2010. szeptember 30., csütörtök

Álmodjak a fióknak?

Nyavalygásom tárgya, hogy senki, de tényleg senki nincs a környezetemben aki nem az internetezős-varrós világból ismer, hanem már attól régebben, máshonnan és azt mondaná:
-hogy jó amit csinálsz, varrjál!
Nincs. Ezen nagyon tudok sírni. Igazi könnyekkel. És nem egyszer.

2010. szeptember 25., szombat

Eltelt a nyár....

és nem nyavalyogtam, mert nem volt miről.
Az ügyem szép lassan csordogál vagy szép lassan inkább állóvízzé fog nőni?
Júliusba voltam a Munkaügyi Bíróságon, ahol megtudtam, hogy a volt munkáltatóm fellebbezett a beadványom ellen , mivel nem ismerték el az igényem a végkielégítésre, a felmentési időre járó béremet, semmi mást nem akarnak kifizetni nekem , mint az elmaradt munkabérem.
Igaz csak azt felejtették el, hogy van egy bizonyos határidő, amíg fellebbezhetnek.Ez a fellebbezésük csak arra volt jó, hogy újabb 30 napot álljon az ügyem és belelépjünk az ítélkezési szünetbe. És arra volt jó még, hogy jót kacaghassak a beadvány kinézetén, és szövegén, bár ha jobban belegondolok, inkább siralmas volt a látvány ,mint mulatságos.
De mindennek egyszer véget kell érnie , és bizony a nyárnak is és az ítélkezési szünetnek is vége lett.
A lényeg az, hogy kezembe van a "pöcsétes papír" és mehetek végre a végrehajtóhoz , hogy elvégezze munkáját.
Az mondjuk más kérdés, hogy nem tudom, miből fogják a bérem behajtani, de őszinte legyek, nem is érdekel, csak a pénzemhez hozzájussak, bár mi áron..............
Sok mindent nem értek, -de majd egyszer , ha nagy leszek talán megfogom érteni- hogyan működhet úgy egy cég, hogy több milliós adótartozása van , hogy legalább 15-20 végrehajtásra kiadott béres ügye van? Hogy lehet, hogy a mai napig bejárnak az emberek a munkahelyükre úgy, hogy márciusig van a bérük rendezve?? Hogy lehet egy embert annyira félre ismerni, mint amennyire én félre ismertem az ex-főnököm??
Azért azt bevallom , hogy nem töprengek napokat a kérdéseimre a helyes válaszokon, más dolgok valahogy jobban lekötnek ..hála.

2010. szeptember 22., szerda

Devizahitel boáááá....

Megtöröm a csendet. Igazából úgy 3-4 hónapja bosszant ez a dolog, amit most leírok, és muszáj, hogy elpanaszoljam. De gondolom ebben a cipőben más is járkál, csak mindenki másképp veszi felt. Hát én már ölni tudnék miatta.
Arról van szó, hogy nekünk is van deviza-hitelünk. Ez igazából nem probléma, mert úgy-ahogy tudjuk fizetni, bár eléggé leterheli a családi kasszát, de még bírjuk. Csak nem mindig sikerül határidőre kicsengetni az összeget. És persze erre folyamatosan figyelmeztetnek bennünket sms-ben, és telefonon. A fizetési határidő nálunk minden hónap 10. napja. Az a része a dolognak, amikor a svájci frank aktuálisan csökkenő állapotáról adnak hírt sms-ben, azért tán még hálás is vagyok, de amikor 8-án figyelmeztetnek, hogy ugye tudja, el ne felejtse, az már bosszant. Aztán amikor 11-én megcsörren a telefon, természetesen ismeretlen számról hívnak, már elkezd remegni a gyomrom. Mert szeretnék nagyon cifrát mondani, de ugye rögzítik a beszélgetést, és nem illik bunkónak lenni, meg majd még ránk sütik, hogy nem vagyunk együttműködőek. Szóval hívnak engem, az én telefonszámomon, és a férjemet keresik. Mondom, hogy én a felesége vagyok, az adóstársa, ez az én számom, ezen a számon őt nem érik el soha. Persze hívja más kolléga az ő saját számán, de ez most mellékes. Mondom ugye, hogy én én vagyok, erre elkezd keresgélni, hogy velem megbeszélheti-e azt, amit kellene. Na most itt már a pumpa az egekben. Hát ő hívott engem(!), nyilván tudja, hogy kit és miért hívott. Miért is kell egyeztetnünk az adataimat??? És egyáltalán hogy engedheti meg magának a bankunk, hogy kiadja a személyes adatainkat harmadik személynek??? Én rövidre szoktam zárni a témát az utóbbi időben, mert felháborít, hogy két hétnél hosszabb csúszásunk még nem volt, mégis szinte napi rendszerességgel telefonálnak, és küldik az sms-t. Nem vagyok hajlandó adatot egyeztetni, és tök mindegy mit mondok, úgysem jegyzi fel, hogy megesküdtem rá, hogy x.-én fizetek, mert másnap úgyis megkérdezik, hogy mikor fogok fizetni. Egyszerűen már hányingerem van tőlük. És akkor felmerül a kérdés, hogy ezt a rengeteg telefonhívást ki finanszírozza? Majd a futamidő végén, amikor azt hisszük, hogy mindent kifizettünk előállnak egy 3millió forintos telefonköltséggel?
Hozzáteszem, bár ezen én már sírva röhögtem, hogy akkor is felhívnak, ha minden oké. És megkérdezik, hogy ugye tudjuk, hogy van elegendő (vagy kicsit több) pénz a számlánkon, hogy leemeljék a törlesztő részletet...