2011. január 4., kedd

Elnemküldött újévi levél

Kedves Sógornőm!

Bárcsak írhatnám kedves helyett, hogy drága! (Bár ne kellene közben arra gondolnom, hogy mennyire is drága!)
Sajnálom, hogy idén sem találkoztunk. Tudom, nem tettem sokat az ügy érdekében, nem erősködtem, nem küldtem selyempapírba csomagolt bonbonokkal megspékelt meghívót. De nem akartam megzavarni nyugalmad, hiszen ha a bátyád telefonhívásaira nem felelsz, úgy gondolom, nekem sem örülnél. Talán megpróbálhattam volna? Talán megpróbálhatnám... Félek, ha sikerülne is, akkor sem tunék mit mondani -  csak rád zúdulna rengeteg balga kérdésem:  a sok miért, ami elől megpróbálsz elbújni és homokba dugott fejjel átvészelni a viharosnak vélt életet.
Elvesztetted anyukád telefonszámát, hogy egy rövid "köszönöm"-öt sem  küldesz neki (hozzátehetem a közhelyet, hogy legalább ilyenkor)? Hiszen ő fizeti a hiteleidet a munkanélküli segélyéből, ami levonás nélkül sem elegendő a fűtésszámlára (sem).
Csak nincs valami bajotok? Betegek vagytok? Azt hittem, annyi azért járna neki, hogy felugorj hozzá megkérdezni, szüksége van-e valamire: tudod, mennyire beteg, szinte ki sem mozdul a szobából.  A bátyád jár vele orvoshoz. Meg a munkanélküli hivatalba is. Intézi a papírjait, hogy legalább munkanélküli segélyt kapjon a semmi helyett: hogy legyen miből fizetni a hiteleidet. Végül is nem megy olyan sok idő el ezekkel a dolgokkal, a bürokrácia útvesztőiben való keringéshez elegendő átlag egy munkanap a héten. A bátyádnak nem is kell sokat bepótolnia, elég a vasárnap, hogy ledolgozza a mínuszokat, így szombaton egész nap együtt lehet a saját családjával.

Minek is sorolom, hiszen ezeket a dolgokat apukád biztosan elmeséli neked, amikor elviszi a bevásárolt ennivalókat hozzátok. Vagy amikor odacsúsztatja az ezreket a gyerek felzárkóztató óráira. S neki vajon miért nem jár köszönet?
Miért nem mondod le a tízezres kábeltévé előfizetést, hogy a gyereknek ne kelljen potyáznia a villamoson? Jaj, bocsánat, ehhez tényleg semmi közöm. Nem akarok a családotok belügyibe avatkozni... Végül is arra költitek a pénzünket, amire akarjátok.
Miért nem érdemel a segíteni akarás egy válasz emailt, hogy "köszönöm, nem kérek ebből a segítségből". Ja, hogy nem akarsz csalódást okozni a visszautasítással...
Miért jönnek vissza a nektek küldött levelek "a címzett nem kereste" pecséttel? Túl hamar zárt a posta...
 
Egyébként mi jól vagyunk, szép csendesen öregszünk, fáradunk bele a hétköznapi taposómalomba. Majd ha már nem bírjuk, akkor nem taposunk. Fáj az ember térde, de még inkább a lelke. A lélek?! Az bizony fájdalmas testrész! Kár, hogy a tiéd nem reagál... Remélem még nem sorvadt el teljesen, s legfeljebb csak tetszhalott állapotban van.

Hát kívánok boldogabb új évet, s csak feleannyira fájdalmas lelket, mint ami nekünk van.
Üdvözlettel,
VirtuálSógornőd


Ez csak amolyan év végi vicc.

("Tanulja meg élvezni az élet vicceit!")
Fekete humor.
Ettől nő a tumor.
Év végi összesítés, leltárszerűség.
Miheztartás végett.
Itt vetek neki véget.

11 megjegyzés:

Fércművek írta...

Egy nagy :(
Hihetetlen...

KicsiKató írta...

Tudod mit? Akkor is megpróbálom nem a sógornődre kihegyezni az érzelmeimet, inkább rátok gondolok, arra, milyen jó, hogy vannak még ilyen emberek a világon... ezért nem haltunk bele egymás "öldöklésébe". Tudom, ez nem vigasz, de akkor is...

KicsiKató írta...

Anyósodnak pedig jobbulást!

Barbi írta...

Sajnálom. Nem benneteket, őt, amiért ilyen. :( Titeket pedig becsüllek, amiért mindezek ellenére teszitek, amit tesztek!

Barbi írta...

Ja, egyébként hány olyan levelet írtam már én is gondolatban, amiben a sérelmeimet, megbántódásom okát fogalmazom meg valakinek a családban. Soha nem mondom el szóban. Öreg hiba. Ideje lenne tényleg átadnunk ezeket a leveleket!

Fércművek írta...

Igen, én is azon gondolkodtam, hogy egy pár levél mindenkiben benne van. Én tavaly megírtam egyet és el is küldtem. A válasz után egy hétig az ágyból sem volt kedvem kikelni. De most is elküldeném.

Lidércke írta...

Csak nehogy a ti lelketek menjen rá... Rettentő hülye helyzet. :(
Én úgy vagyok vele, vagy megbocsátok, vagy kimondom, és bilit borítok. Néha ez, néha az esik jobban...

honfiviki írta...

Hihetetlen, nem is tudok mit mondani, pedig tudom, hogy sok ilyen ember él a Földön.
Erőt és kitartást kívánok nektek!

Zsuzska írta...

Èn is a kibeszélés híve lennék, de nálunk a férjem miatt nem lehet borítani - lehet, hogy Borsheka is a párjára való tekintettel nem akar vitát. Eröt és kitartást kívánok!

Lidércke írta...

Igen, ez is érthető. Nem is vagyok benne biztos, hogy jó az, amit én csinálok :), csak leírtam, hátha... :)
Tényleg vacak helyzet.

LARION írta...

Óoooooooooh nálunk is van egy-egy "jó fej" sógornő mindkét szálról...............buták, rosszindulatúak és irigykedősek...........és elég sok bajságokat okoztak-okoznak a jelen életünkben.......... Kár, hogy nem lehet megválasztani a rokonokat..........