2010. október 20., szerda

Daráló

Sziasztok!
Nagyon régen nem írtam ide már, ami jó. Vagy épp ellenkezőleg, mert nem adtam ki a dühömet. Az én nagy keresztem a munkahelyem. Úgy érzem, hogy egy folyamatosan zúgó darálóban vagyok. Vezetői beosztásba kerültem még az év elején... Az itt dolgozó 120 emberrel úgy érzem jó a kapcsolatom. Az ő biztonságukat kell felügyelnem valamint a vállalat értékeit védenem a csapatommal. De a fentről érkező elvárás miatt néha át kell gázolnom olyanokon, akiket kedvelek. Ez rendkívül nehéz és fájdalmas. A legrosszabb, hogy ők is tudják, hogy ez a dolgom és sokszor a kis butaságaik miatt kell megszabadítanom őket az állásuktól. És nem dühösek. Miért nem? Akkor miért van állandó lelkiismeret furdalásom? Ez nagyon nehéz nekem.
Az is nagyon rossz, hogy mindenféle hülyeségre tőlem várják a választ meg a megoldást, de itt tényleg olyanokra gondolok, amelyek egyáltalán nem tartoznak a munkakörömbe.Van egy munkatársam, aki nem a közvetlen vezetőm, de magasabb szinten van mint én. Ne lenne nap, hogy ne kötne bele valamibe. Mindenbe beleokoskodik. Még olyan dolgokba is beleszól, amiről halvány lila... sincs. És nem tetszik neki, ha kiakadok, vagy, hogy mostanában odamondok neki ezt-azt (szigorúan ügyelve az értelmes megnyilvánulásokra). Állandóan fúr és már nem nagyon pattannak le ezek rólam, mint korábban. A főnökét nem igazán érdekli ez.
A kedvencem, hogy non-stop vagyok. A telefonom 9 hónapja még egyszer sem volt kikapcsolva (nem tehetem), és nem válogatnak, simán felhívnak éjszaka is olyan dolgokért, amihez semmi közöm.  (muszáj felvennem, mert mi van ha valami baleset volt bent). Nem tudok úgy elmenni szórakozni, vagy sportolni, hogy ne vinném a telefont. Nem iszok alkoholt (egyébként sem kívántam soha), ha barátokkal ünneplünk (pedig egy koccintás beleférne), mert nem tudhatom mikor kell kocsiba ugrani, mert bent gáz van. Éjszaka már csak 1-2 óra felé tudok elaludni, mert állandóan dolgozok agyban is. Kereskedelemben dolgozok és jön a Karácsony. Sajnos nekem ez már nem ünnep, hanem rettegés a magas veszélyforrások miatt. Röviden ennyit szerettem volna, de sajnos úgy érzem, hogy tudnék mit írni bőven.

2010. október 12., kedd

Ez a fekete zongora!!!

Eddig még nem írtam soha Nektek, de most ùgy megfájdult a fejem, muszáj kiírnom magamból a mérgem!
Julcsikánk álma, hogy zongorázni tanulhasson. Nosza, vegyünk egy zongorát! Kerestem, találtam is, megnézettük szakemberrel, a zongora kitünö, vesszük, visszük.
Csakhogy nem ám olyan egyszerü, a zongora ugyanis egy pincében áll. Àllítólag elég nehézkesen került le, de meg tudták oldani. Felhívtam pénteken a zongoraszállítót, hogy lenne ez a feladat, mikor tudják megoldani. Elmondtam, hogy a hangszer egy pincében áll, keskeny görbülö lépcsön kell felhozni. A hölgyike, akivel beszéltem, megnyugtatott, hogy minden rendben van, a szállítás kedden lesz és 210 euróba fog kerülni. Megkért, hogy küldjem át egy emilben az adatokat, honnan-hova, telefonszámokat, stb, hogy vissza tudjon igazolni. Ezt még pénteken megtettem. Hétfön délelött hívom a céget, hogy akkor holnap biztosan jön-e a zongora, mert akkor átutalnám a pénzt a tulajdonosnak. Erre a hölgyi közölte velem, hogy apró technikai hiba lépett fel és a zongorát csak hétfö este tudják elhozni, ám ez nekem nem lesz gond, mert kedden szállítják ki hozzám. Egyelöre csak az a gond, hogy nem birják a tulajdonost utolérni, hogy legyen otthon hétfön, de ne izguljak, meg fogják oldani. Èn bezzeg utolértem a tulajt és megbeszéltük, hogy este valószínüleg jönnek a zongoráért. Este a fönök meg is jelent (anélkül, hogy a tulajjal kapcsolatba lépett volna) és megállapította, hogy a zongorát majd csak csütörtökön tudják elhozni. Ezt én a tulajdonostól tudom, aki azonnal felhívott a hírrel. Ma reggel - persze rájátszva - felhivtam az irodát, hogy akkor ma mikor is jön a zongora? A hölgyi meglepve kérdezett vissza, hogy a tulajdonos nem hivott fel engem? Erre azt válaszoltam neki, hogy mivel én vagyok a megbízó és én öket bíztam meg, engem ök kötelesek informálni bármi változásról. Erre ö azt válaszolta, hogy erre nem gondolt. Akkor továbbkérdeztem, hogy akkor most mikor lesz a szállítás. A válasza az volt hogy a fönök szerint nagyon nehéz munka és a 350 euro nem is lesz elég. Itt már kezdtem elveszteni a nyugalmam és mndtam neki hogy erröl meg pláne nem volt szó. Azzal vágott vissza, hogy a fönök kiszállási díját még nem is kalkulálták bele és hogy ö személy szerint nem is akarja már ezt a zongorát elszállítani. Mivel nem ö a cég, gondoltam, tovább ütöm a vasat. Mondtam neki hogy a megegyezésünk szerint a zongora ma jön hozzánk, és méghozzá 210 euróért. A válasza az volt, hogy a tulajtól nagyon felelötlen dolog, hogy a pincében áll a zongorája és hogy ö tényleg nem akar többet ezzel a zongorával foglalkozni. Itt kértem meg, hogy adja a fönökét. A fönök persze házonkivül tartózkodott és majd visszahív. Nos, itt tartunk, szerintem Julia még a jövö héten sem tudja elkezdeni a gyakorlást, holott múlt héten megvolt az eslö leckéje... Morc, morc, morc...