2012. május 10., csütörtök

Tele van a... a pohár!!!•…Ļ^¨©ķń∂€¶‹›{¨ķ”©„ć∂€ąeaq

Mostmáraztánelég!!
Sokat tűrök, igazán nyugalmas és türelmes ember vagyok, de ami itt megy két hónapja... Március eleje óta nincs egy teljes hét, hogy ne legyen valaki beteg a családban. Azóta folyton hánynak, lázasak, fájnak, stb., én is el-elkapom, még lumbágóm is volt, és ez folyamatosan így megy...
Múlthéten volt először, hogy MINDEN gyerek oviba és suliba ment, kettesben maradtam Barnabással. És vasárnap estére, nahát, minő újdonság... Barnabás belázasodott. És a történet folytatódott tovább. Hanna ma ment suliba, de maradt helyette Jakab és Sári, közben Samu is lázas lett, apa hazajött a munkából fogfájással... blablablaaa... még jó, hogy többen nem vagyunk. Múltkor valaki kérdezte, mi a bajunk, erre azt válaszoltam, fogalmam sincs, Bill Gates biztos jobban tudja...

Mindezen időszak alatt egy hónapja Hannán felfedeztem, hogy óóóóriási a pajzsmirigye, nosza orvoshoz, ott közölte a doktornő, hogy itt még alaposan kivizsgálni se tudja, irány Pest. Telefonok, asztalracsapkodások és kulturált irgumburgumok árán elértem, hogy még aznap fogadjanak, ott a gyerek endokrinológus majdnem hanyattesett, nagyon megijedt a látványtól és Hanna állapotától. Sürgős vérvétel, gyógyszerek, köztük szívre, mert a pulzusa 150 volt nyugalomban... azóta is 100-120 között ugrál. Feljárunk most kontrollokra, de mi lesz a vége, az orvos se tudja. Hurrá. Nem tudja, mi lett volna, ha később jutunk el hozzá, és nem tudja, mikor múlik el, mikor lohad vissza, nincs diagnózis se igaziból, mi lesz a fehérvérsejtekkel, amit roncsol a pajzsmirigyre szedett gyógyszer, mi lesz, ha megint lesz egy olyan krízise, mikor engem se ismert meg, annyira pörgött...

Elfáradtam. Mindenki mindig erősnek és szupernek lát, a valóságban már a határaim feszegetem. Amikor újra beteg lesz egy gyerek, már gépiesen nyúlok a lázmérőért, a bogyókért, veszem a sós kekszet és fertőtlenítem a slozit... Közben persze menjen minden, takarítás, ruhák, iskola a többieknek (na pl. a leckehordás egy külön bejegyzést érdemelne, annyira bunkó osztályai vannak a gyerekeimnek...), mosoly, odabújni, mesélni, viccesnek lenni, mert az gyógyít... Na ehhez fogytán az erőm. Mióta jó az idő, bent kuksolok a beteg családdal, ki-kiszökök kertet ápolni, virágot szaglászni, de még a varrógépem se jó, hogy töltsem magam valamivel! Grrrrrrrrr!!!!!!!
Huh, jó volt végre kidühöngeni magamból.
Utóhang:
Most, ahogy írok, ezt hallom:  "Erikaaaa!! Ez a gyerek kipisilt a pelenkából! Láttál már ilyet?!" nem, még soha.... úgyhogy megyek, gyorsan megnézem, sziasztok!

6 megjegyzés:

Ildikó írta...

6elmúlik jön a nyár, ha vége a sulinak/óvodának meggyógyulnak varázsszóra.

Tudom nem vígasztal, de most kapott a középső fiam *7-es szemüveget (még jó hogy nem iskolába jött ki a baj, 4 éves) négy nap alatt széttörte holnap visszük vissza hátha meg tudják csinálni
eljutottam oda hogy a hat évesem tejalergiás, jé elég volt 6 év hogy rájöjjek mitől fáj a hasa
A kicsinek meg folyton sebes a pisilője, ha moshatózom, érdekes a simába meggyógyul, ha visszateszem újra jön a baj

"szerencsére" csak három fiam van, igaz szeretnék egy kislányt, de látom a realitásokat, vagy kenyér vagy gyerek

a shea vajat megrendeltem ma szerintem beválik (mondjuk folyamatos az ekcémám lehet hogy mégiscsak a bőrgyógyásznak lesz igaza és valahol gyulladás van a szervezetemben)
Köszönöm a tippet

Ildikó

Julcsi írta...

Hát, drágám, erre nehéz mit mondani. Mert mondhatnám, hogy nálunk is, meg máshol is, de az ilyenkor nem vigasz, ahogy azt nekem a fiam is bölcsen és őszintén a szememre vetette.
Helyette inkább küldök egy nagy virtuális ölelést. Bár adhatnék egyszer igazit is...!

Sziranszki írta...

Kedves Erika! Minden tiszteletem a Tiétek! Most hogy olvasom a soraid, picit elszégyellem magam, mert néha én ugyanezt érzem egy gyerekkel (irulok-pirulok). Mielőbbi gyógyulást a gyerkőcöknek! Az én húgom 9 éves és már közel 3 éve kezelik gyermek endokrinológián, szerencsére rendben van, igaz három havonta kell vérvételre, szakrendelésre járnia kontrollra. Kitartás és én is küldök egy nagy virtuális ölelést! :)

Mici, aki Szarvas írta...

Erim, nálunk is meg van az az érzés, hogy de sokan vagyunk, kapkodom a fejem mindig, de az egymást érő betegségek elkerülnek. Én hiszem, hogy az első gyerekem születésétől fogva erős akaratom, hogy gyógyszert soha nem adok, sokat tett ezért a helyzetért. Bizony magasba szökött a doktornénink szemöldöke, amikor a náthás gyereknek felírta az antibiotikumot, és köszönettel visszaadtam a receptet, és nyomatékosan megkértem arra, hogy a mi esetünkben felejtse el, hogy léteznek gyógyszerek. Nem is kapott még egyik sem lázcsillapítón kívül mást, sőt egy ideje már azt sem adom, inkább bebugyolálom a lázas lurkót, hogy jól kiizzadja amit ki kell. De hálistennek három gyerek, és 19 év viszonylatában is ez maximum 6-8 esetet jelenthet.
Hogy amikor a szervezet már megszokja, és szinte kéri a gyógyszeres beavatkozást, van-e más alternatíva, nem tudom, ez biztosan borzasztó teher és idegállapot, nem irigyellek, viszont a legjobbakat kívánom, és fel a fejjel.

kiseri írta...

Hát Ildikó, ez se semmi... Meg Sziranszki, meg Julcsi, meg minden anya! Egy gyerek is gyerek:) És ha ő beteg, ugyanolyan rossz...
Igaziból az idegesít, hogy nincs egy fellélegzés, egy szünet, hanem azóta folyamatos.
Mici, gyógyszert nem szednek, a drnőnk nem is ír már semmit, mindig ezt hallom: "Valami vírus" (én se szoktam kiváltani az antibiotikumot, de megmondani neki nem merem, meg szerencsére homeopátiásat is szokott ajánlani, meg kifejezetten homeos gyógyszertárba járok cuki gyógyszerészekkel, orvoshoz csak igazolásért járunk rendszerint)
De azért gyerekkorunkban volt a nátha, az influenza, a gyerekbetegségek, de nem volt ennyiféle ismeretlen vacak! Már nevük sincs... és múltkor megkérdeztem a dokit, más gyerek is ennyit beteg-e, és csak vonogatta a vállát.
Na meg mi télen csírát eszünk, mézet kapnak, nem eszünk készételt, vackokat, nincs itthon vegyszer, aaannyira egyszerűen élünk, és mégis. Most propoliszt kezdtem adni, mert a drnő még azt se mondta, mivel erősíthetném az immunrendszert. Folyton nyomja a kezünkbe a reklámanyagot a probiotikumokról meg a vitaminokról meg a kitudjamikről, amiket ha megvennék, már enni nem lenne mit... meg nem is veszem, mert nem ér semmit.
Nem hibáztatom őt se, manapság ebből élnek, tudásuk hiába, ha ilyen rohadék világban élünk, ahol már csak kapkodjuk a fejünket az ismeretlen vírusok közt.

kiseri írta...

És az öleléseket naaaagyon köszönöm!!!:)