2010. április 28., szerda

Beadtam és most harcolok

Tudjátok mi az a szélmalom harc, mert én már tudom. Nem régen itt sírtam ki magam , hogy micsoda helyzetben vagyok a munkáltatóm által.
Hát megtettem amit kellett, és most harcolok. Miért is ? Nem csak az igazamért, pénzemért, amiért megdolgoztam, hanem a munkaviszonyom megszűnését igazoló papírokért. Azon a bizonyos pénteken (április 9-én ) délután az irodában hagytam a rendkívüli felmondásom, egy magánlevelet , és szombaton tértivevényeslevélben is feladtam úgyanezeket a papírokat.
Hétfőn reggel szinte folyamatossan csengette a fönököm a telefonom, amit nem vettem fel, mert amit közölni akartam azt magánlevélben is leírtam , és magam részéről a felmondásom formáját, ügyet lezártam.
Alig 15 perccel később megjelet a volt fönököm és az "agyon iskolázott" munkaügyes kolleganőm a házunk előtt és kapuban meghallgattam a mondandójukat. Megtudtam, hogy mivel a munkaügyes kollegina nem ismeri ezt a felmondási fajtát, így ez nem létezik, sőt nekem kutyakötelességem a munkám átadni a számára. Ennek pár akadályát láttam:
1, ingyen nem dolgozom többet soha senkinek
2 ,mivel nincs és soha nem is volt munkaköri leírásom , nincs mit átadnom
3, kerek-perec beleírtam a felmondásomba, hogy április 9 -től munkát nem végzek
4, undor fogott el Tőlük a megjelenésük kapcsán

Megtudtam még magamról, hogy micsoda szemét vagyok( persze nem így, finomabban fogalmazva) , hogy ott hagytam a céget . Nem is értik, hogy minek nekem pénz, amikor a férjem kapott végkielégítést.Megígértem annak reményében- hogy akkor elmennek végre a kapumból-befogok menni egy kicsit és elmagyarázok ezt-azt nekik. Jópárszor még hívtak a telefonomon, de nem vettem fel és ők csak vártak, vártak , vártak, és én szemét olyan lettem mint a fizetésem, elmaradtam rendesen. És bizony sűrűn idéztem a fönököm mondását: Nincs pótolhatatlan ember, akkor pótoljanak ahogy akarnak, ahogy tudnak.Ma április 28 -án majdnem három héttel a felmondásom óta ott tartunk, hogy semmilyen idegen telefonszámot nem veszek fel, várom a papírjaim , munkaügyi központban is a papírjaim várják, és a Munkaügyi Bíróságon fizetési meghagyást kértem és ismét felszólítást gépelek a volt munkáltatóm részére, melyben a papírjaim kérem.......( adalék pluszba: a bírósági panasz napom ma én voltam a 3. aki panaszt nyújtott be és még két kollega várta, hogy hasonlóan cselekedjen)Harcolok , és még mindig nem hiszem el, hogy képes voltam ott dolgozni majdnem öt éven át . Tudtam,hogy a munkaügyes kolleganőm makacs, önfejű, de hogy még aljas is, azt nem gondoltam..... vagy nem akartam erre gondolni, elhinni, megtapasztalni.

6 megjegyzés:

pufiindian írta...

Gratulálok a bátorságodhoz. Tarts ki. Az nem lehet, hogy ilyen esetben ne Neked adjanak igazat.

Mici írta...

Klassz csaj vagy, szorítok érted, hogy elérd amit szeretnél!

Tímel írta...

Ma mondta egy barátnőm, hogy van ez a blog. Elképesztő amiket itt olvasok...és nálad is...
Szorítok Neked!

Sziranszki írta...

A munkaügyes kap fizetést???? (De akkor sem érteném meg!!!) Elég fura világban élhetnek: amiről nem tudnak, az nem is létezik???? Érdekes!! Kitartás, ennél rosszabb már talán nem lehet!

Hajnoca írta...

Attól, hogy a munkaügyis nem hallott róla még létezik!!
... és baromi büszke vagyok rád így ismeretlenként, mert nagy elszántság és határozottság kell mindehhez és tessék kitartani a végsőkig.
Ennél már csak jobb jöhet.

Csigi írta...

Gratulálok, ügyes vagy, csak így tovább! Kívánom, hogy hamar jóra forduljon nálad minden és egy tuti jó munkahelyet találj.