2010. október 20., szerda

Daráló

Sziasztok!
Nagyon régen nem írtam ide már, ami jó. Vagy épp ellenkezőleg, mert nem adtam ki a dühömet. Az én nagy keresztem a munkahelyem. Úgy érzem, hogy egy folyamatosan zúgó darálóban vagyok. Vezetői beosztásba kerültem még az év elején... Az itt dolgozó 120 emberrel úgy érzem jó a kapcsolatom. Az ő biztonságukat kell felügyelnem valamint a vállalat értékeit védenem a csapatommal. De a fentről érkező elvárás miatt néha át kell gázolnom olyanokon, akiket kedvelek. Ez rendkívül nehéz és fájdalmas. A legrosszabb, hogy ők is tudják, hogy ez a dolgom és sokszor a kis butaságaik miatt kell megszabadítanom őket az állásuktól. És nem dühösek. Miért nem? Akkor miért van állandó lelkiismeret furdalásom? Ez nagyon nehéz nekem.
Az is nagyon rossz, hogy mindenféle hülyeségre tőlem várják a választ meg a megoldást, de itt tényleg olyanokra gondolok, amelyek egyáltalán nem tartoznak a munkakörömbe.Van egy munkatársam, aki nem a közvetlen vezetőm, de magasabb szinten van mint én. Ne lenne nap, hogy ne kötne bele valamibe. Mindenbe beleokoskodik. Még olyan dolgokba is beleszól, amiről halvány lila... sincs. És nem tetszik neki, ha kiakadok, vagy, hogy mostanában odamondok neki ezt-azt (szigorúan ügyelve az értelmes megnyilvánulásokra). Állandóan fúr és már nem nagyon pattannak le ezek rólam, mint korábban. A főnökét nem igazán érdekli ez.
A kedvencem, hogy non-stop vagyok. A telefonom 9 hónapja még egyszer sem volt kikapcsolva (nem tehetem), és nem válogatnak, simán felhívnak éjszaka is olyan dolgokért, amihez semmi közöm.  (muszáj felvennem, mert mi van ha valami baleset volt bent). Nem tudok úgy elmenni szórakozni, vagy sportolni, hogy ne vinném a telefont. Nem iszok alkoholt (egyébként sem kívántam soha), ha barátokkal ünneplünk (pedig egy koccintás beleférne), mert nem tudhatom mikor kell kocsiba ugrani, mert bent gáz van. Éjszaka már csak 1-2 óra felé tudok elaludni, mert állandóan dolgozok agyban is. Kereskedelemben dolgozok és jön a Karácsony. Sajnos nekem ez már nem ünnep, hanem rettegés a magas veszélyforrások miatt. Röviden ennyit szerettem volna, de sajnos úgy érzem, hogy tudnék mit írni bőven.

6 megjegyzés:

aniko66 írta...

Az jutott eszembe, hogy el kellene menned egy "beosztottból-főnök lettem" tréningre... szerintem sokat profitálhatnál belőle. A céged fizethetné a szakképzési hozzájárulási alapból - hasonló gondokkal küszködőkkel találkozhatnál....

ezkriszti írta...

Nagyon kemény lehet! Már az írás ritmusából is érezni.

Barbi írta...

Máskor, ha nagyon sok már, mondd el élőben nekem is, tudod, hogy meghallgatlak! Másban sem tudok segíteni. Csak meghallgatni, mert tanácsot azt nem tudok adni. A lényeg, hogy időnként igenis borulj ki, viszont igyekezz a többi napon (bármilyen nehéz is) kicsit "páncélosabb" lenni, mert akkor lerokkansz nekem, nekünk és azt nagyon nem szeretnénk!!!! Puszillak!
Ja, még valami: ami pedig a munkahelyváltást illeti, mint lehetőség, tudod, hogy mifelénk nem igen lehet ugrálni, szóval errefelé pláne igaz a megszoksz, vagy megszöksz mondás...

Mammka írta...

Ez nagyon kegyetlen helyzet!Nem szeretem az ilyen tréningeket-férjemnek kell járnia időnként-,de ha jó tanácsokat adnak,akkor segíthet és erre neked most,minél előbb,élet-halál szükséged van,mert ki fogsz borulni.Bocs, de szerintem ezt te is tudod.
Sok erőt kívánok és valahol kérjél segítséget,mentálisat,mert így ez nem élet.:(

Zazálea írta...

Mintha magamat hallottam volna. :o( A Garda-tó mellett is csöngött a telefonom, onnan is megoldottam a bent folyó dolgokat, mindig és folyamatosan. Vigyázz, mert kimerülsz,lemerülsz.

Mónika írta...

Ezt nevezik stressznek!
A legtöbb betegség lelki eredetű, ne menj rá, szerintem annyit nem ér az egész!
Gondolj a családodra...