2010. március 19., péntek

Betegségek és ehhez kapcsolódó minden....

Éppen azon gondolkoztam,hogy megnézem a blogot és ledöbbentem,amiket írtatok!!!! Mindkettő bejegyzés hasonlókról szól,amiket átéltem már többször,sajnos főleg rossz élményeket és ritkán a meghatókat.Most újra belekerültem az eüg.rendszerébe, labirintusába sajnos,mert beteg lettem.
Ezügyben találkoztam nagyon emberi orvossal és több ügyem van,lesz egy remek szakorvossal, akire nem mondhatok rosszat, mégis bennem rossz érzés  van, mert érzem,tapasztalom,hogy csak egy vagyok a sok közül a futószalagon,és szinte nem is ember,hanem egy darab beteg,akit meg kell gyógyítani. Nem tudom,hogy érthetően írom-e le a vívódásomat?
Úgy találkoztam ezzel a két orvossal,hogy beteg lettem és sürgős volt egy vizsgálat.Több doki összeállt és nyitottak egy magánrendelőt- emellett a kórházban gályáznak.A magánba kellett mennem először,mert mire végére értem volna a mai eüg.rendszerben a vizsgálatoknak,addigra.....Szóval én most már a kórházi részre értem -mert olyan beavatkozások lesznek,amiket csak ott lehet elvégezni--,és  a magánban is dolgozó doki vizsgál,kezel,műt és bár három gyereket megszültem ,meg egyebek,de mai napig nem tudom megszokni a kiszolgáltatottságot.Jól esne egy kis emberi gesztus,de tudom,hogy túl sokat várok....Épp ezen morfondíroztam,hiszen ez egy zsákutca: adva van egy beteg, egy  nő,és adva van egy doki,aki valószínűleg már elfáradt a robotba,vagy nem is tudom.....érzésnek egy szikráját sem tapasztalom nála, csak a szaktudást-remélem. Viszont azt is tudom,hogy kiégnek a dokik,a nővérek egy idő után. Ha beleadják az érzéseiket,akkor összeroppannak. Borzasztó ez!.....
VISZONT én még meg tudom védeni magamat,ha kell. De az öregek és a gyerekek nem. Teljes szívemből egyetértek, hogy őket naponta kell látogatni a hozzátartozóknak, csak úgy elviselhető az egész.....Még úgy is nehezen.....Végigcsináltam már néhányszor és fogom is....de most én vagyok a soron....:(

2010. március 17., szerda

Kórházi jelentés

A megyei kórház sürgősségi osztályán egy 90 éves öregasszony másfél órán keresztül fekszik a földön, ha véletlenül öntudatlanul, becsövezve legurul az ágyról. Mert nővér nincs sehol, orvosról már nem is beszélve...
Nem érdekes hol és kivel történt, (persze dehogynem, hisz az ÉN nagyanyámról van szó), mert bárki mással ugyanígy megeshet.
Ilyen a helyzet manapság és teljesen elszomorít, feldühít, hogy nem tehetek ellene semmit.

2010. március 3., szerda

Folytatódik....

Eltelt 7 hét. A férjem keze még mindig nem gyógyult meg. Hetente jártunk a kórházba kontrollra. Minden alkalommal megröntgenezték és új gipszet kapott. 6 hét után levették a gipszet és elküldték víz alatti terápiára. Hétfőn el is kezdte volna, ha nem kellett volna levetkőzni meztelenre (????) emiatt. Na ebből nem kért, elment a háziorvoshoz, hogy találjon ki valami mást. Ehhez hozzá kell tenni, mondták, hogy mozgassa, hát ő mozgatta, még ha fájt is neki nagyon. Na a háziorvos újból megröntgenezte és kiakadt. A csont ami eltörött totál el van csúszva egymáson, nem is tudott volna összenőni! Csak egy kis helyen ahol rosszul összeért, ott nőtt össze. Doki lecseszi a főorvost telefonon, mi vissza a kórházba. Persze ott azt állították, hogy ők ajánlották a műtétet. Érdekes...
Mindenesetre holnap újra eltörik és kap egy titánlapot a kezébe, újra gipsz és bizakodhatunk, hogy most nem cseszik el.
Ettől én úgy begurultam!!!! Mi a fenéért kocsikázunk hetente kontrollra??? Azért hogy 6 hét után ugyanolyan törött kézzel lezárják az ügyet?? És mindez Ausztriában egy baleseti kórházban, ahol egy tél alatt 5 tonna gipszet használnak el a síelőkre.