2012. szeptember 16., vasárnap

Hova fussak a világból?

Nem szoktam nyavalyogni,nyilvánosan meg egyre inkább nem,mert az emberek nem tudnak mit kezdeni vele.
De most megint itt ülök éjjel ébren és szétvet az ideg és muszáj elmondanom,ha csak az éterbe is.
Májusban kezdődött amikor hajnal 4-kor a földszintre anyuékhoz(mi tetőterükben lakunk,külön lakrészben)betörtek,mindezt úgy hogy ők ott aludtak és ott kotorászott mellettük az illető,hogy is kellene hivatalosan fogalmazni:az úriember?Én felébredtem zajokra,meg kutyaugatásra,-utólag kiderült ez az volt amikor bemászott-de mindig túlaggódós voltam,nem akartam hajnalban csörögni nekik,hogy mi ez a zaj.
Aztán csak nem tudtam aludni,pásztáztam a tetőablakon,amin nem sokat látni.Aztán láttam egy...ööö,barna bőrű fiatal férfit elsietni az utcán előttünk,ami furcsa volt,mert ott nem nagyon járnak.Valamiért azt éreztem nekem ezt az embert meg kel figyelnem,ha leírást kellene adni róla.Már épp mentem volna a másik ablakhoz,hogy megnézzem hova megy,ekkor kopogott anyukám,hogy mi voltunk-e benn náluk?
Na akkor állt össze,mondtam,hívja azonnal a rendőrséget.
További részletekbe itt nem mennék bele.Nem lett meg a tettes.
Én utána(anyum is)nem tudtunk napokig aludni egy szemet sem csak nappal.
Nekem poszttraumás sokkom lett tőle,én most is csak szorongásoldóval tudok aludni.
De az i-re a pont most éjjel került.
Már épp elaludtunk éjfél után,amikor valami kiabálásra ébredek.
Azt hittem csak az utcán,mert mostanában ez is majdnem megszokott lett.
(Volt hogy délután 5kor két kislánnyal voltam az udvarunkon,amikor 3férfi elkezdett ordítozni,meg verekedni,az utcán,az egyik meg hozzánk akart bejönni elbújni,akkor is úgy rettegtem)
De aztán arra figyeltem fel,hogy azt ordítozzák,hogy tedd le a kést.
Na erre az adrenalin megint felment,kinéztem és a szomszéd fog egy pisztolyt egy szintén színesebb bőrű egyedre,aki beugrott hozzá az udvarra,valakit keresve.
Pillanatokon belül kint voltak a rendőrök,el is vitték.
Én meg itt ülök benyugtatózva ébren,és ráz az ideg.
És merengek,hogy hogy lehet itt élni majd így?
Ez egy olyan szép,rendezett,csendes utca volt.Szinte barátok,rokonok körben,most meg rettegés éjjel,néha nappal.Egyéb apró,érdekes nüanszokba nem mennék bele,üldözési mániám is van már,ki tudja...
Úgy elköltöznék innen,de ahhoz csak a lottónyeremény lenne az út.
De így meg rettegek és lassan megőrülök.

2012. augusztus 1., szerda

Kategóriákkal kevesebb lettem... csak ennyit érek?

2007. szeptemberében kezdtem el dolgozni egy megyei kórház belgyógyászatán osztályos adminisztrátorként. 71 ágy betegének a dokumentációját rendezem két kolléganőmmel + ISO felelős vagyok, az orvosok levelezését intézem, elhunyt betegek dokumentációját végzem, és még ezer dolgot, amit most itt nem is részleteznék. Akkor önkormányzati kézben volt a kórház, közalkalmazottként vettek fel, a bértáblába "D" kategóriájába soroltak be. Eltelt másfél év, és magán kézbe került a kórház, alkalmazottként nem változtattak a fizetésünkön. Igaz, hogy emelni sem emeltek, de legalább nem lett kevesebb. Tavaly januárban nagy felháborodás kíséretében megváltoztatták a munkaköri leírásunkat, az új szerint a mi munkánk - az osztályos adminisztrátori munka - 8 általános iskolai végzettséggel elvégezhető. Nekem közgázos érettségim és számviteli szakügyintézői végzettségem van - ezért kerültem első körben, 2007-ben a "D" kategóriába. Fizetésem még a szakmai minimálbért sem érdemelte meg ezek után. A média tele van az egészségügyi dolgozók fizetésemelésével.... Úton útfélen azt hallom, hogy milyen jó nekünk... Igen, lehet, hogy valaki jól járt, de hogy engem visszasoroltak "A" kategóriába, az biztos. Bruttó 96 000 ft. Mert a munkám 8 általánossal elvégezhető, nem kell hozzá se érettségi, se szakmai bizonyítvány. Elkeserít ez a hozzáállás! Ennyit érdemlek? Nekik ennyit érek?? Porig alázva érzem magam, és ezzel nem vagyok egyedül, mert a kórház fél adminisztrátori gárdája a közgázból került ki. Hiába tanultunk pl. négy éven át, heti 5 alkalommal gépírást, nem veszik figyelembe, mert nincs róla vizsgánk. Megnéztem a neten, 165 000 ft lenne a vizsga - persze be nem iskoláznak. Elvárások vannak, tudj mindent, számítógép-használat (javítás!!!), különböző programok kezelése, vakon, tíz ujjal gépelj, diktálás után is. Tudd a latin szavakat, mert hát mégis csak egészségügy, olvass már a gondolatukból is!! Csak épp megbecsülve nem vagyunk!
Persze váltanék én... ha lehetne, már holnap nem jönnék ide be, és kezdenék az új helyen. Sajnos nagyon nehéz új munkahelyet találni, két éve próbálkozom, eddig sikertelenül. De nem adom fel! Bármi más jó lenne! Mert tudom, hogy nem ennyit érek!

2012. június 18., hétfő

Kedvesek, akik azért gyültök itt össze, hogy meghallgassátok a többiek búját, baját! Most a segítségeteket szeretném kérni, egy közös barátnönkért, valakiért, akit nagyon sokan ismerünk a blogvilágban... egy jó barátnö, aki máskor minket vigasztal, nekünk küld biztatást, értünk imádkozik. Nem szeretne nyilvánosságra kerülni, ezért úgy kérem az imáitokat érte, hogy nem tudjátok kiröl van szó. Betegségböl kellene kiimádkoznuk, csúnya, alattomos kórból. Kérlek, gondoljatok egy hölgyre, akinek most nagyon nagy szüksége van az egyesített eröinkre. Hiszem, hogy segíteni tudunk vele! Köszönöm Neketek!!!!

2012. május 31., csütörtök

Pont az i-re

Hát ezt muszáj elmondanom, mert annyira feszít... Tavaly óta Sára lányunk védelemben van, mert nem vittem abba az oviba, ahol az óvónő folyamatosan megalázta és megnyomorította kicsi lelkét. Nem vittem át másik oviba, mert messze vannak és mert úgy gondolom, az önkormányzatnak kéne gondoskodnia biztonságos oviról... arról nem beszélve, hogy nem akarnám egyáltalán ovibajáratni a gyerekeim, mert itthon vagyok, nincs szükségem bébiszitterre (bár ez az ovi még annak se jó). Kérelmeztem, hogy Sárát mentsék fel a mindennapi óvodábajárás alól (ez a hivatalos formula....), de elutasították. Én meg nem vittem be, az óvónőt bejelentettem az oktatási osztályon, de semmi nem történt. Illetve de: 120000 ft-os pénzbírságot szabtak ki ránk, amiért szabályt sértettünk, majd védelembe vették Sárit (ami semmit nem jelentett, mert egy zacskó uniós segélytésztát se kaptunk és senkit nem érdekelt, hogy van-e a gyereknek téli cipője vagy tudunk-e fűteni, a szocmunkásunk egy év alatt kétszer találkozott velünk), és még a rendőrség is megvizsgáltatta Sárit független szakértővel, milyen kárt okoztunk neki azzal, hogy nem járhatott óvodába. De azt senki nem vizsgálta, milyen kárt okozott az óvónő és az óvoda...
Na mi fizetgettük a bírságot, volt, amit egyben kellett, volt, amire részletfizetési kedvezményt kaptunk (jujdejó, ugye?). Mindeközben János több mint fél évig munkanélküli volt, tanfolyamra járt, hogy most dolgozhasson, így elég nehéz volt kinyögni a pénzt... Máig maradt még fenn 10000 ft tartozásunk, ezért ma csodaszép levelet kaptunk: x napon János vonuljon be x börtönbe 5 nap elzárásra, tisztasági csomaggal, egy napi hideg élelemmel! Hurrá! Ha esetleg addig befizetjük, akkor nem kell... és az én nevemre jött, de neki kell mennie, ezer forintért 1 nap, de mi van az én ötezremmel?! Arról majd ő kap értesítést?
Nem mondok semmit, nem politizálok, mindenki vonja le maga a következtetést az igazságról és a jogról. Boldog vagyok, hogy tudom, nem tart már sokáig ez a rendszer...

2012. május 10., csütörtök

Tele van a... a pohár!!!•…Ļ^¨©ķń∂€¶‹›{¨ķ”©„ć∂€ąeaq

Mostmáraztánelég!!
Sokat tűrök, igazán nyugalmas és türelmes ember vagyok, de ami itt megy két hónapja... Március eleje óta nincs egy teljes hét, hogy ne legyen valaki beteg a családban. Azóta folyton hánynak, lázasak, fájnak, stb., én is el-elkapom, még lumbágóm is volt, és ez folyamatosan így megy...
Múlthéten volt először, hogy MINDEN gyerek oviba és suliba ment, kettesben maradtam Barnabással. És vasárnap estére, nahát, minő újdonság... Barnabás belázasodott. És a történet folytatódott tovább. Hanna ma ment suliba, de maradt helyette Jakab és Sári, közben Samu is lázas lett, apa hazajött a munkából fogfájással... blablablaaa... még jó, hogy többen nem vagyunk. Múltkor valaki kérdezte, mi a bajunk, erre azt válaszoltam, fogalmam sincs, Bill Gates biztos jobban tudja...

Mindezen időszak alatt egy hónapja Hannán felfedeztem, hogy óóóóriási a pajzsmirigye, nosza orvoshoz, ott közölte a doktornő, hogy itt még alaposan kivizsgálni se tudja, irány Pest. Telefonok, asztalracsapkodások és kulturált irgumburgumok árán elértem, hogy még aznap fogadjanak, ott a gyerek endokrinológus majdnem hanyattesett, nagyon megijedt a látványtól és Hanna állapotától. Sürgős vérvétel, gyógyszerek, köztük szívre, mert a pulzusa 150 volt nyugalomban... azóta is 100-120 között ugrál. Feljárunk most kontrollokra, de mi lesz a vége, az orvos se tudja. Hurrá. Nem tudja, mi lett volna, ha később jutunk el hozzá, és nem tudja, mikor múlik el, mikor lohad vissza, nincs diagnózis se igaziból, mi lesz a fehérvérsejtekkel, amit roncsol a pajzsmirigyre szedett gyógyszer, mi lesz, ha megint lesz egy olyan krízise, mikor engem se ismert meg, annyira pörgött...

Elfáradtam. Mindenki mindig erősnek és szupernek lát, a valóságban már a határaim feszegetem. Amikor újra beteg lesz egy gyerek, már gépiesen nyúlok a lázmérőért, a bogyókért, veszem a sós kekszet és fertőtlenítem a slozit... Közben persze menjen minden, takarítás, ruhák, iskola a többieknek (na pl. a leckehordás egy külön bejegyzést érdemelne, annyira bunkó osztályai vannak a gyerekeimnek...), mosoly, odabújni, mesélni, viccesnek lenni, mert az gyógyít... Na ehhez fogytán az erőm. Mióta jó az idő, bent kuksolok a beteg családdal, ki-kiszökök kertet ápolni, virágot szaglászni, de még a varrógépem se jó, hogy töltsem magam valamivel! Grrrrrrrrr!!!!!!!
Huh, jó volt végre kidühöngeni magamból.
Utóhang:
Most, ahogy írok, ezt hallom:  "Erikaaaa!! Ez a gyerek kipisilt a pelenkából! Láttál már ilyet?!" nem, még soha.... úgyhogy megyek, gyorsan megnézem, sziasztok!

2012. április 26., csütörtök

A rámenős ismerősök....

,velük vannak nehézségeim,újra és újra.:(
Főleg,ha egy réges-régi ismerős ilyen lehengerlő,az tud nagyon bántani,mert teljesen védtelennek érzem magam.
Elmondom én a valóságot,de az illető,minta meg sem hallaná,vagy gyorsan átváltja az ő verziójára,amiben megint ő kerekedik felül.Ami a legbosszantóbb,hogy nem is jogosan. Dicsekszik és kihasznál. Csak akkor keres meg,ha kell neki tőlem,vagy a családomtól valami.
Annyira rossz!!!!!
Erre vagyok kódolva? Mindenki eltaposhat? hogyan kell ezt kezelni és főleg elviselni???Méltósággal és nem elkeseredve elviselni?Túllépni rajta???????
Próbálom elkerülni az ilyen embereket,mert már nincs energiám rájuk és amúgyis reménytelen a kapcsolat,de amikor ő pattan mellém,mert akar valamit, akkor ???????????
Nektek mi  a tapasztalatok?