2010. január 19., kedd

Aktuális helyzetjelentés: még mindig beteg vagyok. A torkom újból és újból begyullad, baromira unom. Az érdekes az, hogy itt nem vizsgálják ki, hogy esetleg h1n1-t kaptam-e el. (Minden tünetét teljesítettem) Ezt nekem kellene külön kérnem? Mondjuk valahol teljesen mindegy, ugyanúgy ki kellene már belőle gyógyulni. Viszont a szállodában is lassan végigmegy mindenkin és szerintem egymást fertőzzük meg oda-vissza.
Ez viszont most a kisebb gond. Zsolti november óta taxisként dolgozik az éjszakában és pár napja megtámadta egy részeg osztrák. Csak azért mert külföldi és mert nem adott neki jobb árat. Zsolti bal kézzel próbált kormányozni, a jobb kezével meg védekezett az ütések ellen, ami el is törött. Majd egy fal fogta meg a kocsit. Szerencsére nagyobb baja nem történt, és a rendőrség a tettest is elfogta. Pénteken kiderül, hogy meg kell-e műteni, mert elég csúnyán törött a csont. Szorítsatok légyszi, hogy ne kelljen. Azt hittem 2010 csak jobb lehet az előzőnél, hát tévedtem. Mindig van rosszabb.
Csak a kuttyomnak ne legyen semmi baja, akkor hülyét kapok esküszöm. Most a nagy sétától fáradtan és elégedetten horkol mellettem. Ez ami felvidít :)
Talán valamikor varrok is.....

2010. január 5., kedd

Kolleganők...brrrrr....:(

 Most füstölögnöm kell,kiereszteni a gőzt.....nem nagy dolog,de mégis az....
A másfél hét alatt,amíg itthon lehettem,cseppet sem hiányoztak a munkahelyi nők.
Még Karácsony előtt érdeklődtem csendesen,hogy a kollegám könyvéből,amibe rajzoltam,mikor kaphatom meg a tiszteletpéldányomat. Kerek szemekkel visszakérdezett,hogy még nem kaptad meg?Miért nem voltál erőszakosabb?-
A "drága "  kolleganő,akinek a feladat a kiosztása és csak egy telefon,hogy na,te....gyere már és írd alá és viheted,fütyült erre.Nagggyon,naggyon sok volt a dolga. Kinek nem?
Az előbb telefonáltam neki,hogy lemegyek a könyvért.Azt mondja: ne gyere!
Én: ugyan miért ne?
Végül leesett neki,hogy nem mást,mint a tiszt.példányt kellene odaadnia.
Nagy kegyesen beleegyezett ,hogy lemehetek a könyvért.
Nem voltam bűbáj,de nem ám.Hűvösen viselkedtem.Nem utálatosan,csak távolságtartóan.
Úgy keresgélte,mintha a sok,hű,de nagyon sok munkája közül most azt se tudná,hogy mi is kell nekem.
Jó,vontatottan keresgélte....
Papír-Csak egy szignó is elég -szólt rám.
-Tudom,csak ott volt a kezed.-válaszoltam.
Most az egyszer nem mondtam,hogy köszönöm,mert ugyan mi a szöszt köszönjek meg,amikor ezt szerettem volna ajándékba a férjemnek,csak a nőt ez cseppet sem érdekelte,hogy már kézhez kellett volna kapnunk.

Azt kell tudni erről a nőciről,hogy fél éve van nálunk,de kezdetektől úgy viselkedik,mintha már ezer éve itt dolgozna.Szívességet tenne mindenkinek....Ehhhhh!Az ilyen típusú emberektől idegbajt kapok.És többeket szépen bedarált a stílusával,legalább,mintha ő lenne az igazgatóhelyettes.Röhej....