2010. március 17., szerda

Kórházi jelentés

A megyei kórház sürgősségi osztályán egy 90 éves öregasszony másfél órán keresztül fekszik a földön, ha véletlenül öntudatlanul, becsövezve legurul az ágyról. Mert nővér nincs sehol, orvosról már nem is beszélve...
Nem érdekes hol és kivel történt, (persze dehogynem, hisz az ÉN nagyanyámról van szó), mert bárki mással ugyanígy megeshet.
Ilyen a helyzet manapság és teljesen elszomorít, feldühít, hogy nem tehetek ellene semmit.

11 megjegyzés:

KicsiKató írta...

:((

A tüdőgyulladásos 96 éves nagymamám az elfekvő osztályra szállítása után két órával később már fejtetőtől derékig vizes ágyban feküdt, a nővérek szerint ennyire izzadt (valamit ráöntöttek vagy félrekötötték az infúziót); hat nap múlva meghalt, halála napjának délelőttjén tudtuk meg, hogy a nem kevés napidíjat beszedő intézményben fájdalomcsillapítót nem adnak neki, mert MÁR nincs fájdalma, persze a jajjgatása más miatt van, nem fájdalmak miatt.

Szívem szakad meg, ha arra gondolok, mennyi hozzájuk hasonló ember szenved kiszolgáltatva, hátrányosabb helyzetben hozzátartozó nélkül. :(((

(Uhh bocs, asszem itt kommentben vigasztalni kéne, de olyan rossz passzban vagyok, hogy mindjárt kérek is egy meghívót:)

Sziranszki írta...

Nagyon sajnálom! Felháborító!!! Teljes mértékben megértelek!

Lidércke írta...

Már többször leírtam a véleménye ezügyben, nem teszem megint. Csak annyit, hogy grrrrrr... >:((
Ez pusztán emberség kérdése lenne, hogy ránézzenek, segítsenek!

Fércművek írta...

Nagyon sajnálom és hihetetlen. :( Tényleg igaz, hogy a családba kell egészségügyis, ügyvéd, meg manapság egy könyvelő is nagyon jól jön.
Azt viszont hozzáteszem, hogy múlt héten rosszul lettem itthon és szokásommal ellentétben, minden viszolygásomat legyőzve rögtön dokihoz mentem és ugyan sokat kellett várni, de hihetetlen rendesek voltak. Nagyon meg voltam lepődve. De ez mégiscsak vicc, hogy ezen voltam meglepődve.
Mostanában jutottunk arra itthon, hogy vagy nem szabad megöregedni, vagy nem szabad betegnek lenni. :( Szomorú...

Barbi írta...

Teljesen megdöbbentő. Sajnálom.

Kála írta...

Megdöbbentő - vagyis sajnos nem az :-( Mostanában sajnos (túl) sokat jártam kórházban, egyszerűen gyalázatos ami sok helyen van. És a legrosszabb az iszonyatos tehetetlenség...

P. írta...

Lehet meglep benneteket, de én azokat is sajnálom, akik ilyen körülmények között kell, hogy helytálljanak. Ezek a dolgozók, nem akarnak idős embereket a földön fekve látni... vagy egyéb szörnyűségeket látni. Ezeknek a dolgozó embereknek abból kell gazdálkodni, ami van. Kevés gyógyszer, megfáradt, végsőkig hajszolt munkatársak, minimális bér. Tudom, hogy van köztük bunkó...stb. de azt is tudom, hogy a legtöbbjük depressziós, elkeseredett,szomorú, reményvesztett, megfáradt mert akarnak csak nincs módjuk segíteni az elfekvő kisöregeken.
Minden érmének két oldala van. Magyarországon mind a kettő sötét oldal. :(

borSHEka írta...

Lidércke, szerintem sajnos nincs igazad abban, hogy ez csak emberség kérdése. Egészségügyi helyzet kérdése. Egyszerűen nincs is ott ember, aki emberséges lehetne... Aki pedig ott van, az P. leírása szerint megkeseredett abban, ami engem "csak" időnként érint.
Közben az az érzésem, nem mindegy (kórháznál sem, sok más esetben sem), hogy az ország melyik részén található. Talán nem mindenhol ilyen elkeserítő a helyzet.
Judit, ahogy mondod, nem szabad megöregedni vagy betegnek lenni. Ügyvéd és könyvelő nélkül pláne!

Mellesleg az ügyvédes sztori végével is adós volnék, de az utóbbi időben annyi dolog nyomaszt, hogy nem tudom mikor lesz kedvem befejezni. Egyelőre próbálok erőt gyűjteni, hogy bármibe belefogjak, de ez teljesen más téma...

Csandi írta...

Sajnálom a történteket. Egyszerűen döbbenetes, nem csak felháborító.
A lányom egészségügyi pályára készül,aminek személy szerint én nem örülök, mert szerintem najainkban már a tanítás is úgy folyik, hogy kiölik a tanítványokból a szakmai elhivatottságot, az emberséget. Még egymást sem nézik embernek a kórházban dolgozók,akkor a betegeket minek tekinthetik?És sajnos mindig mindent a pénzhiányra fognak. Egy mosoly és egy "legyen szíves", egy kis oda figyelés mennyibe kerül??Vagy én várok túl sokat ?

borSHEka írta...

Most nem tudok semmit mondani.
Látogassátok sűrűn idős ismerőseiteket, amennyire lehet.

Csigi írta...

Nagyon sajnálom :(