2012. szeptember 16., vasárnap

Hova fussak a világból?

Nem szoktam nyavalyogni,nyilvánosan meg egyre inkább nem,mert az emberek nem tudnak mit kezdeni vele.
De most megint itt ülök éjjel ébren és szétvet az ideg és muszáj elmondanom,ha csak az éterbe is.
Májusban kezdődött amikor hajnal 4-kor a földszintre anyuékhoz(mi tetőterükben lakunk,külön lakrészben)betörtek,mindezt úgy hogy ők ott aludtak és ott kotorászott mellettük az illető,hogy is kellene hivatalosan fogalmazni:az úriember?Én felébredtem zajokra,meg kutyaugatásra,-utólag kiderült ez az volt amikor bemászott-de mindig túlaggódós voltam,nem akartam hajnalban csörögni nekik,hogy mi ez a zaj.
Aztán csak nem tudtam aludni,pásztáztam a tetőablakon,amin nem sokat látni.Aztán láttam egy...ööö,barna bőrű fiatal férfit elsietni az utcán előttünk,ami furcsa volt,mert ott nem nagyon járnak.Valamiért azt éreztem nekem ezt az embert meg kel figyelnem,ha leírást kellene adni róla.Már épp mentem volna a másik ablakhoz,hogy megnézzem hova megy,ekkor kopogott anyukám,hogy mi voltunk-e benn náluk?
Na akkor állt össze,mondtam,hívja azonnal a rendőrséget.
További részletekbe itt nem mennék bele.Nem lett meg a tettes.
Én utána(anyum is)nem tudtunk napokig aludni egy szemet sem csak nappal.
Nekem poszttraumás sokkom lett tőle,én most is csak szorongásoldóval tudok aludni.
De az i-re a pont most éjjel került.
Már épp elaludtunk éjfél után,amikor valami kiabálásra ébredek.
Azt hittem csak az utcán,mert mostanában ez is majdnem megszokott lett.
(Volt hogy délután 5kor két kislánnyal voltam az udvarunkon,amikor 3férfi elkezdett ordítozni,meg verekedni,az utcán,az egyik meg hozzánk akart bejönni elbújni,akkor is úgy rettegtem)
De aztán arra figyeltem fel,hogy azt ordítozzák,hogy tedd le a kést.
Na erre az adrenalin megint felment,kinéztem és a szomszéd fog egy pisztolyt egy szintén színesebb bőrű egyedre,aki beugrott hozzá az udvarra,valakit keresve.
Pillanatokon belül kint voltak a rendőrök,el is vitték.
Én meg itt ülök benyugtatózva ébren,és ráz az ideg.
És merengek,hogy hogy lehet itt élni majd így?
Ez egy olyan szép,rendezett,csendes utca volt.Szinte barátok,rokonok körben,most meg rettegés éjjel,néha nappal.Egyéb apró,érdekes nüanszokba nem mennék bele,üldözési mániám is van már,ki tudja...
Úgy elköltöznék innen,de ahhoz csak a lottónyeremény lenne az út.
De így meg rettegek és lassan megőrülök.

4 megjegyzés:

Zsuzska írta...

Most láttam meg, hogy két hete írtad ezt a bejegyzést! Sajnálom, hogy senki nem reagált rá, pedig ezek fontos dolgok! Tökéletesen megértem a félelmedet! Akit egyszer kiraboltak, megtámadtak, az soha nem lesz többé olyan ép lelkü ember, mint elötte volt. Nem az anyagi kár a nagyobb, hanem a lélek sérülése. A biztonságba vetett hit, annak a tudata, hogy nekem jó, károsodik. Két hét telt el, remélem, azért közben megnyugodtál, talán sikerült pár biztonsági intézkedést is megtenni. Èn nem költöznék el! Ahogy írod, itt családias környék, az emberek mind ismerik egymást, pont erre kellene építeni! Összefogni, örséget, riadóláncot szervezni és én mindenképpen beszereznék egy kutyát! Ha kicsit is, de ugasson!!! Ha nagyobb, még jobb, pont a színesebb börü emberek nagyon tartanak tölük! Szívböl kívánom, hogy békességet találj!

vadcic írta...

Én is furcsállottam,hogy közel harminc emberből,egy sem méltatta egy szóra sem a problémát,de elkönyveltem,hogy ez a mai világban már nem is meglepő(idő,érdek,stb).
A szomszédság régen volt családias,manapság már pont nem az,kutyánk van,mint egy póniló,de egyik esetnél sem vakkantott egyet sem.
Sajnos nem lett jobb a helyzetem,sőt egyre rosszabb,,de holnaptól orvosi segítséget is kapok már a poszttraumás stresszem kezelésére.Ebben reménykedem.
Köszönöm a hozzászólásod!

Márta írta...

Mit lehet erre reagálni?
Hogy itt is, mi velünk is?
Hogy egyre több helyen?
Hogy most is azért böngészek, mert a kutyaugatás (jelzés) kiverte az álmot a szememből?
Hogy már minden körberiasztva nálunk, mert az év elején egy ilyen nemalvós éjszaka éppen be akart valaki settenkedni hozzánk, s én észrevettem?
Ezer kérdés válasz nélkül...
Más: Hány éves a gyereked, aki miatt kijött a bűntetés?
Nagyon szordosak ott a "népek", Harminc éves praxisomban nem láttam ilyet...

miss sophie♥ írta...

Több, mint két hónap eltelt. Megnyugodtál? Szívböl kívánom!