszor és fogom is....de most én vagyok a soron....:(

2010. március 17., szerda

Kórházi jelentés

A megyei kórház sürgősségi osztályán egy 90 éves öregasszony másfél órán keresztül fekszik a földön, ha véletlenül öntudatlanul, becsövezve legurul az ágyról. Mert nővér nincs sehol, orvosról már nem is beszélve...
Nem érdekes hol és kivel történt, (persze dehogynem, hisz az ÉN nagyanyámról van szó), mert bárki mással ugyanígy megeshet.
Ilyen a helyzet manapság és teljesen elszomorít, feldühít, hogy nem tehetek ellene semmit.

2010. március 3., szerda

Folytatódik....

Eltelt 7 hét. A férjem keze még mindig nem gyógyult meg. Hetente jártunk a kórházba kontrollra. Minden alkalommal megröntgenezték és új gipszet kapott. 6 hét után levették a gipszet és elküldték víz alatti terápiára. Hétfőn el is kezdte volna, ha nem kellett volna levetkőzni meztelenre (????) emiatt. Na ebből nem kért, elment a háziorvoshoz, hogy találjon ki valami mást. Ehhez hozzá kell tenni, mondták, hogy mozgassa, hát ő mozgatta, még ha fájt is neki nagyon. Na a háziorvos újból megröntgenezte és kiakadt. A csont ami eltörött totál el van csúszva egymáson, nem is tudott volna összenőni! Csak egy kis helyen ahol rosszul összeért, ott nőtt össze. Doki lecseszi a főorvost telefonon, mi vissza a kórházba. Persze ott azt állították, hogy ők ajánlották a műtétet. Érdekes...
Mindenesetre holnap újra eltörik és kap egy titánlapot a kezébe, újra gipsz és bizakodhatunk, hogy most nem cseszik el.
Ettől én úgy begurultam!!!! Mi a fenéért kocsikázunk hetente kontrollra??? Azért hogy 6 hét után ugyanolyan törött kézzel lezárják az ügyet?? És mindez Ausztriában egy baleseti kórházban, ahol egy tél alatt 5 tonna gipszet használnak el a síelőkre.

2010. február 24., szerda

Düh

Ma ANNYIRA megbántottak, és felháborítottak, feldühítettek, hogy tele vagyok agrasszióval, dühvel.
Nem írom le a részleteket a családom kedvéért. Csak annyit, hogy most szét tudnám verni puszta kézzel a számítógépet... Most érzem csak, amit azok, akik szétverik a gépüket. (Persze egyáltalán nem a technikára vagyok dühös, csak most ez lenne kéznél, de jöhetne a konyhaasztal, vagy szék is... ) Szerencsére nem vagyok ilyen ember, megyek és legnyugtatom magam hímzéssel, kötéssel, vagy ami jön, és értelmesebb. Vagy lehet, hogy most kellene húst kloffolnom (extra vékony lenne a rántotthús)...

2010. február 17., szerda

Úgy érzem egy bomba vagyok

Sziasztok!

Mielőtt bármi nyavajgásba kezdenék:

Szerintem előbb-utóbb kiderülne, hogy Barbi öccse vagyok.

Belevágnék!

Ma elhatároztam, hogy Drága Nővérem blogját hosszú halogatás után megnézem és megismerem. Sosem volt számomra titok, hogy Isten áldotta tehetség, viszont nem számítottam arra, hogy ennyi érzelem fog rám törni (amit Tesó e-mailben meg is osztottam veled), amikor az oldalát olvasom.
Annyi minden történt velünk/velem és nem találok módot arra, hogy kiadjam magamból azt, amit igazából meghatározni sem tudok. Van egy gyönyörű feleségem. Ő az egyetlen, akinek meg merem mutatni a szívemet teljes valójában. Timi egy nagyon szenzitív ember és félek most már túl sokat próbálok az ő kis szívére akasztani a problémáim közül. Nem tudom kifejezni magam művészetek útján, nem tudom elmondani élőszóban azt, amit még én magam sem értek.
Nem értem mi van itt legbelül. 27 évesen csak azt tudom biztosan, hogy szerelem van bennem. Ez az egyetlen érzés... ez az ami segít mindent elnyomni. De érzem, hogy a bomba élesítve van.
Ideje volt rátalálnom erre a blogra. Számomra ismeretlen emberek vagytok, de most úgy érzem még is meghallgatnak úgy, hogy nem kell szégyelnem az érzéseimet.
Valójában eddig bármit fel tudtam dolgozni magamban, de az élet "mesterien" tudja csepegtetni az eseményeket. Amikor olyan ütemben jönnek a történések, hogy nincs időd feldolgozni, akkor a lelked egy kis polcára felrakod a problémát és majd később előveszed. Nekem betelt a polc, de a rossz dolgok még mindig jönnek.
Fontos embereket vesztettem el! Elment mind a két nagyapám, akik a példaképeim voltak. Elvesztettem nagymamámat, akit nem hallottam soha panaszkodni. Tragikus körülmények közt elhunyt egy régi barátom és rájöttem bármikor jöhet értünk..Ő.. . Elvesztettem apát is... elvesztettem régen, amikor elfordultam tőle, mert nem mutatott példát és elvesztettem mégegyszer, mert eldobta azt, amit csak a Jóisten adhat nekünk: az életet. Olyan közel voltak az események, hogy úgy érzem megfulladok minden reggel amikor felébredek. Ráül valami hihetetlenül rossz érzés a mellkasomra és nem kapok levegőt.
Nem tudom a gondolataimat rendezni... Jelenleg előléptettek a munkahelyemen, de én ennek nem örülök. Úgy léptettek elő, hogy meg sem kérdezték: Akarod?
Hiába a magasabb bér, hiába a pozíció... a munkám nem fog másból állni, csak ármánykodásból, agyalásból, furkálódásból... ezt várják tőlem. Emberek életébe kell beavatkoznom, csapdákat kell állítanom, hazugságok hálóján kell átlátnom és hazudnom kell.
Én nem ilyen vagyok, nem akarom ezt, nem érdekel a magasabb bér, nem akarok irányítani...
Minden nap úgy megyek dolgozni, hogy ma felmondok, de nem merek. Nem akarok újabb csalódást okozni a szerelmemnek (ugyanis már menekültem el munkahelyről), nem akarom, hogy egy munkanélküli férj szívja el az energiáját. Nem akarok megint elfutni, de most nincs erőm küzdeni sem.
Nincs erőm.
Haragszom a munkahelyemre, mert annyi mindent szakítottak a nyakamba, hogy nem tudok szinte csak a munkára és a feladatokra gondolni. Nem tudom átgondolni az elmúlt hónapok eseményeit. Én ülnek bent és égetnek belülről.
És tudjátok a legnagyobb bűntudatom miért van? Azért, hogy a Drága Egyetlen Szerelmemet nem tudom támogatni, mert képtelen vagyok jelenleg rá... és azt kell látnom, hogy Ő is szenved, de nem tudom megszeretgetni.

Kérlek benneteket ha soraim végére értetek, hogy valakinek adjátok tudtára a környezetetekben, hogy milyen fontos nektek. Köszönöm, hogy a sok keresztből, amit hordozok, most egy kicsit átadhattam nektek.

2010. január 19., kedd

Aktuális helyzetjelentés: még mindig beteg vagyok. A torkom újból és újból begyullad, baromira unom. Az érdekes az, hogy itt nem vizsgálják ki, hogy esetleg h1n1-t kaptam-e el. (Minden tünetét teljesítettem) Ezt nekem kellene külön kérnem? Mondjuk valahol teljesen mindegy, ugyanúgy ki kellene már belőle gyógyulni. Viszont a szállodában is lassan végigmegy mindenkin és szerintem egymást fertőzzük meg oda-vissza.
Ez viszont most a kisebb gond. Zsolti november óta taxisként dolgozik az éjszakában és pár napja megtámadta egy részeg osztrák. Csak azért mert külföldi és mert nem adott neki jobb árat. Zsolti bal kézzel próbált kormányozni, a jobb kezével meg védekezett az ütések ellen, ami el is törött. Majd egy fal fogta meg a kocsit. Szerencsére nagyobb baja nem történt, és a rendőrség a tettest is elfogta. Pénteken kiderül, hogy meg kell-e műteni, mert elég csúnyán törött a csont. Szorítsatok légyszi, hogy ne kelljen. Azt hittem 2010 csak jobb lehet az előzőnél, hát tévedtem. Mindig van rosszabb.
Csak a kuttyomnak ne legyen semmi baja, akkor hülyét kapok esküszöm. Most a nagy sétától fáradtan és elégedetten horkol mellettem. Ez ami felvidít :)
Talán valamikor varrok is.....

2010. január 5., kedd

Kolleganők...brrrrr....:(

 Most füstölögnöm kell,kiereszteni a gőzt.....nem nagy dolog,de mégis az....
A másfél hét alatt,amíg itthon lehettem,cseppet sem hiányoztak a munkahelyi nők.
Még Karácsony előtt érdeklődtem csendesen,hogy a kollegám könyvéből,amibe rajzoltam,mikor kaphatom meg a tiszteletpéldányomat. Kerek szemekkel visszakérdezett,hogy még nem kaptad meg?Miért nem voltál erőszakosabb?-
A "drága "  kolleganő,akinek a feladat a kiosztása és csak egy telefon,hogy na,te....gyere már és írd alá és viheted,fütyült erre.Nagggyon,naggyon sok volt a dolga. Kinek nem?
Az előbb telefonáltam neki,hogy lemegyek a könyvért.Azt mondja: ne gyere!
Én: ugyan miért ne?
Végül leesett neki,hogy nem mást,mint a tiszt.példányt kellene odaadnia.
Nagy kegyesen beleegyezett ,hogy lemehetek a könyvért.
Nem voltam bűbáj,de nem ám.Hűvösen viselkedtem.Nem utálatosan,csak távolságtartóan.
Úgy keresgélte,mintha a sok,hű,de nagyon sok munkája közül most azt se tudná,hogy mi is kell nekem.
Jó,vontatottan keresgélte....
Papír-Csak egy szignó is elég -szólt rám.
-Tudom,csak ott volt a kezed.-válaszoltam.
Most az egyszer nem mondtam,hogy köszönöm,mert ugyan mi a szöszt köszönjek meg,amikor ezt szerettem volna ajándékba a férjemnek,csak a nőt ez cseppet sem érdekelte,hogy már kézhez kellett volna kapnunk.

Azt kell tudni erről a nőciről,hogy fél éve van nálunk,de kezdetektől úgy viselkedik,mintha már ezer éve itt dolgozna.Szívességet tenne mindenkinek....Ehhhhh!Az ilyen típusú emberektől idegbajt kapok.És többeket szépen bedarált a stílusával,legalább,mintha ő lenne az igazgatóhelyettes.Röhej....