2012. május 31., csütörtök

Pont az i-re

Hát ezt muszáj elmondanom, mert annyira feszít... Tavaly óta Sára lányunk védelemben van, mert nem vittem abba az oviba, ahol az óvónő folyamatosan megalázta és megnyomorította kicsi lelkét. Nem vittem át másik oviba, mert messze vannak és mert úgy gondolom, az önkormányzatnak kéne gondoskodnia biztonságos oviról... arról nem beszélve, hogy nem akarnám egyáltalán ovibajáratni a gyerekeim, mert itthon vagyok, nincs szükségem bébiszitterre (bár ez az ovi még annak se jó). Kérelmeztem, hogy Sárát mentsék fel a mindennapi óvodábajárás alól (ez a hivatalos formula....), de elutasították. Én meg nem vittem be, az óvónőt bejelentettem az oktatási osztályon, de semmi nem történt. Illetve de: 120000 ft-os pénzbírságot szabtak ki ránk, amiért szabályt sértettünk, majd védelembe vették Sárit (ami semmit nem jelentett, mert egy zacskó uniós segélytésztát se kaptunk és senkit nem érdekelt, hogy van-e a gyereknek téli cipője vagy tudunk-e fűteni, a szocmunkásunk egy év alatt kétszer találkozott velünk), és még a rendőrség is megvizsgáltatta Sárit független szakértővel, milyen kárt okoztunk neki azzal, hogy nem járhatott óvodába. De azt senki nem vizsgálta, milyen kárt okozott az óvónő és az óvoda...
Na mi fizetgettük a bírságot, volt, amit egyben kellett, volt, amire részletfizetési kedvezményt kaptunk (jujdejó, ugye?). Mindeközben János több mint fél évig munkanélküli volt, tanfolyamra járt, hogy most dolgozhasson, így elég nehéz volt kinyögni a pénzt... Máig maradt még fenn 10000 ft tartozásunk, ezért ma csodaszép levelet kaptunk: x napon János vonuljon be x börtönbe 5 nap elzárásra, tisztasági csomaggal, egy napi hideg élelemmel! Hurrá! Ha esetleg addig befizetjük, akkor nem kell... és az én nevemre jött, de neki kell mennie, ezer forintért 1 nap, de mi van az én ötezremmel?! Arról majd ő kap értesítést?
Nem mondok semmit, nem politizálok, mindenki vonja le maga a következtetést az igazságról és a jogról. Boldog vagyok, hogy tudom, nem tart már sokáig ez a rendszer...

2012. május 10., csütörtök

Tele van a... a pohár!!!•…Ļ^¨©ķń∂€¶‹›{¨ķ”©„ć∂€ąeaq

Mostmáraztánelég!!
Sokat tűrök, igazán nyugalmas és türelmes ember vagyok, de ami itt megy két hónapja... Március eleje óta nincs egy teljes hét, hogy ne legyen valaki beteg a családban. Azóta folyton hánynak, lázasak, fájnak, stb., én is el-elkapom, még lumbágóm is volt, és ez folyamatosan így megy...
Múlthéten volt először, hogy MINDEN gyerek oviba és suliba ment, kettesben maradtam Barnabással. És vasárnap estére, nahát, minő újdonság... Barnabás belázasodott. És a történet folytatódott tovább. Hanna ma ment suliba, de maradt helyette Jakab és Sári, közben Samu is lázas lett, apa hazajött a munkából fogfájással... blablablaaa... még jó, hogy többen nem vagyunk. Múltkor valaki kérdezte, mi a bajunk, erre azt válaszoltam, fogalmam sincs, Bill Gates biztos jobban tudja...

Mindezen időszak alatt egy hónapja Hannán felfedeztem, hogy óóóóriási a pajzsmirigye, nosza orvoshoz, ott közölte a doktornő, hogy itt még alaposan kivizsgálni se tudja, irány Pest. Telefonok, asztalracsapkodások és kulturált irgumburgumok árán elértem, hogy még aznap fogadjanak, ott a gyerek endokrinológus majdnem hanyattesett, nagyon megijedt a látványtól és Hanna állapotától. Sürgős vérvétel, gyógyszerek, köztük szívre, mert a pulzusa 150 volt nyugalomban... azóta is 100-120 között ugrál. Feljárunk most kontrollokra, de mi lesz a vége, az orvos se tudja. Hurrá. Nem tudja, mi lett volna, ha később jutunk el hozzá, és nem tudja, mikor múlik el, mikor lohad vissza, nincs diagnózis se igaziból, mi lesz a fehérvérsejtekkel, amit roncsol a pajzsmirigyre szedett gyógyszer, mi lesz, ha megint lesz egy olyan krízise, mikor engem se ismert meg, annyira pörgött...

Elfáradtam. Mindenki mindig erősnek és szupernek lát, a valóságban már a határaim feszegetem. Amikor újra beteg lesz egy gyerek, már gépiesen nyúlok a lázmérőért, a bogyókért, veszem a sós kekszet és fertőtlenítem a slozit... Közben persze menjen minden, takarítás, ruhák, iskola a többieknek (na pl. a leckehordás egy külön bejegyzést érdemelne, annyira bunkó osztályai vannak a gyerekeimnek...), mosoly, odabújni, mesélni, viccesnek lenni, mert az gyógyít... Na ehhez fogytán az erőm. Mióta jó az idő, bent kuksolok a beteg családdal, ki-kiszökök kertet ápolni, virágot szaglászni, de még a varrógépem se jó, hogy töltsem magam valamivel! Grrrrrrrrr!!!!!!!
Huh, jó volt végre kidühöngeni magamból.
Utóhang:
Most, ahogy írok, ezt hallom:  "Erikaaaa!! Ez a gyerek kipisilt a pelenkából! Láttál már ilyet?!" nem, még soha.... úgyhogy megyek, gyorsan megnézem, sziasztok!