2010. április 28., szerda

Beadtam és most harcolok

Tudjátok mi az a szélmalom harc, mert én már tudom. Nem régen itt sírtam ki magam , hogy micsoda helyzetben vagyok a munkáltatóm által.
Hát megtettem amit kellett, és most harcolok. Miért is ? Nem csak az igazamért, pénzemért, amiért megdolgoztam, hanem a munkaviszonyom megszűnését igazoló papírokért. Azon a bizonyos pénteken (április 9-én ) délután az irodában hagytam a rendkívüli felmondásom, egy magánlevelet , és szombaton tértivevényeslevélben is feladtam úgyanezeket a papírokat.
Hétfőn reggel szinte folyamatossan csengette a fönököm a telefonom, amit nem vettem fel, mert amit közölni akartam azt magánlevélben is leírtam , és magam részéről a felmondásom formáját, ügyet lezártam.
Alig 15 perccel később megjelet a volt fönököm és az "agyon iskolázott" munkaügyes kolleganőm a házunk előtt és kapuban meghallgattam a mondandójukat. Megtudtam, hogy mivel a munkaügyes kollegina nem ismeri ezt a felmondási fajtát, így ez nem létezik, sőt nekem kutyakötelességem a munkám átadni a számára. Ennek pár akadályát láttam:
1, ingyen nem dolgozom többet soha senkinek
2 ,mivel nincs és soha nem is volt munkaköri leírásom , nincs mit átadnom
3, kerek-perec beleírtam a felmondásomba, hogy április 9 -től munkát nem végzek
4, undor fogott el Tőlük a megjelenésük kapcsán

Megtudtam még magamról, hogy micsoda szemét vagyok( persze nem így, finomabban fogalmazva) , hogy ott hagytam a céget . Nem is értik, hogy minek nekem pénz, amikor a férjem kapott végkielégítést.Megígértem annak reményében- hogy akkor elmennek végre a kapumból-befogok menni egy kicsit és elmagyarázok ezt-azt nekik. Jópárszor még hívtak a telefonomon, de nem vettem fel és ők csak vártak, vártak , vártak, és én szemét olyan lettem mint a fizetésem, elmaradtam rendesen. És bizony sűrűn idéztem a fönököm mondását: Nincs pótolhatatlan ember, akkor pótoljanak ahogy akarnak, ahogy tudnak.Ma április 28 -án majdnem három héttel a felmondásom óta ott tartunk, hogy semmilyen idegen telefonszámot nem veszek fel, várom a papírjaim , munkaügyi központban is a papírjaim várják, és a Munkaügyi Bíróságon fizetési meghagyást kértem és ismét felszólítást gépelek a volt munkáltatóm részére, melyben a papírjaim kérem.......( adalék pluszba: a bírósági panasz napom ma én voltam a 3. aki panaszt nyújtott be és még két kollega várta, hogy hasonlóan cselekedjen)Harcolok , és még mindig nem hiszem el, hogy képes voltam ott dolgozni majdnem öt éven át . Tudtam,hogy a munkaügyes kolleganőm makacs, önfejű, de hogy még aljas is, azt nem gondoltam..... vagy nem akartam erre gondolni, elhinni, megtapasztalni.

2010. április 20., kedd

Segítség!

Lehet, hogy ilyen témában itt nem lehetne megszólalni, de hátha tudtok segíteni.
Nem tudok több bejegyzést írni a blogjaimban, mert "túlléptem a fényképfeltöltési kvótámat".
Ilyenkor mi a teendő?
Köszönettel venném, ha valaki tudna segíteni!

2010. április 7., szerda

Amikor már elég , elégsz....

Muszáj vagyok valahol már kiönteni a bennem lévő feszültséget, a megnyugvást találó válaszokat keresve, úgy hogy nem ismernek, egy vagyok a sok közül. Bizonyára nem én vagyok az első és utolsó ebben a cipőben, de talán tudtok segíteni , vagy legalább megerősíteni abban, hogy jól gondolom, azt amit tenni szánkékozom.

Az egész ott kezdődött, hogy tavaly április óta a munkahelyem kezd csődbe menni. Eleinte elmaradoztak a borítékocskák, aztán az hidegételes utalványok és szép lassan a fizetés is több részletben jött a számlámra.
Most ott tartok, hogy 3 hónapja nem kapok fizetést sehogy sem :( APEH zárolta a cégszámlát, több milliós járuléktartozás miatt, de nem kezdeményezi senki a felszámolást számomra érthetelen és ismertlen okokból:( Ha én kezdeményezném a felszámolást akkor 75 ezer forint befizetése mellett indulhatna a dolog. Lehet hogy nevetséges, de számomra most ez is nagyon nagy pénznek tűnik. Adalékként szolgáljon, hogy férjem március 1 óta munkanélküli lett, és van 3 csodálatos és megértő nagyobbacska(18, 17 és 12 évesek) gyerekünk.
Totál kivagyok már, és annyira tanácstalan vagyok, hogy azt már leaírni sem tudom.
Tanácsoltak már annyi mindent, de tényleg nem tudom mi lenne a ténylegesen jó megoldás.
Tanács 1:- Jelentsem fel a céget a munka felügyelőségnél.
Megtörtént, igaz nem Én tettem a feljelentést. Felügyelő bácsi kijött, eltöltött 5 kemény órát, belekötött az élő fába is ( és persze nem jogtalanul, alaptalanul) majd kemény 3 hét múlva kijött 1millós bírság a cégnek. Persze fizetésünk nem lett ettől . Sőt azóta újabb feljelentés történt, újabb vizsgálat.........
Tanács 2:-Menjek betegállományba, legalább a táppénzem meg lesz.
Mivel kifizető hely vagyunk, az OEP a céghez utalja a tápénzt. Ergo megint csak nem nekem jön a pénz. Arról nem beszélve,hogy HÁLA egészséges vagyok, és végtelen ideig nem tud a házi orvosom sem állományba tartani.
Tanács 3: Keresek másik munkahelyet.
Ezt a legegyszerűbb mondani, de......
Lassan egy éve kínlódok, pályázgatok. Még iskolába is beíratkoztam saját költségemen , elvégeztem egy felsőfokú tanfolyamot, hogy papírom is legyen arról, amit csinálok nap, mint nap a munkahelyemen. Eddig sajnos eredményt értem el , sok -sok pályázat beadása után még mindig itt rohadok.
És sajnos, lassan tényleg szószerinti értelmet vesz a dolog, mert undorodom bejönni, elegem van , és egyre jobban észre veszem, hogy kihat az életemre az egész ügy. Már úgy érzem, hogy lassan csak egy gyümölcs vagyok aki kívül még szép, de belül a csutkánál , bizony már látni lehet egy- két barna foltocskát, ami az idő előre haladtával szépen nő és egyre nagyobb lesz....
Egyik tanácsot sem fogadtam meg, saját megoldást válaszottam.
Most végre eljutottam oda, hogy pénteken beadom a felmondásom , elmegyek munkanélkülire.
Már nem érdelek, hogy mi lesz pár hónap múlva,ha nem találok másik munkahelyet, de úgy érzem egyenlőre már attól jobban fogom érzeni magam ,hogy nem kell minden nap itt lennem .
Sajnos nem tudom, hogy mennyi idő lesz az elmaradt bérem behajtása , és milyen úton kell elkezdeni ......
Nem tudom hogy mi lesz, ha nem írják rá a papíromra a közös megegyezéssel szót..............
Nem tudom mi lenne, ha még itt kellene maradnom, de egyenlőre minden jobbnak tűnik, mint ez ....