2011. január 25., kedd

Enyhe kifejezés, hogy pipa vagyok...

most inkább "megapipa vagyok"
Bizonyára emlékeztek az utóbbi írásaim egyikébe írtam, hogy meg van a pecsétes papírom és várom, hogy valami történjék már. Történt....
Végrehajtóhoz került az ügyem és bejegyzésre került a nevem a volt cégem egyik iparterületének tulajdonlapjára, nem kis kalandok árán (erről majd talán egyszer írok) És nem ettől vagyok ideges vagyis "megapipa" Hanem attól amit ma megéltem ........
Kaptam egy levelet a végrehajtótól , melyben ecseteli, hogy megpróbálta a lehetetlen kiment a volt cégem telephelyére foglalási szándékkal- persze sikertelenül- és ez az ő életéből kerek 8 percet vett el a jegyzőkönyv szerint !!!!!!!!!!!!! Mit lehet 8 perc alatt egy hivatalos foglalási ügyben intézni??????
Nekem a levél felvétele a postán 6 perc volt és ez csak egy levél átvétel ....
Nekem már itt elkezdett a pupám felmenni, na de , ami a levél végén van....
A megjegyzés rovatban találtam egy mondatot, mely szerint az excégem felszámolását egy pesti cég megkezdte...
És?????
Ettől aztán nagyon boldog vagyok, csak nem tudom nekem mi a további teendőm......
Mondja már meg valaki, hogy miért kell az embert még ilyenekkel kínozni, miért nem lehet oda biggyeszteni, hogy : Te marha aki a pénzed után futsz, még ezt és ezt keresd meg, és ezt és ezt tedd még meg! Vagy csak ülj és várj minden megy a maga útján és pár évezred és a pénzed is megkapod...Vagy úgy gondolják, hogy az átlag magyar ember jogot tanul és perfekt munkajogból, behajtási teendőkből és mindent tud a végrehajtás ügymentéről ??
Na mindegy "megapipa" vagyok és utálom megint ez egész ügyet , ami lassan egy éve zajlik és még mindig nem látom az alagút végét.............
Na de nem adom fel.....

2011. január 19., szerda

Munkahelykeresés

Az a bánatom, hogy az utóbbi 2 évben volt vagy 10 munkahelyem de a legtöbbet munkanélküli voltam. Igazából nem tudom, hol a probléma. Emlékszem 10 évvel ezelőtt tudtam egy munkahelyen évekig dolgozni, de sajnos ez elmúlt. Egyszerűen a munkahelyeken olyan nagyok az elvárások, hogy nem tudom teljesíteni. Teljesen kikészülök fizikailag és idegileg egyaránt. Nyakamon a sok adósság és nem tudok elhelyezkedni. Van most egy lehetőség, hogy egy vándorcirkusszal megyek vándorolni, de akkor mi lesz a seobaglyak versennyel? Valaki adjon tanácsot na.

2011. január 10., hétfő

Blogbajok!

SZIASZTOK! :)))))

Szóval kezdem az elején, hogy miért is kezdtem blog írásba. Kerestem valamit a neten, beírtam a keresőbe, és így tévedtem valaki blogjára. Nézelődtem, ámultam- bámultam, aztán vissza járogattam, és más blogokat is megnéztem. Megtetszett a dolog, és úgy döntöttem, hogy én is belefogok a dologba. Igen lelkesen pakolásztam fel a dolgokat, aztán mikor már kezdtem reményét veszteni, hogy lesz valaha olvasóm, végre megjelent az első. :)))))) Nagy volt az öröm, és utána még lelkesebb lettem.....

Lassan egy éves lesz ez az egész dolog, de nem nagyon jutottam előbbre. Olvasom itt- ott, hogy egy éves a blogja és mennyi kedves ismerőst, barátot talált itt. Hát én ezt nem mondhatom el magamról. Pedig igazából ez lett volna a célom, hogy összebarátkozzak pár hasonló gondolkodású emberrel.:(((((( Gondolom sokakban felmerül a kérdés: Hogy miért nem sikerült? Nem tudom. Biztos én vagyok a béna.
Eleinte kommentelgettem, de felhagytam már ezzel is. Mondjuk én nem vagyok, és sosem voltam az a nagy barátkozós típus,/ talán nem is tudom, hogy kell????/. De úgy érzem voltak rá kísérleteim: kérdeztem e-mailben, kértem szabásmintát, stb, és itt el is akadt a dolog. Igaz, hogy mindenki nagyon készséges, és rendes volt. Aztán már nem akartam "erölködni".
Mondjuk lehet, hogy az én blogom nem egyedi. Pedig próbáltam sokfajta dolgot megmutatni. De lehet hogy ez ide kevés?

2011. január 4., kedd

Elnemküldött újévi levél

Kedves Sógornőm!

Bárcsak írhatnám kedves helyett, hogy drága! (Bár ne kellene közben arra gondolnom, hogy mennyire is drága!)
Sajnálom, hogy idén sem találkoztunk. Tudom, nem tettem sokat az ügy érdekében, nem erősködtem, nem küldtem selyempapírba csomagolt bonbonokkal megspékelt meghívót. De nem akartam megzavarni nyugalmad, hiszen ha a bátyád telefonhívásaira nem felelsz, úgy gondolom, nekem sem örülnél. Talán megpróbálhattam volna? Talán megpróbálhatnám... Félek, ha sikerülne is, akkor sem tunék mit mondani -  csak rád zúdulna rengeteg balga kérdésem:  a sok miért, ami elől megpróbálsz elbújni és homokba dugott fejjel átvészelni a viharosnak vélt életet.
Elvesztetted anyukád telefonszámát, hogy egy rövid "köszönöm"-öt sem  küldesz neki (hozzátehetem a közhelyet, hogy legalább ilyenkor)? Hiszen ő fizeti a hiteleidet a munkanélküli segélyéből, ami levonás nélkül sem elegendő a fűtésszámlára (sem).
Csak nincs valami bajotok? Betegek vagytok? Azt hittem, annyi azért járna neki, hogy felugorj hozzá megkérdezni, szüksége van-e valamire: tudod, mennyire beteg, szinte ki sem mozdul a szobából.  A bátyád jár vele orvoshoz. Meg a munkanélküli hivatalba is. Intézi a papírjait, hogy legalább munkanélküli segélyt kapjon a semmi helyett: hogy legyen miből fizetni a hiteleidet. Végül is nem megy olyan sok idő el ezekkel a dolgokkal, a bürokrácia útvesztőiben való keringéshez elegendő átlag egy munkanap a héten. A bátyádnak nem is kell sokat bepótolnia, elég a vasárnap, hogy ledolgozza a mínuszokat, így szombaton egész nap együtt lehet a saját családjával.

Minek is sorolom, hiszen ezeket a dolgokat apukád biztosan elmeséli neked, amikor elviszi a bevásárolt ennivalókat hozzátok. Vagy amikor odacsúsztatja az ezreket a gyerek felzárkóztató óráira. S neki vajon miért nem jár köszönet?
Miért nem mondod le a tízezres kábeltévé előfizetést, hogy a gyereknek ne kelljen potyáznia a villamoson? Jaj, bocsánat, ehhez tényleg semmi közöm. Nem akarok a családotok belügyibe avatkozni... Végül is arra költitek a pénzünket, amire akarjátok.
Miért nem érdemel a segíteni akarás egy válasz emailt, hogy "köszönöm, nem kérek ebből a segítségből". Ja, hogy nem akarsz csalódást okozni a visszautasítással...
Miért jönnek vissza a nektek küldött levelek "a címzett nem kereste" pecséttel? Túl hamar zárt a posta...
 
Egyébként mi jól vagyunk, szép csendesen öregszünk, fáradunk bele a hétköznapi taposómalomba. Majd ha már nem bírjuk, akkor nem taposunk. Fáj az ember térde, de még inkább a lelke. A lélek?! Az bizony fájdalmas testrész! Kár, hogy a tiéd nem reagál... Remélem még nem sorvadt el teljesen, s legfeljebb csak tetszhalott állapotban van.

Hát kívánok boldogabb új évet, s csak feleannyira fájdalmas lelket, mint ami nekünk van.
Üdvözlettel,
VirtuálSógornőd


Ez csak amolyan év végi vicc.

("Tanulja meg élvezni az élet vicceit!")
Fekete humor.
Ettől nő a tumor.
Év végi összesítés, leltárszerűség.
Miheztartás végett.
Itt vetek neki véget.